Mesélnek a kövek Rómában? Bizony legendákat susognak, tragédiákat sóhajtanak, szerelmeket dalolnak, történeteket őriznek. Talán az egyik legkedvesebb egyházi vonatkozású ezek közül a Santa Maria Maggiore mesés története.
Krisztus után 350 körül, Liberius pápasága idején a legenda szerint ugyanazon az éjszakán két férfinek is megjelent a Szűzanya. Egyikőjük a Szentatya, a másik egy János nevű római patrícius volt. Máriának furcsa kérése volt: építsenek tiszteletére templomot Rómában, ott, ahol másnap havat fognak találni. Arrafelé még télen is ritkán esik hó, hát még augusztus elején! S Liberius pápa, valamint János, a patrícius másnap séta közben, az Esquilinus-dombon megdöbbenve tapasztalták, hogy hó esett, amely meg is maradt, s egy templom alaprajzát ábrázolja. A két férfi összefogott, s megépült a mai bazilika őse, s az egyház azóta ünnepli augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepét. A legendát 1250 körül Fra Bartolomeo írta le.
Krisztus után 350 körül, Liberius pápasága idején a legenda szerint ugyanazon az éjszakán két férfinek is megjelent a Szűzanya. Egyikőjük a Szentatya, a másik egy János nevű római patrícius volt. Máriának furcsa kérése volt: építsenek tiszteletére templomot Rómában, ott, ahol másnap havat fognak találni. Arrafelé még télen is ritkán esik hó, hát még augusztus elején! S Liberius pápa, valamint János, a patrícius másnap séta közben, az Esquilinus-dombon megdöbbenve tapasztalták, hogy hó esett, amely meg is maradt, s egy templom alaprajzát ábrázolja. A két férfi összefogott, s megépült a mai bazilika őse, s az egyház azóta ünnepli augusztus 5-én Havas Boldogasszony ünnepét. A legendát 1250 körül Fra Bartolomeo írta le.
Ez a legenda. A valóság más. III. Szixtusz pápa (432-440) az efezusi zsinat (431) emlékére rendelte el a templom építését annak tiszteletére, hogy ez a zsinat dogmaként mondta ki, hogy Mária "Theotokosz", vagyis Istenanya.
A templomot többször átépítették. Először a XIII. században. Végül a templom a barokk építészet jegyeit nyerte el. Az egész bazilika igaz és féligaz történetek, valóságos és vélt események regényes megtestesítője. Borghese kápolnája őrzi például az úgynevezett "Szent Lukács Madonnát". Története külön írást érdemelne. A hagyomány szerint maga Lukács festette a képet. Bizánci művész munkája lehet, Lukács pedig orvos volt, de ki tudja! Egy biztos: 590-ben már ezt a képet vitték körmenetben a Szent Péter-bazilikába, Róma legrégebbi Mária-templomából, a Santa Maria Antiquából.
Ez a kápolna több magyar emléket is őriz. Itt látható egy domborművön, amint Rudolf, magyar király seregei élén a török ellen indul, s itt látható Esztergom törököktől való visszafoglalása is...
Álom és valóság, hit és legenda, történelmi tény és hagyomány. Megint csak Róma! Mesél, tanúsít, bizonyít, elkábít. Itt minden előfordulhat, hiszen évezredek emlékét őrzi, évezredek tényeit, legendáit, meséit őrzi.
Forrás: Bókay László, Róma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése