Október 8 Magyarok
Nagyasszonya
Szent István
királyunk, amikor fia Imre meghalt, utód nélkül maradt. Kire bízza az országot?
Reménytelen helyzetében Szűz Mária oltalmába ajánlja a koronát és az országot,
a nemzetet. Népünk az óta is Nagyasszonyának tekinti, és tiszteli Szűz Máriát.
 |
| Magyarok Nagyasszonya |
Az Úr Jézusnál minden szó, minden
tett, s életének minden mozzanata jelentős, példaértékű a mi számunkra! Ő
mondta: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; aki engem követ, nem jár
sötétségben, hanem nála lesz az élet világossága.” Hiszen az életszentség sem
egyéb, mint Krisztus Urunknak mindenben való hűséges követése. Mivel pedig, bár
“külsejében úgy találtatott, mint ember”, vagyis a bűnt kivéve minden ízében
olyan volt, mint mi: ugyanakkor Isten is volt, s következőleg még csecsemő
korában is mintaképül szolgál… Ő mindig Mesterünk volt; mikor nem tanított
szóval, tanított példájával, viselkedésével, s tette ezt a földi életének első
pillanatától kezdve.
Jézusnak, már kisgyerekkorától,
első tanítása a Mária-szeretet.
Eltekintve attól, hogy kilenc
hónap alatt Szűzanya véréből alakult életképessé, belefeküdt karjaiba, s
engedte, hogy azt tegyen Vele, amit akar. Mária pedig bepólyázta Őt, lefektette,
vagy vitte, hordozta, merre neki tetszett; a templomba bemutatásra, majd meg
Egyiptomba futva Heródes elől. Íme, teljesen ráhagyatkozik Máriára. És bölcsen
teszi, mert hiszen azokon a kis lábakon még nem tud megállni, még kevésbé
futni; azok a kis kezek még szintén tehetetlenek. Legjobb Neki Mária karjaiban,
az ő fátyla alatt. Annak végtelenül gyengéd anyai szeretete virraszt fölötte és
gondoskodik minden szükségletéről. Sohasem volt még trónörökösnek olyan fényes
bölcsője, mint Mária karjai, soha oly gondos, szerető anyja, mint ő…
A csecsemő Jézus tehát
szenvedélyesen szerette édesanyját, s mikor ajkait rátapasztotta annak szűzi
keblére, kimondhatatlan élvezettel szívta magába éltető anyatejét, s mikor
abból eleget kapott, édesen mosolygott reá. Később pedig, mint karon ülő
gyermek, már csókjait és öleléseit is viszonozta, s csak az ő közelében érezte
jól magát.
Jézus azonban bizonyára igen
korán kezdte használni emberi értelmét, s így édesanyjához való viszonya
hamarosan újabb, amennyiben mint jó gyermek, szülőjét nemcsak forrón szerette,
hanem tisztelte is. Engedelmeskedett neki mindenben és föltétlenül, készségesen
és örömmel. Szóval elkezdődött nála a Mária-tisztelet. Csupán
egyetlen-egyszer, 12 éves korában érezteti édesanyjával, hogy van egy nálanál
is felettesebb hatósága; hogy Mennyei Atyjának még inkább tartozik
engedelmességgel. De miután ily módon egy pillanatra kicsillantotta Istenségét;
miután megértette vele, hogy lesz majd idő, amikor el kell őt hagynia, miután
kissé rávetítette a Kálvária keresztjének árnyékát: “hazatért velük Nazáretbe
és engedelmeskedett nekik”. A
Mária-tisztelet tehát Őnála második helyen áll: az elsőség a Mennyei Atyját
illeti, de azért ez a másodrangú érzelem olyan mérhetetlen fontosságú az Ő
szemében, hogy eltekintve attól a háromnapi kivételtől, életének harminc
esztendejét ennek szenteli.
Igen, ismételjük, Jézus Krisztus,
a világ világossága, az Út, az Igazság, az Élet, harminc esztendőn át tanít
bennünket Mária-szeretetre és Mária-tiszteletre.
Kell-e még ezek után azzal a
kérdéssel foglalkoznunk, hogy miért szeretjük Máriát?
Azonban azt is kutathatjuk, vajon
a mi Mária-szeretetünk és tiszteletünk pusztán elméleti, valami általános
elgondoláson alapul-e? Csupán azért kell-e őt szeretnünk és tisztelnünk, mert a
mi drága Üdvözítőnket hozta a világra, szoptatta, ápolta és nevelte? Hiszen
igaz, ez a végtelenül nagy jótétemény is elegendő volna ahhoz, hogy
kimondhatatlanul hálás érzelemmel gondoljunk rá; szeressük, mint legnagyobb
jótevőnket és hódoljunk neki, mint a világ Ura és Megváltója édesanyjának.
Azonban ezen felül még sokkal bensőbb, gyöngédebb, sőt egyéni kapcsolatok
léteznek közötte és közöttünk.
Mária mindazt, amit Jézussal tett, megtette és megteszi velünk is:
külön-külön mindegyikünkkel. A szó legszorosabb értelmében édesanyánk, ki
bennünket természetfölötti életre szül; ezt az életet bennünk édes anyatejével
táplálja; bennünk ápolja; ellenséggel szemben védelmezi; ha akarjuk, karjain
hordoz végig az életen; a halál után a tisztítótűzben viseli gondunkat, s végül
onnan besegít a mennyországba, hogy ott, ővele együtt, örökre szerethessük
Istent, szerethessük az ő Jézusát. Ez a viszonylat ott kezdődött a Kálvárián,
mikor a haldokló Üdvözítő ajkairól elhangzottak ezek a szavak” “Asszony, íme a
te fiad, íme a te Anyád”.
Mintha csak azért használta volna
Jézus ezt a látszólag hideg megszólítást: “Asszony!”, hogy eleve elhárítson e
szavakról minden pusztán érzelmi magyarázatot. Távol van tőlük az érzelgősség,
távol van tőlük minden édeskés áhítat. Komoly hitigazságot, dogmát fejeznek ki.
Hogy nem pusztán az értelemhez szólnak, hanem hogy megrezegtetik a szívnek
valamennyi húrját, az magától értetődik. Ez közös sajátságuk minden egyéb
dogmával. A katolikus ember nemcsak az eszével hisz, hanem lángoló szívvel,
forró szeretettel, értjük a katolikus embert, aki igaz lelki életet él.
Máriát az idézett szavak
megteszik az összes, Jézus által szerzett, isteni kegyelmek közvetítőjévé.
Márpedig, amennyire fölötte van a természetfölötti élet a természetesnek,
annyival múlja felül Mária anyasága édesanyánkét, és pedig minden tekintetben,
tehát abban a szeretetben is, mellyel bennünket Mária, mint újszülötteit,
szívéhez ölel…
Hát, ha valaki nem szereti, és nem ismeri Máriát, az nem lehet a
kegyelem állapotában? De igen... Mert nincs az az édesanya, aki megvonná
szeretetét csecsemőjétől, ha az vakon született, vagy esetleg süketnéma is,
úgyhogy talán semmi tudomása sincs arról, amit kap édesanyjától, s következőleg
hálát se érez vele szemben. Hasonlóképpen lehetséges természetfölötti élet
egyik-másik jó emberben, vagy pedig jóhiszeműleg megvonja tőle a tiszteletet és
szeretetet. Azt azonban nehéz volna elképzelni, hogy lelkiélete olyan magasra
tudjon növekedni, mint az olyané, aki őt, mint édesanyát gyöngéden szereti, s
magát teljesen az ő vezetésére bízza. Sőt bátran kimondhatjuk, mert
Anyaszentegyházunknak közfelfogása, hogy magasabb lelki élet Mária-tisztelet
nélkül kizártnak tekinthető.
Íme, ezért szeretjük Máriát.
Mondja valaki, hogy nincs elég
okunk rá.
+++
Magyarok
Nagyasszonya! Kérd Istent, hogy népünk békében élhessen, az Ő áldása legyen
munkánkon, eredményeinken. Mentsd meg nemzetünket minden külső és belső veszélytől,
segíts bennünket, hogy őseink hitében állhatatosak maradjunk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése