A labda egy betört ablakon keresztül leesett
az alagsori folyosóra.
Az
egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte.
Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát
szedhetett a többieknek.
Az
alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban
megmozdult valami. - Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. – Hát te
hogy kerülsz ide, kiscicám? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett
vele.
Az
öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még
nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek
előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha
történetesen cicának születik. Sőt - mert milyen telhetetlenek vagyunk! –
mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak
születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni."
Örkény
István: Egyperces novellák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése