 |
| Nyárádremetei mellékoltár kép |
A halál látszólag értelmetlenné teszi az életet: a végérvényes búcsú pillanatában minden törekvésünk, reményünk és emberi kapcsolatunk semmivé válik. Vannak, akik azzal vigasztalódnak, hogy alkotásaikban tovább élnek, vagy a hálás utókor megemlékezik majd róluk. Az ilyesfajta vigasz azonban önámítás. Az ember ugyanis személyes továbbélésre, személyes halhatatlanságra vágyik.
Az önmagát Istennel azonosító Jézus a mai evangéliumban határozottan állítja, hogy az örök élet utáni vágyunk nem elérhetetlen. Legyőzhetjük a halált, ha hiszünk Őbenne: ha elfogadjuk útmutatását és befogadjuk Isten abszolút életét. Aki hisz Jézusban, az már átment a halálból az életre: az ilyen ember sorsa a földbe vetett búzaszem sorsához hasonló, amelynek pusztuló életében ott lüktet az új világ ígérete.
Az evangéliumi szavak vigasztalnak, reményt adnak és lelkiismeret vizsgálatra késztetnek. Vajon mennyire hiszünk Jézusban? Követjük-e útmutatását? Befogadjuk-e Isten életét? Ha ezek a kérdések kellemetlenül érintenek bennünket, változtassunk életvitelünkön. Tegyünk meg mindent, hogy ne az enyészet gyermekei legyünk, hanem azok közé tartozzunk, akik a halálból átmentek az életre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése