Rádióba mondom - Reményik Sándor

Ifjú lelkeknek csendes tanácsképpen,
magamnak késő vád gyanánt     

A kép forrás helye

Egy kis türelmet kérek, - induló,

Doboló, zajló, zászlós új sereg,

Egy kis türelmet, - nem lesz sok szavam,

A mikrofontól aztán elmegyek.

Én most leadó-állomáson állok,

Vannak, kik azt mondják: a posztomon:

A nemzedékek őrváltása jő,

Egy éjjel át kell adnom, jól tudom.

Higyjétek el: nem szívesen megyek:

A mikrofonnak mély varázsa van,

Szédít a hit, hogy ez az én igém,

Mely láthatatlan szikraként rohan.

És mégis, mégis boldogan megyek.

Szívemről legördül a szikla-vád,

Hogy nem hallgattam elég áhítattal

Más, nagyobb állomások dallamát.

Hogy nagymerészen adni odaálltam;

Mikor felvenni kellett volna még,

Soká voltam leadó-állomás,

Alig-alig felvevő-készülék.

Én nem füleltem éber értelemmel

Az élet orgonázó titkait,

S mögöttük a legnagyobb Leadót,

Kit minden állomás csak közvetít.

Csak azt kívánom: az új arcú más,

Ki helyembe a mikrofonhoz jő,

Mielőtt szikra-szárnyon szava szállna,

Lett légyen soká néma felvevő.

A nemzedékek őrváltása jő...

Én boldog alázattal elmegyek.

A legfőbb Leadóra hangolom
Megromlott felvevőmet: szívemet.

1931 december 5