Óriási dolog a viszonzott szeretet, a legnagyobb a földön, s a mennyország, az eljövendő örök élet sem más, mint kölcsönös szeretet. Az utolsó vacsorán az Úr Jézus ezt teszi meg eszkatológikus jelnek: Szent János evangéliumában olvassuk, hogy nem az lesz a világ számára a szinte kényszerítő erejű bizonyíték Krisztus istensége mellett, hogy az égen feltűnik az Emberfia jele, hanem hogy a keresztények nemcsak egymást szeretik, hanem ellenségeiket is.
Ez az egyetlen hiteles tapasztalatunk Isten belső, szentháromságos életéről és az üdvözültek túlvilági boldogságáról is. A szeretet annyira Isten életének lényege, hogy nem eszköz, hanem végső cél.
Még annak sem lehet eszköze, hogy vele kicsikarjam testvéremtől szeretetem viszonzását. Éppen ez az, amiért azt mondja Jézus, hogy a kölcsönös szeretet nem érdemel jutalmat, hiszen ha szeretetem viszonzásra talál, az maga a legnagyobb jutalom.
A mai evangéliumi szakasz krisztusi üzenete éppen az, hogy szeretnünk kell akkor, is ha nem kapunk viszonzást. Sőt, Jézus parancsa: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért”
Az ellenségszeretet Jézus legkeményebb követelményei közé tartozik. Önerőből képtelenek volnánk rá, de Isten erejében megvalósíthatjuk. A mai napon ezért az isteni erőért fohászkodjunk. Kérjük az Urat, tegyen képessé bennünket az agapé értelmében vett ellenségszeretetre, hogy a jókat és a gonoszokat egyaránt szerető Isten magatartását közvetítvén, Jézus valódi tanítványai közé tartozhassunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése