Történet a szerzetesekről, akik túlélték az hirosimai atombomba pusztítását

Tegnap, augusztus 6-án volt az 1945-ös hirosimai atomtámadás évfordulója, amikor az Enola Gay nevű, B-29-es amerikai bombázó ledobta a Little Boy nevű bombát a japán városra. A hétfő reggel negyed kilenckor végrehajtott támadás azonnal megölt hetvenezer embert. A robbanás epicentrumától egy mérföldre, de még abban a zónában, ahol a bomba teljes pusztítást hajtott végre, egy plébániatemplomhoz közel élt egy nyolctagú jezsuita közösség. Az atomtámadást mindegyikük túlélte.

Kis rendházuk is megmenekült, habár körös-körül, ameddig a szem ellátott, a robbanás minden épületet földig rombolt – írja a Catholic Herald.
Hubert Schiffer SJ, a túlélők egyike 30 éves volt akkor, és jó egészségben élt 63 éves korában bekövetkezett haláláig. Mint azt egy 1976-os felvételen elmeséli, azon a hétfő reggelen a szentmise után épp leültek a reggelihez, amikor hatalmas villanás vakította el őket. Elsőként arra gondolt, hogy a kikötőben robbant fel valami, aztán másra kellett gondolnia, mert félelmetes robaj töltötte meg a levegőt. Egy láthatatlan erő felemelte őt a székről és átrepítette a szobán. A padlón eszmélt fel, és amikor körülnézett, semmit sem látott, minden elpusztult.

Megemlékezés az atombomba ledobásáról

A szerzetesek csak kisebb sérüléseket szenvedtek, és amint azt később amerikai orvosok megállapították, a bomba radioaktív sugárzása sem okozott náluk semmiféle betegséget vagy elváltozást. A német jezsuita meg volt győződve róla, hogy azért élték túl a támadást, mert megfogadták a fatimai Szűzanya kérését, és mindennap imádkozták a rózsafüzért.
Állítása szerint ez hasonlított arra, ami Dániel próféta könyvének harmadik fejezetében szerepel: Nabukodonozor a tűzbe vet három fiatalt, de azok csak fel-alá járkáltak a tűzben, Isten angyalainak társaságában.