Június 19-én a kamalduli rend alapítójára emlékezik az Egyház. Szent Romuald a XI. században elterjedő remetemozgalmak egyik központi alakja volt. Szigorítva a kolostori életen, összhangba hozta a remeteségi vezeklést a kolostori közösségi élettel. Camaldoliban alapított kolostora 1012-től anyaháza lett az általa alapított kamalduli rendnek.
Ravennában született, 951 körül, az Onesti hercegi családban. Ifjúkora, hasonlóan a többi nemes ifjúhoz, világi örömökkel, játékkal, lovaglással, vadászattal telt; könnyű és fényűző életet élt. Húszéves volt, amikor apja, Sergius és néhány rokona között birtokviszály tört ki, amelyet fegyverrel döntöttek el. Romualdnak végig kellett néznie, ahogyan atyja megöli ellenfelét. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, s miután apja megtagadta a vezeklést, fia negyvennapos böjtre és vezeklésre a közeli S. Apollinare in Classe-kolostorba vonult. Később atyja is szerzetes lett.
Romuald egy laikus testvér biztatására, hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Elöljárója engedélyével kivonult a kolostorból, és egy elhagyott szigetre vonult. Később társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe. Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával.
A folytatás az alábbi linken olvasható
A kamalduli rend alapítója: Szent Romuald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése