4. elmélkedésAz előző elmélkedésben a katekizmus 31. pontjából kiindulva megállapítottuk, hogy a személyes Istent bizonyossággal megismerhetjük „a természetes ész világánál a teremtett dolgokból” (36. pont). Ez a lehetőség azonban nem mindig valósul meg. XII. Piusz pápa megállapította, hogy az ember számos nehézséggel találkozik Isten megismerését illetően, többek között „az áteredő bűnből következő rosszra hajló természetünk” miatt (37. pont).
Azonban nem ez az egyetlen ok, amiért szükségünk van arra, hogy Isten kinyilatkoztassa magát nekünk. Az Abszolút természetes módon történő megismerése, bár lehetséges, mégis korlátozott és nem fedi fel számunkra, hogy mi Isten terve az emberre vonatkozóan. Hitünk három alapvető igazsága, vagyis a Szentháromság, a Megtestesülés és a Kegyelem, nem vezethetők le a teremtésből. Csak Isten tudja ezeket kinyilatkoztatni számunkra.
A keresztény hit nem olyan vallás, amely az Isten megismerésére irányuló emberi erőfeszítésből született. Ezzel szemben Isten válasza, aki szabadon ki akarta nyilatkoztatni magát az embernek. A katekizmus azt tanítja, hogy a Kinyilatkoztatás nem pusztán a megfogalmazott és velünk közölt igazságok összessége, hanem mindenekelőtt a Jézus Krisztus Személyével való találkozást jelenti.
Isten úgy nyilatkoztatja ki magát, mint amilyen a kezdetektől fogva, vagyis mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Képessé akar tenni bennünket arra, hogy válaszoljunk neki és szeressük őt. Isten tehát nem pusztán a dolgok ismeretét közli velünk, hanem, amint a katekizmusban olvassuk: „közölni akarja saját isteni életét az emberekkel”, hogy fogadott gyermekeivé tegye őket (vö. 52. pont).
A hit tehát nem annak az állítása, hogy Isten létezik, hanem az abba vetett bizalom, hogy Isten, szeretete által örök élete részeseivé tesz bennünket. Az egyházatyák mondták: „Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen”. Nem úgy, ahogy a sátán ígérte meg a Paradicsomban, hanem Isten kegyelme révén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése