„A
keresztény élet nem esetlegesség, hanem a meghívás arra, hogy Isten
gyermekeivé váljunk” – tanította Ferenc pápa kedd reggel a Szent Márta
Ház kápolnájában tartott szentmiséjén. Vele együtt koncelebrált Robert
Sarah és Camillo Ruini bíboros, jelen voltak továbbá a Cor Unum Pápai
Tanács, a Pápai Életvédő Akadémia és a Specola Vaticana, vagyis a Castel
Gandolfoban működő pápai csillagvizsgáló intézet munkatársainak egy-egy
csoportja.Ferenc pápa a kedd reggeli szentmise olvasmányához fűzte gondolatait. A Teremtés könyve 13. fejezetében Ábrám és Lót vitájának majd különválásának története kapcsán vallotta meg a pápa: „Amikor ezt a szöveget olvasom, a Közel-Keletre gondolok, és kérem nagyon az Urat, adjon bölcsességet ott mindenkinek, bölcsességet, hogy ne veszekedjünk, bölcsességet a békéért. Ábrám, miután különvált Lóttól, tovább folytatja útját. Elhagyja a földjét és elindul, nem is tudja merre, ahová majd az Úr mutatja neki. Ábrám folytatja az útját, mert hisz az Isten szavában, aki őt meghívta, hogy hagyja el a földjét. És ez az ember, lehet talán kilencvenéves, most megszemléli azt a földet, amit az Úr mutatott neki” – elmélkedett Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséjében Ábrahám történetéről.
„Ábrám egy ígérettel indul el a földjéről: az egész útja egyetlen vonulás ezen ígéret felé. Útja a mi utunk számára is modell. Isten megszólítja Ábrámot, egy személyt és ebből az emberből csinál egy népet. Ha a Teremtés könyvének az elejére térünk vissza – mondta a pápa - akkor a teremtés leírásakor azt találjuk, hogy Isten teremti a csillagokat, a növényeket, az állatokat, mindent… többes számban. Végül teremti az embert, egyet. Egyedül, egyes számban. Isten mindig egyes számban szól hozzánk, mert ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Egyedinek teremtett bennünket. Szólt Ábrámhoz, adott neki ígéretet és arra hívta, vonuljon ki földjéről. Minket keresztényeket is egyes számban hív: Senki közülünk nem véletlenül keresztény. Senki! – szögezte le nyomatékkal a pápa. Van tehát egy meghívás, egy megszólítás névvel és ígérettel. Azt mondja az Isten nekünk: Előre, menjetek! Én veletek vagyok, mellettetek haladok! És ezt jól tudta Jézus, még életének a legnehezebb pillanataiban is.
Isten kísér bennünket, Isten nevünkön szólít bennünket – folytatta a pápa reggeli elmélkedését - az Isten utódokat ígér. Kicsikét ebben áll a keresztény ember biztonsága. Nem egy esetlegesség, nem csupán véletlen, hanem megszólítás, meghívás, ami előreküld bennünket. A keresztény élet meghívás a szeretetre, a barátságra, hogy Isten gyermekeivé, Jézus testvérévé váljunk. Legyünk termékenyek ennek a meghívásnak az átadásában mások felé, legyünk ennek a hívásnak az eszközei! Annyi és annyi a probléma, vannak nehéz pillanatok, Jézus is mennyit átélt! De mindig azzal a biztonsággal: Az Úr meghívott engem. Az Úr velem van! Az Úr megígérte nekem! És az Úr hűséges, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Ferenc pápa Ábrám neve kapcsán megemlítette: „Amikor a „fölkent atya” először kapja az Ábrahám, „népek atyja” nevet, gondoljunk csak arra, hogy mi a keresztségünkben lettünk felkenve, és így gondoljunk a keresztségünkre!”. Ha valaki azt az ellenvetést tenné: Atyám, én bűnös vagyok…, de hiszen mindnyájan azok vagyunk. Tudjuk ezt, létezik a probléma. Mégis, bűnösök, előre az Úrral, előre a nekünk adott ígérettel, a termékenység ígéretével! Mondjuk el a többieknek, hogy az Úr velünk van, hogy megszólított bennünket és soha nem hagy egyedül bennünket. Ez a keresztény ember biztonsága. Az Úr adja meg nekünk azt a vágyat, amit Ábrahám megkapott, hogy menjünk tovább előre, a problémák közepette is, azzal a biztonsággal, amivel meghívott, a sok szép ígéretével - fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban tartott szentmiséjén.
(vl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése