Közéleti GPS keresztényeknek

A kortárs, posztmodern, szekuláris közélet megértését és sikeres alakítását kívánja elősegíteni a bécsi Kairos publications 2010-es, angol nyelvű kiadványa: A zsákutca elkerülése – GPS keresztényeknek a közélethez (Exiting the Dead End – A GPS for Christians in Public Discourse). 

A kötet szerzői közt olyan személyiségek is megtalálhatóak, mint Christoph Schönborn bécsi bíboros; Charles Chaput philadelphiai érsek; Hilarion Alfejev orosz ortodox érsek, az orosz ortodox egyház külkapcsolatokért felelős vezetője; Rocco Buttiglione professzor, aki a homoszexualitásról kifejtett véleménye miatt nem válhatott az Európai Unió Bizottságának biztosa; vagy épp Gudrun Kugler bécsi nemzetközi jogász, az európai keresztényellenességről szóló jelentések szerzője.

A szerzők alapvető célkitűzése, hogy segítségükkel a közéletben résztvevő keresztények megértsék a kortárs szekuláris kultúrát, az emberi jogi nyelvezetet és sikeresen tudjanak reagálni ennek a kihívásaira. Az első rész arról szól: mi a baj a nyugattal? A második rész az emberi jogi nyelvezetet elemzi, a harmadik pedig azt, hogy miként lehetne ellene tenni a kereszténység és a keresztények marginalizációjának.

„Honnan származik a gonosz? A tudományos világ nem tud válaszolni erre a kérdésre. Megkíséreltek választ adni rá a haladásban való hittel. Minden gonoszt egy szuszra felszámolnának. A betegséget legyőzné az orvostudomány, az igazságtalanságokat a gazdasági fejlődés. A vallást lecserélték a haladásban való hitre. Ugyanakkor van ezzel két probléma. Először is: a jövőbeni eredmények nem segítenek nekem ma. Már ma meghalhatok, a szenvedés és igazságtalanság, ami eddig megtörtént, nem törölhető el. Másodszor: jogos a kétkedés a korlátlan fejlődéssel kapcsolatban, mivel az nem létezik – fejti ki például a bécsi érsek, Christoph Schönborn, aki arról értekezik tanulmányában, hogy a kereszténység vajon idegen test vagy gyökér az európai kultúrában. A bíboros arra jut: mindkettő.

Jelenleg a kereszténységre és főleg a Katolikus Egyházra egy régi, bűnös múlttal és jelennel rendelkező, elnyomó szervezetként tekintenek a progresszív politikai kultúra képviselői. Ez a világlátás neomarxista alapon elnyomókra és elnyomottakra osztja a világot, jellemzően úgy, hogy az európai avagy nyugati ember, a többségi nemzet, a férfiak, a heteroszexuálisok és a keresztények rendszerint alapból az elnyomók oldalára sorolódnak, míg a nem keresztények, elsősorban az Európában élő muzulmánok, a bevándorlók, a nemzeti kisebbségek, a nők és a homoszexuálisok (és más „alternatív” nemi viselkedés képviselői) elnyomottaknak számítanak. A keresztények például ebből a szempontból nehezen lehetnek hátrányban, és az „elnyomók” egyes jogai (például a szólásszabadságuk) jogosan korlátozhatóak.

A folytatást az alábbi linkre kattintva olvashatjuk 
Közéleti GPS keresztényeknek