„Fiam” – fogta karon egy idősebb szerzetes, „te a
szőnyeget rossz oldalról nézed. Előtted ugyanis annak a hátoldala van, és te
csak egyetlen egy motívumon dolgozol.” Majd odavezette a fiatal szerzetest a
faliszőnyeg elülső oldalához. Az újoncnak, a mikor meglátta a szőnyeg igazi
oldalát, elállt a lélegzete. Csodálatos kép tárult a szeme elé: a három
napkeleti bölcs épp ajándékait rakta le a betlehemi Kisded elé. Az ő gyönyörű
aranyló fonala éppen a kis Jézus feje fölötti glóriát formálta. A mellé szőtt
fekete fonalak pedig ezt a glóriát még aranylóbbá és még csillogóbbá tették.
Ami neki azelőtt fölöslegesnek és értelmetlennek tűnt hátulról, elölről
csodaszép képet mutatott.
Láttam életed szőnyegét. Nagy és színes, mintás
és kissé titokzatos, de még nincs befejezve. A fonalak - hátulról nézve -
mintha rendetlenül lógnának, a minta még nem vehető ki egészen világosan, de
biztos vagyok benne, hogy ha egyszer majd végig szövöd, gyönyörű szőnyeg lesz
belőle.
A legértékesebb fonalak – nem is gondolnád! – a
feketék. Ezek voltak életed nehéz percei, sötét órái, terméketlen évei,
amelyekben azt hitted, hogy minden üres és értelmetlen. Pedig most ezek adnak
életed szőnyegének különleges sajátosságot, fényt és csillogást. Ezek azok,
amelyek életed szőnyegét másokétól megkülönböztetik, és azoknál értékesebbé
teszik. A fekete fonalak nélkül valami sajátosan nagyszerű hiányozna életedből.
Nélkülük életed szőnyege egyhangú, közönséges, színtelen és alaktalan lenne.
Életed szőnyege még nincs kész. Még szövögetsz rajta.
Aranyló szálakkal és fekete szálakkal...
Még talán magad sem tudod egészen kivenni alakját és
mintáját. Fogalmad nincs, hogy mi is lesz majd belőle.
Azonban ne csüggedj! Bízz benne, hogy hogy a
sötét fonalak, amelyek ma is egyre másra belekerülnek életed szőnyegébe,
egyszer majd egyedivé, egyszerivé, nagyszerűvé és értékessé teszik életedet.
Stuttgart, 2011-11-28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése