A kereszt művészete

Nagyböjti gondolatok: „Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.” Jn 13,21-33.36-38 ; Iz 49,1-6

Tegnap, ma és holnap Júdás az Evangéliumok „főszereplője”. Valójában azonban nem igazi szereplő, csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben jól végigkövethető a gonoszság feltartóztathatatlan mechanizmusa. Egyben intés is mindannyiunknak, amely ijesztő lehetőségre hívja fel figyelmünket.
 

A tegnapi Evangéliumban Júdás okvetetlenkedő megjegyzése még csak egyszerű ünneprontás volt, s a rosszindulatot és irigységet egy nemes ügyre való hivatkozás leplezte. Jézus tapintatos válaszában megvédte Máriát, akárcsak egy más alkalommal nővérével, Mártával szemben, ugyanakkor azonban már előre jelezte saját halálát, amikor temetéséről beszélt. Távoli figyelmeztetés volt ez Júdásnak, aki azonban nem hallgatott rá.
 

A mai Evangéliumban Jézus a bemártott falatot nyújtja Júdásnak. Ez a gesztus mintegy az utolsó figyelmeztetés, még egy végső lehetőség felkínálása. Júdás elveszi a falatot, de mindjárt belészáll a sátán. Ez azt jelenti, hogy véglegesen döntött: utoljára is elutasítja a felé nyújtott kezet. Jézus ezt látva szólítja fel: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Ezzel is kifejezésre juttatja, hogy nem tehetetlen elszenvedője, hanem irányítója az eseményeknek: elfogatása, megkínzatása és halála csak akkor következik be, amikor ő kinyilvánítja, hogy „elérkezett az óra”.
 

A holnapi Evangéliumban Máté evangélista Júdás és a főpapok alkujáról is beszámol. És Jézus arról beszél, hogy most dicsőül meg az Emberfia. A sötétség hatalmának órája elérkezett, a gépezet beindult, de Jézus a gonoszság erőit Isten terve megvalósításának szolgálatába állítja.
Az Izajás könyvéből vett három ének Jahve szolgájáról ezt előlegezi meg a Nagyhét első három napján. Rávilágít Jézus küldetésének lényegére, melyben egyszerre jut érvényre az Atya akaratához való hűség és az emberek iránti, vértanúságig menő szeretet.

fr. Barsi Balázs ofm

A fájdalom és a remény Krisztus keresztjében – a nagypénteki Via Crucis elmélkedései

„Melyik út vezet az örök életre? Jézus adott választ erre a lelkünk legmélyén égő kérdésre, azzal, hogy végigment a keresztúton”. Ezekkel a szavakkal kezdődik a nagypénteki elmélkedés, amelyet március 29-én, nagypénteken olvasnak fel a Colosseum mellett a Ferenc pápa által vezetett Via Crucis szertartásán. Az elmélkedéseket libanoni fiatalok írták, Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája vezetésével. Az elmélkedéseket tartalmazó illusztrált kiadványt, amely a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában jelent meg, már hétfőtől kezdve lehet kapni a római könyvesboltokban.

Minden állomást egy XIX. századból származó „Via Crucis” festmény illusztrál, amelyet egy palesztin ferences készített, és amelyet Betlehemben őriznek. Számos szövegrész utal XVI. Benedek „Ecclesia in Medio Oriente” k. szinódus utáni buzdítására, valamint idézetek olvashatók keleti szentektől, továbbá a káld, a kopt, a maronita és a bizánci liturgiából. A költői nyelven megfogalmazott elmélkedések a társadalom minden rétegét érintik. Az I. állomás például Pilátusra utalva, megállapítja, hogy sokan vannak azok, akik hatalmukat az igazságtalanság szolgálatába állítják, lábbal tiporják az emberi méltóságot és az élethez való jogot.

A IV. állomás, amelyben Jézus találkozik Anyjával, a családok témájával foglalkozik. Azért imádkoznak, hogy ezekben a nehéz időkben a családok valóban a szeretet oázisává, a béke helyévé váljanak, követve a Názáreti Szent Család példáját.

Az V. állomás középpontjában a szenvedés áll, amely, ha hittel fogadjuk el, az üdvösség útjává válik. Cirenei Simon, aki segít Krisztusnak a Golgotán, arra tanít bennünket, hogy tanuljuk meg elfogadni a keresztet, amellyel életünk útján találkozunk. El kell fogadnunk a szenvedés és a betegség keresztjét, mert az Úr velünk van és segít a terhek hordozásában.

Az elmélkedésekben szüntelenül jelen van a Közel-Kelet helyzete. A II. állomásnál így imádkoznak: „Jézus Urunk, oltalmadba ajánlunk minden megalázott és szenvedő embert, különösen a meggyötört Közel-Kelet lakóit”.

A XIV. állomásnál, amikor Jézust a sírba helyezik, az elmélkedés szerzői megállapítják: „A nehézségek, a fájdalmas események elfogadása szilárd reményt és élő hitet igényel. Megkaptuk Isten gyermekeinek a szabadságát, hogy soha ne legyünk többé szolgák; az élet bőségét kaptuk ajándékba, hogy ne elégedjünk meg többé egy sivár, értelmetlen élettel” – írják a libanoni fiatalok nagypénteki keresztúti elmélkedésükben.

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)

Ferenc pápa felhívta buenos airesi újságosát

A pápa március 18-án telefonált Buenos Airesbe, hogy üdvözölje az újságost, és jelezze, mostantól nem kéri, hogy reggelente kihozza számára a lapokat.

A telefont Daniel Del Regno, az újságos fia vette fel. Egy férfihang szólalt meg: „Szervusz, Daniel; Jorge bíboros vagyok.” Daniel először azt hitte, valamelyik barátja viccel, aki tudja, hogy az érsek mindennap náluk vette újságot. De a hang megismételte: „Tényleg, Jorge Bergoglio vagyok, Rómából telefonálok.”

A folytatás itt olvasható. 

Van pápánk! (2.rész)

Nagyböjti gondolatok: Ismét Máriától kell tanulnunk, aki újra csak példát ad nekünk, hogyan figyeljünk az egy szükségesre Jn 12,1-11

„Íme az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik.”

Nézd Jézust: ez a szemlélés vezet be a Nagyhét s a Szent Háromnap titkába. Őt szemlélve minden a helyére kerül és elnyeri értelmét.
Júdás esete figyelmeztet arra, hogy a szegények ügyének felkarolása könnyen puszta ürüggyé válhat, ha csupán a szegényeket nézzük és nem Jézust. Aki őt szemléli, a szegényeket is észreveszi, és helyesen fogja felismerni, mit kell tennie értük, mert benne látja őket, s őt látja bennük. Csak az ismerheti fel a szegényekben Krisztust, aki már elég sokat szemlélte őt kizárólagos figyelemmel, mint oly sokan a szentek közül.
Új evangelizációról beszélünk és a sokféle ínségről, amelyet nem nézhetünk tétlenül. Közben megfeledkezünk arról, hogy mindenekelőtt önmagunk evangelizációjára kell gondot viselnünk, s erre nincs jobb alkalom, mint az Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumaiban való elmélyülés. Hogy hirdethetnénk szóval és tettel, életünkkel az evangéliumot, ha nem hagyjuk, hogy előbb bennünket járjon át szívünk mélyéig? Mit tudunk adni a szegényeknek, a szenvedőknek, a hitetleneknek, ha érzéketlenül megyünk el hitünk legmélyebb titkai mellett?
Ismét Máriától – Lázár testvérétől – kell tanulnunk, aki újra csak példát ad nekünk, hogyan figyeljünk az egy szükségesre. Az ő ingyenes, pazarlóan nagylelkű szeretete méltó egyedül ahhoz a túláradó tékozló szeretethez, amelyet Isten Fia irántunk tanúsított. Az ő csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező lelkülete illik ahhoz a misztériumhoz, amelynek megünneplésére készülünk. S az ő tiszteletteljes, alázatos hódolata jár annak, aki áldozat lett értünk, hogy elvegye bűneinket.
Ez a néhány nap az igazi keresztény lelkigyakorlat. Olyan lélekkel kell készülnöm rá, mintha életem utolsó Húsvétját ünnepelném itt a földön. Félre kell tennem a legnemesebb ügyeket, legfontosabb feladatokat is, háttérbe szorítani az emberi szempontokat, és szememet Jézusra függeszteni. Így talán azt is észreveszem, amikor a kínzások közepette rám tekint, mint egykor Péterre, aki ettől a pillantástól újjászületett a bűnbánat könnyeiben.

fr. Barsi Balázs ofm

Esztergomi Boldog Özséb

Ferenc pápa: Ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt

Az olaszul Pálmavasárnapnak nevezett ünnep homíliájában a Szentatya arra emlékeztetett, hogy Jézus, bár királyként vonul be Jeruzsálembe, de Isten, nem pedig az emberek látószöge szerint.

Királyi trónusa a kereszt fája – ez Jézus – állapította meg Ferenc pápa. A tömeg Királyként üdvözli, azonban Jézus nem hallgattatja el őket, nem száll velük szembe.

Milyen típusú Király Jézus? Szamárháton vonul be, nincs udvartartása, nem veszi körül hadsereg, hatalma jelképeként. Egyszerű emberek köszöntik, akik megérzik, hogy Jézus több mint király, megérzik, hogy ő az Üdvözítő. Jézus nem azért lép be a Szent Városba, hogy a földi királyoknak kijáró tisztelettel fogadják, akiknek hatalmuk van, akik uralkodnak.

Azért lép be a városba, hogy megostorozzák, hogy bántalmazzák és meggyalázzák, mint ahogy ezt Izajás próféta megjövendöli az első olvasmányban (vö. Iz 50,6). Azért megy Jeruzsálembe, hogy fogadja a töviskoronát, egy botot és egy bíborpalástot. Királysága gúny tárgya lesz. Azért vonul be Jeruzsálembe, hogy hátán egy kereszttel felmenjen a Kálvária dombra. Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy kereszthalált haljon. Éppen ebben ragyog fel Isten szerinti királysága: királyi trónusa a kereszt fája! – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Folytatás alábbi linken olvasható
Ferenc pápa: Ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt

Ferenc pápa pénteken reggel misét mutatott be a vatikáni kertészek és köztisztasági dolgozók számára

A Szentatya jelenlegi lakhelyén a Szent Márta Házban található kápolnában mutatott be szentmisét közel 30 vatikáni alkalmazottnak, akik számára igazi meglepetés volt a pápa jelenléte. Nagy örömmel fogadták a Szentatya meghívását.

„Láthatatlanok vagyunk” – nyilatkozta Luciano Cecchetti, a vatikáni kertekért és a köztisztaságért felelős személy az alkalmazottak nevében. A Vatikánban mindennap ők biztosítják a tisztaságot, rendben tartják a Szent Péter teret, ápolják a növényeket, amelyek a kis államot a csodák kertjévé varázsolják. Tevékenységük elismeréseként hívta meg őket Ferenc pápa a péntek reggel 7 órai szentmisére a Szent Márta Házba.

„Nem mindennap történik meg, hogy a Szentatya előtt találjuk magunkat egy számunkra bemutatott szentmisén” – hangsúlyozta a vatikáni köztisztaság felelőse. „Körbenéztem és láttam, hogy mindannyian csillogó szemekkel távoztunk a nagyon egyszerű szertartásról, közvetlen kapcsolatot létesítve a néhány napja megválasztott pápával. Köszönetünket fejeztük ki a szertartás végén, amikor egyenként bemutattak minden alkalmazottat a Szentatyának. Mindannyiunkhoz volt egy jó szava. Mindenkitől kérte, hogy imádkozzon érte. Sokan, mivel kertészként dolgoznak, felajánlották, hogy látogassa meg a Vatikáni kerteket az ő kíséretükben, amelyre biccentett a fejével, nem mondott nemet – számolt be a találkozóról Luciano Cecchetti.

Rögtönzött homíliájában a pápa arról az evangéliumi részletről beszélt, amelyben a zsidók Jézus megkövezéséhez gyűjtenek köveket. „Ha nem nyitjuk meg szívünket, ha kőből van a szívünk, akkor készen állunk a kezünkben lévő kövek elhajítására. Ezért van szükség szívünk megnyitására a szeretet felé” – tanított a Szentatya. Majd szokásához hűen a pápa a szentmise végén leült az egyik utolsó padsorba a hívek közé egy rövid személyes imára.

Csütörtökön reggel Ferenc pápa a Szent Márta Ház alkalmazottjainak mutatott be szentmisét Lorenzo Baldisseri érsekkel, a Püspöki Kongregáció titkárával és Alfred Xuereb atyával. „Ez lehetőség a Szentatya számára, hogy találkozzon azokkal a személyekkel, akiket később nehezen láthat majd” – jegyezte meg P. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő. 

Forrás: Vatikáni Rádió
(sv)

Virágvasárnap szertartásaiban egyszerre van jelen az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés

Virágvasárnap a keresztény világ számára a nagyhét kezdete. Ekkor ünnepli az Egyház Krisztus Urunk Jeruzsálemi bevonulását a húsvéti misztérium beteljesedésére. Ennek az ünnepnek kettős jellege van: egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, amelynek jele a győzelmi pálma, a barka, másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek jele a misében szereplő passió, vagy szenvedéstörténet.

Így hát, virágvasárnap szertartásaiban egyszerre van jelen az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és gyűlölettől eltorzult kiáltozása. Minden bizonnyal, ugyanazok az emberek, akik az első evangéliumi szakaszban, a barka szentelés szertartásában, még hozsannát kiáltanak, a másodikban, a passióban már Krisztus kereszthalálát követelik: „Keresztre! Keresztre vele!”.

A virágvasárnapi esemény sorozatnak a középpontjában a szelíd és alázatos szívű Jézus áll, a csöndes, a hallgatag, és aki mégis hallatlanul erőteljes, nagyhatalommal rendelkező, hisz egyetlen szavával végpusztulást idézhetne elő, a halottakat életre keltő, a templomot tisztító vagy éppenséggel tanító, és kivégzői bűneinek bocsánatáért imádkozó Megváltó.

Virágvasárnap tehát kétféleképpen áll előttünk az Úr Jézus: mint a király, és mint a szolga.

Az Úr Jézus először Királyként áll előttünk, hisz a Királyoknak kijáró Aranykapun vonul be a Szent Városba, Jeruzsálembe, egyéves szamárcsikó hátán, amelyen még senki sem ült.

Király, hisz a nép szavai, lelkendezése akként hirdetik meg. „Jeruzsálem gyermeknépe pálmafának ágait hozván elébe ment az Úrnak” - énekeljük emlékezve a fiatalokra, gyermekekre, akik az első Virágvasárnap a királyi udvartartás apródjaivá lesznek.

A tömeg így köszönti Jézust: „Hozsanna, áldott, ki az Úr nevében jön.” Ezek a szavak a sátrak ünnepére utalnak, amikor a hívek pálma-, mirtusz- és barkaágakkal járják körbe az oltárt. Most a nép ezeket a szavakat Jézusra alkalmazza, akiben meglátja, hogy az Úr nevében jön, hogy Ő a Messiás. Jézusban tehát felismerik azt, akiben Isten jelen van közöttünk. Izraelnek ez a reménykiáltása az egyház kiáltásává vált ahhoz, aki új módon jött el közénk az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben. Köszöntsük Őt, aki testével és vérével elhozta és elhozza minden egyes szentmisében Isten dicsőségét a földre.

Királyként érkezik Krisztus, hisz beteljesíti a próféciákat, köztük a Zakariásét (9,9) – „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján”, és első útja, a bevonulás maga nem máshová visz, mint magába a Templomba.

Ugyanazt teszi most Krisztus, mint tették korábban a babiloni fogságból hazatérők vagy a Makkabeusok, akik először a pogányság által megszentségtelenített templomot vették birtokba, azt megtisztították és újra felszentelték.

Az Úr Jézus előtt is megnyílnak a város kapui, a nép hódol előtte, ő pedig megtisztítja a kereskedők és kufárok által „vásárcsarnokká” tett templomot és Szentélyt, mondhatni szakrálisan birtokba veszi királyságát ő, az Isten Fia, aki Zakariás próféta jövendölése alapján a szegények, a béke és az egyetemesség királya lesz, illetve életvitelével Ő maga bizonyította, hogy lett.

Másodszor az Úr Jézus szolgaként áll előttünk a mai napon, s ezt már a bevonulás közben is érezzük. A méltatlankodók, a túlbuzgók, a rosszmájúak fékeznék az ünneplést, elhallgattatnák az éneklőket. Már ekkor érződik az emberi ellenszenv és gonoszság ereje, amely a legszebb pillanatot is tönkre teszi. De Jézus mindettől nem retten meg.

Szolga ő, hisz szolgálni jött, mondta az utolsó vacsorán, amikor vászon kendőt kötött maga elé, s megmosta tanítványai lábát, ezért hát nem zavarja meg, ha az embereknek egy része sajnálja tőle a hódolatot. Tudja nagyon jól, hogy az ő szolgaságának valódi értelme abban áll, hogy engedelmes Fia az Atyának. Épp ezért ha az emberi dicsőítés el is hallgat, a kozmosz fogja a dicséretet zengeni neki. A kövek, az élettelen világ egész létével magasztalja őt.

Ebben a pillanatban már rávetül a passió, a szenvedés árnya a virágvasárnapi bevonulásra. Már ekkor ott állnak az út szélén az emberek, akik elveszejteni akarják a Messiást. Már ekkor felüti fejét az emberek között a széthúzás, a véleménykülönbség és a belőle származó szakadás. Mindez egyenesen vezet a még ma is tartó nagypénteki tragédiáig, amikor egy gyilkos élete fontosabb lesz a nép számára, mint az élet adójáé, Jézus Krisztusé, amikor egy úgynevezett látnoknő szava egyesek számára megbízhatóbb és kötelezőbb erővel bír, mint a Bibliából származó Egyház tanítása.

Krisztus Urunk mindezzel tisztában van. Miután élete legutolsó szakaszát Jeruzsálemtől távol töltötte, hisz nem jött még el az ő órája, most megérkezik a városba, a lehető legnagyobb nyilvánosság közepette. Nem bujkál. Sőt mi több, a templomba való dicsőséges bevonulással, s a templommegtisztításban tetőző menettel mindennél világosabban, egyértelműbben mondja ki: Jeruzsálem, megérkezett a királyod.

Innentől kezdve nincs kitérés, nincs fondorkodás. Olyan felkiáltójel ez, amelyre felelni kell. Ha a főpapok nem lépnek semmit, akkor azzal a nép előtt mintegy elismerik Krisztus királyi fenségét. Épp ezért mindabban, amiről a jeruzsálemi bevonulás szól, döbbenetes tudatosságot kell meglátnunk. Nincs ebben véletlen. Ez nem egy hirtelen, spontán népünnepély.

Jézus az imádságban, az Atyával a Szentlélekben beteljesülő közösségében elérkezett arra a pontra, amikor ki mondja: itt az óra.

A választott nép ekkor ünnepli a húsvétot, az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékét, a város tele a legmesszebbről érkezett zarándokokkal. Amit Jézus ekkor tesz, amilyen útra elindul, nem csak Júdeában, de az egész zsidó világban visszhangra kell, hogy találjon. Ezen a ponton Krisztus nem vár többé. Nem vitatkozik többé. Mindennek vége. Most, királyként és szolgaként kimondja önmagát a Szent Városban. Ez Virágvasárnap.

A Nagyhét a várakozás ideje. Mi lesz a válasz? Hogyan reagál minderre a Város? A főpapok és a nép miként mondja ki a saját szavát Jézus hatalmas felkiáltójele után? Nagypéntek az emberek válasza lesz. Húsvétvasárnap az Istené. Mi pedig, két évezreddel későbbi hívek, krisztuskövetők, ebbe a titkos valóságba igyekszünk bekapcsolódni.

Virágvasárnap értsük meg Krisztus üzenetét, halljuk meg szavát, s ezután a Nagyhét napjaiban igyekezzünk a hit, a ráhagyatkozás, a szeretet mind teljesebb válaszát megfogalmazni: Krisztus mellett, Krisztusért, Krisztussal, akiben meglátjuk királyunkat, aki szolgálni tanít bennünket.

A bűnbánat, az önmegtagadás, a jócselekedet, a szentmiseáldozaton való részvétel, az imádság, a Szentírás olvasása, a Katolikus Egyház Katekizmusának figyelmes tanulmányozása, és az elmélkedés ennek legyen útja, hogy a nagyböjti belső zarándoklásunk végén valóban elérjünk Húsvét örömére.

Castel Gandolfóban találkozott Ferenc pápa és XVI. Benedek

Ferenc pápa elődjével, XVI. Benedek emeritus pápával találkozott március 23-án, szombaton a Castel Gandolfó-i pápai rezidencián.

A Szentatya március 23-án délelőtt 10 órakor fogadta Ibrahim Isaac Sidrakot, a koptok alexandriai pátriárkáját. Ezt követően háromnegyed 12-kor elhagyta a vatikáni Szent Márta házat és a Vatikáni kertekben található helikopter felszállópályáról 12 óra után Castel Gandolfóba indult, hogy meglátogassa XVI. Benedek emeritus pápát.

A Ferenc pápát szállító helikopter Vatikánvárosból negyed óra alatt érkezett meg Castel Gandolfóba, amely felett kétszer is alacsonyan végigrepült, így üdvözölve az utcákon az új pápa érkezésére váró lakosokat – szerepel az MTI közleményében. Több száz fős csoport gyűlt össze a pápai rezidencia előtt is. A húszperces helikopter utat követően a Castel Gandolfó-i Pápai Villák területén szállt le, ahol XVI. Benedek fogadta. Jelen volt még Marcello Semeraro albanói püspök és Saverio Petrillo, a Pápai Villák igazgatója. Ferenc pápa és XVI. Benedek átölelte egymást – közölte Federico Lombardi szentszéki szóvivő a palota előtt várakozó újságírókkal...

A folytatás alábbi linken

Castel Gandolfóban találkozott Ferenc pápa és XVI. Benedek

Beszédtár: Barsi Balázs konferencia-beszéde - 3. és 4. - 2012. 12. 16. és 23.

A római fiatalkorúak börtönének lakói nagy örömmel fogadták a pápalátogatás hírét

Ferenc pápa március 28-án, Nagycsütörtökön este fél 6-kor a római Casal del Marmo fiatalkorúak börtönében mutatja be az Úr utolsó vacsora szentmiséjét. A fegyintézet fiataljai nagy örömmel fogadták a hatalmas meglepetést, hogy közöttük lesz a pápa. A börtön káplánja, P. Gaetano Greco nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

"Szinte hihetetlen, csodálatos hír" – kezdte válaszát a börtönlelkész. Elsősorban alkalmat jelent majd a fiatalok számára, hogy találkozzanak egy olyan személlyel, akivel mindenki szeretne találkozni. Ez a börtönben levők számára egyébként elképzelhetetlen lenne. A pápalátogatás az igazságérzet szempontjából is jelentős. A fiatalok nagyon erősek, de csalódást éreznek, ha azt látják, hogy a felnőttek, akik hibáznak, nem kerülnek megbüntetésre velük ellentétben, akik érzésük szerint „kis csirke tolvajokként” aránytalanul nagy büntetést töltenek le.

Arra a kérdésre, hogy egy börtönlelkésznek mit jelent a pápával való találkozás, P. Greco így válaszolt: "nagy reményt és örömet. Még egy indok az Evangélium hirdetésének tovább folytatására és arra, hogy jelen legyünk a nehéz helyzetekben is. Ferenc pápa többször említette és meg is mutatta, hogy figyelme a szegények, a leggyengébbek és a legtörékenyebbek felé fordul."

Azzal kapcsolatban, hogy a börtön fiataljai hogyan reagáltak Ferenc pápa eddigi gesztusaira, a börtönlelkész elmondta: "egy pápa, aki elmegy kifizetni a számláját szálláshelyére és megáll az emberekkel beszélgetni, nekik szinte irreálisnak tűnt. De éppen e gesztusok miatt érzünk erős köteléket a most megválasztott pápa iránt. Hosszú életet kívánunk a Szentatyának, és azt, hogy valóban meg tudja őrizni egyszerűségét. Másrészt a Ferenc név választásának megvan az oka, amit a pápa a gyakorlatban is bizonyít."

A Coena Domini szentmisén sor kerül a lábmosás szertartására is. P. Gaetano Greco erre vonatkozóan megjegyezte: „fantasztikus, nincs szebb alkalom arra, hogy a pápa megmutassa a legkisebbek és a legelfeledettebb iránti szolgálat fontosságát. A Szentatya mossa majd meg a fiatalok lábát. Olyan ez, mintha Jézust látnánk a tanítványokkal. A fiatalok számára olyan élmény lesz, amely meghatározza életüket és pozitív jelet hoz életükbe."

Az interjú végén a Casal del Marmo római ifjúsági fegyintézet börtönlelkésze a következő üzenetet küldte Ferenc pápának: köszönet azért, hogy ezt a börtönt választotta első találkozásként az olasz igazságszolgáltatás intézményével. A pápalátogatás közzé tétele óta nagy meghatódottsággal éli meg ezt a közelgő eseményt. „Amikor erre gondolok, sírás környékez. Olyan hatalmas és váratlan hír ez” – vallotta meg a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt P. Gaetano Greco.
Forrás: Vatikáni Rádió
(sv)

"Kértem a Szentatyát, hogy imádkozzon a magyarokért"

- (mp3-ra kattintva hallgatható) interjú Győriványi Gábor szentszéki nagykövettel

"Nagy élmény volt találkozni a Szentatyával, hiszen első televíziós és nagyközönség előtti megjelenései azt sejtették, hogy egy különlegesen közvetlen emberről van szó" - osztotta meg élményeit a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségével hazánk szentszéki nagykövete, aki a március 22-én délelőtt zajlott pápai audiencia után nyilatkozott. Ferenc pápa az Apostoli Palotában fogadta a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket.

"Ez alatt a rövid találkozás alatt elsősorban Isten áldását kértem pápai szolgálatára" - folytatta Győriványi Gábor. "Majd beszéltem arról, hogy Európa legszegényebb régiói a korábban kommunista diktatúrák elnyomásában élt országokban vannak. Ezért a magyar katolikus egyház a hitélet mellett nagyon elkötelezett szociális és karitatív tevékenységet végez. A magyar kormány pedig minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja az egyházak társadalmi szerepvállalását.

Kértem a Szentatyát, hogy imádkozzon a magyarokért, a magyar katolikus egyház és a magyar kormány sikeres együttműködéséért, amit a pápa megígért és kérte, hogy mi is imádkozzunk érte, az Ő munkájáért.

A rövid találkozó végén úgy tűnt, hogy nagyon jól esett a Szentatyának, amikor a feleségem rövid köszöntésében, reményét fejezte ki, hogy Ferenc pápa első néhány napja lendületét és érzékenységét, közvetlenségét fenn tudja majd tartani egész péteri szolgálatának teljes időszakában.

Nagyon-nagyon megható volt és valóban igazolta a közvetlen találkozás azokat az elképzeléseket, amelyeket távolról, a televízióban és beszédeiben láthattam Ferenc pápától" - hangsúlyozta műsorunknak adott interjújában Győriványi Gábor nagykövet.

Forrás: Vatikáni Rádió
(sv)

Ferenc pápa a diplomáciai testülethez: a cél az anyagi és spirituális szegénység elleni küzdelem, a béke és a hidak építése

A Szentatya köszönetét fejezte ki mindenekelőtt Jean-Claude Michel a Monacói Hercegség nagykövetének, a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testület dékánjának. Ez a találkozó olyan, mintha a pápa gondolatban átölelné az egész világot. A diplomáciai testület tagjai révén az általuk képviselt népekkel találkozik, bizonyos értelemben minden honfitársukkal, örömeikkel, drámáikkal, elvárásaikkal, vágyaikkal.

Nagyszámú jelenlétük annak a jele, hogy országaik és a Szentszék között gyümölcsözők a kapcsolatok, valóban a jó megvalósítására adnak alkalmat az egész emberiség számára.

Ezt viseli ugyanis szívén a Szentszék: minden ember javát ezen a földön! Róma püspöke éppen ezzel a szándékkal kívánja megkezdeni szolgálatát, annak tudatában, hogy számíthat a diplomaták által képviselt országok barátságára és szeretetére. Abban is biztos, hogy a diplomaták osztoznak ebben a szándékában. Ugyanakkor a pápa annak a reményének adott hangot, hogy alkalom nyílik közös utat kezdeni azzal a kevés országgal, amelyek még nem tartanak fenn diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. Ezek közül néhány képviseltette magát a pápa péteri szolgálatát megkezdő szentmisén, vagy üzenetben fejezték ki közelségüket – mindezért köszönetet mondott Ferenc pápa. 

A folytatás itt olvasható.

Beszédtár: Barsi Balázs konferencia-beszéde - 2 - (2012. 12. 09.)

Beszédtár: Barsi Balázs konferencia-beszéde - 1 - (2012. 12. 02.)

Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” Jer 20,10-13; Jn 10,31-42

Fokozódó drámaiságnak vagyunk tanúi a János-evangélium olvasásakor, s közeledünk a tetőpont és a végkifejlet felé. Az ellentét Jézus és a farizeusok, írástudók között egyre éleződik, de még ezek a pillanatok is alkalmasak arra, hogy sokan higgyenek Jézusban.

Hit, vagy pedig megkövezés – harmadik lehetőség gyakorlatilag nincs, a semleges álláspont nem sokáig tartható fenn, legfeljebb önmagát ámíthatja vele az ember. A semlegesség legfőbb szószólói gyakran a harcos ellenfeleknél is veszélyesebbek.

Jézus kérdése – „Melyik jócselekedetért akartok megkövezni?” – világosan utal arra, hogy tetteit nem lehet elválasztani a szavaktól, melyekkel az Atyával egyenlőnek mondotta magát, hiszen a csodák ennek hitelesítői, alátámasztói, kézzelfogható bizonyítékai. „Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek!”

Láttuk, hogyan fogadták Jézus ellenfelei a csodatetteket, amelyeket most nem vitatnak: amikor nem maradt más, azzal vádolták, hogy Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.

Ha a tetteket valóban a maguk értéke szerint ítélték volna meg, Jézus szavai sem botránkoztatnák meg őket.

Szó és tett kölcsönösen feltételezi egymást. Ha Jézus állítását igaznak fogadod el, ha megvallod őt Isten Fiának, akkor kell, hogy tettek is szülessenek ebből a hitvallásból, mint ahogy Jézus maga is tetteivel igazolta szavait.

S hogy mik ezek a tettek? A leghétköznapibb helyzetekben születő döntésektől kezdve, melyekkel a jelentéktelennek tűnő dolgokban is elutasítod a megalkuvást, terjedhetnek egy újabb gyermek vállalásáig vagy épp a szűzi életforma választásáig, az élő hit alig észrevehető megnyilatkozásaitól az Istenről szóló nyílt tanúságtevésig.

fr. Barsi Balázs ofm

A pápa védelmének biztosítása: embert próbáló feladat

Ferenc pápa, megválasztása óta, számos esetben lépte át a pápák biztonságát szolgáló, lényegi előírásokat, ami nem kevés fejfájást okoz azoknak az embereknek, akik a biztonságáért felelnek.

A vatikáni csendőrség 130, legalább 1 méter 78 centiméter magas, 21 és 25 év közötti, nőtlen férfiből áll. Parancsnokuk, Domenico Giani, Ferenc pápa megválasztása óta csak azért nem tépi a haját, mert történetesen kopasz. Március 17-én, a mise után a Szent Anna templomból kifelé jövet azonban a tekintete sok mindent elárult. Amikor látta, hogy Ferenc pápa, minden előzetes jelzés nélkül arra készül, hogy a templom előtt összegyűlt tömeg közé lépjen, azonnal kiadta az utasítást a walkie-talkie-ján: „Vörös riadó!”

Ilyen helyzetben ugyanis bármi megtörténhet. Giani parancsnok messze nem felejtette el, hogy 2009. december 24-én 22 óra 05 perckor, a Szent Péter bazilikában, melyet egyébként a fentinél jobban biztosítottak, egy túlzott rajongástól vezérelt nő rávetette magát XVI. Benedekre, és fel is lökte őt. 

A folytatás itt olvasható.

„Kedves Alejandro, én vagyok!” – Ferenc pápa telefonon keresztül üdvözölte a Buenos Aires-i híveket

Hétfőn éjjel visszatarthatatlan öröm járta át az argentin fővárost, amikor meglepetésszerűen a szentmise kezdete előtt a hívek meghallották Ferenc pápa hangját egy élőben közvetített telefonbeszélgetésben. 

Ezrek virrasztottak és várakoztak órákon keresztül a Plaza de Mayo-n, Buenos Aires híres terén, hogy követhessék óriáskivetítőkön Ferenc pápa péteri szolgálatának kezdetét jelentő szentmisét.

„Tudom, hogy a téren vagytok, köszönöm imáitokat.” Hajnali fél négy volt ekkor Argentínában, amikor a pápa hangját követően nagy meghatódottság uralkodott el a híres téren. Nem várták azok az emberek ezrei – idősek, fiatalok, családok gyermekekkel –, hogy meghallják bíborosuk hangját, aki távol van, de szívében mégis közel. Az éjszakát imával és énekléssel töltötték, várva, hogy megkezdődjön a pápai szertartás a kivetítőkön a székesegyháznál, a városközpontban és a Mayo sugárút mellett. Ferenc pápa hangjának hallatán az egész téren érzelmekkel és figyelemmel teli csend lett. „Egy szívességet szeretnék kérni tőletek, hogy haladjatok mindnyájan együtt” – mondta a Szentatya. „Gondoskodjatok egymásról és ne bántsátok egymást.” Majd még hozzátette: „Gondoskodjatok családotokról, a gyermekekről, az idősekről, védelmezzétek a természetet, ne legyen gyűlölet és veszekedés, tegyétek félre az irigységet, ne bántsatok meg senkit. Folytassatok párbeszédet, hogy élő maradjon közöttetek az egymás védelmezése iránti vágy.”

A folytatás itt olvasható.

Jálics Ferenc: Nem Bergoglio jelentett fel

„Ez év március 15-én kelt nyilatkozatom nyomán igen sokan megkerestek, ezért szeretném kiegészíteni a következőkkel. Szinte kötelezve érzem magam erre, mert néhány kommentár éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit mondani szándékoztam. A tények a következők: Orlando Yoriót és engem nem P. Bergoglio jelentett fel.”

Jálics Ferenc jezsuita atya további kiegészítést fűzött korábbi nyilatkozatához letartóztatásával kapcsolatban:

„Ez év március 15-én kelt nyilatkozatom nyomán igen sokan megkerestek, ezért szeretném kiegészíteni a következőkkel. Szinte kötelezve érzem magam erre, mert néhány kommentár éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit mondani szándékoztam. A tények a következők: Orlando Yoriót és engem nem P. Bergoglio jelentett fel.”

Amint azt már a korábbi nyilatkozatomban világossá tettem, egy katekéta nő miatt tartoztattak le, aki kezdetben velünk dolgozott, majd belépett a gerillába (a német nyelvű nyilatkozatban fordítási hiba utal férfira). Háromnegyed évig nem láttuk őt. A letartoztatását követően két-három napra minket is elfogtak. A tiszt, aki engem kihallgatott, kérte a dokumentumomat. Amikor látta, hogy Budapesten születtem, azt gyanította, hogy orosz kém vagyok.

Az argentin jezsuita provinciában és más egyházi körökben már az elfogatásunk előtti években elterjedtek olyan helytelen információk, hogy mi azért költöztünk a szegénytelepre, mert a gerillához tartozunk. Ez nem volt igaz. Feltételezésem szerint azonban e hamis hírek miatt nem engedtek minket azonnal szabadon.

Korábban hajlamos voltam úgy látni, hogy feljelentés áldozatai lettünk. Az 1990-es évek végén számos beszélgetés nyomán tisztázódott bennem, hogy ez a feltevés alaptalan volt.

Téves tehát azt állítani, hogy elfogatásunk P. Bergoglio kezdeményezésére történt. 

P. Jálics Ferenc SJ
2013. március 20.

Forrás: bonumtv.hu

Ha igazi kapcsolatot akarsz... – Imre atya írása

Stuttgart - 2012 - nagyböjt

Ha egy emberrel mélyebb kapcsolatba akarsz kerülni, nem elég, ha nézed őt.

Ha egy másik emberrel igazi, mély és őszinte kapcsolatot akarsz, ahhoz a szívedre van szükség.

Órákig bámulhatsz valakit, tölthesz megszámlálhatatlan időt azzal, hogy lelkébe pillants, mögéje less, szívébe láss. 

Számodra idegen marad mindaddig, amíg nem a szíveddel próbálsz meg közeledni hozzá.

Szemeid ugyanis csak a külsőt láthatják. A belső számára tekinteted mindig vak marad.

Szemeid megláthatnak ugyan egyet, s mást, azonban hamarosan el is felejtik.

Mert a szem hamar felejt...

Egyedül a szíved az, amely a másikat igazán felismeri.

Egyedül a szíved az, amely a másik ember gondolatai és érzései előtt képes megnyílni.

Ne feledd hát, hogy a másik emberrel való igazi, mély kapcsolatot soha nem a szemed vagy a tekinteted teremti meg.

Ha egy másik emberrel igazi, mély és őszinte kapcsolatot akarsz, ahhoz mindig a szívedre van szükség.

Feltéve, ha nem elégszel meg annyival, hogy a másikat csupán bámulni akarod...

Ha viszont csak ezt teszed, akkor soha nem is találkoztál vele...

Stuttgart, 2013-03-19.
Imre atya

Nagyböjti gondolatok: „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ter 17,3-9; Jn 8,51-59

Zsidó köntösbe öltöztetett egyetemes metafizikai kijelentés ez. Azonban nem kell filozófusnak lenni ahhoz – mint ahogy a Jézust körülvevő zsidók sem voltak azok –, hogy világosan megértsük, Jézus itt fölébe helyezi magát az egész teremtett világnak, hiszen mindennek, ami van, van kezdete és vége, egyedül csak Isten és az ő dicsősége az, amely el nem múlik, hanem mindörökké megmarad. Ez az „én vagyok” pedig magában foglalja a Mózesnek kinyilatkoztatott Isten-nevet: „Én vagyok, aki vagyok.”

Hogy megértették, mit akart Jézus mondani, az mutatja leginkább, hogy köveket ragadtak, hogy megkövezzék. És körülbelül egy év múltán éppen ezért feszítik keresztre, így kiáltozván: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked!” Jézus azonban nem azzal akarja bizonyítani kijelentésének igazságát, hogy visszajön ebbe az életbe, hanem hogy az Atyához megy, aki a halálon túl megdicsőíti emberségében is. Így maga az Atya tesz róla tanúságot.

Ne feledjük, hogy ezt az igen súlyos kijelentést Jézus annak a vitának közepén teszi, melyet azzal kezdett, hogy így szólt: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben.” Azonban „aki megtartja tanításomat, halált nem lát soha”. Itt tehát Jézus nemcsak azt állítja, hogy ő a történelem minden eseményét megelőzően létezik, hanem azt is, hogy azokat, akik tanítását megtartják, beemeli abba az egészen más létezésbe, mely a világ teremtése előttől fogva örökkön-örökké az ő osztályrésze az Atya jobbján. Egy új világ nyílik meg most előttünk: a keresztény erkölcstan nem csupán az erényes élet szabályainak összessége, hanem a krisztológia része, hiszen Krisztus tanításának megtartása egyben az ő életében való részesedés.

Ezért a keresztény házasságnak és a keresztény szüzességnek egyaránt teológiája van, nem pusztán pszichológiája vagy szociológiája. Ha ma a szentségi házasság, a szüzesség és cölibátus értéke megkérdőjeleződött, az nem annyira erkölcsi hanyatlásra, mint inkább Krisztus ismeretének hiányára vezethető vissza.

Nézzünk a szentekre! Mitől lettek szentté? Mert ismerték Krisztus titkát. És viszont: azért ismerték meg egyre jobban, mert hűségesen gyakorolták az állapotuknak megfelelő erényeket. Így mintegy belülről ismerték meg Jézust, és vele élték az ő istenfiúi életét.

fr. Barsi Balázs ofm

Alvernai ferencesek ministráltak a pápának

Az új pápa eddig is több jelét adta Szent Ferenc iránti elkötelezettségének, s most egy újabb ilyenre szeretnénk rámutatni. Akik jelen lehettek Ferenc pápa péteri szolgálatát megkezdő szentmiséjén a Szent Péter téren, vagy a televízió segítségével kapcsolódtak be az ünnepi eseménybe, észrevehették, hogy az oltár körül szolgálatot teljesítő kilencfős asszisztencia „egyenruhájának”része a barna kapucni.

A ministránsok ugyanis a fehér karing alatt ferences habitust viseltek, fehér kordával és oldalukra erősített rózsafüzérrel. A Ferences Sajtóközpont munkatársa, Sándor Bence megtudta, hogy a pápa külön kérésére Guido Marini pápai szertartásmester az alvernai ferences kolostor növendékeit hívta meg e liturgikus szolgálatra.

Alverna vagy olasz nevén La Verna az Appenninek egyik 1200 méteres hegye, melynek tetején ferences kolostor áll, mert 1224-ben itt élte meg Szent Ferenc a saját Golgotáját. Misztikus látomásában Krisztussal keresztre feszítették, majd a testén megjelenő valóságos sebhelyek, a stigmák, élete végéig a megfeszített Jézusra emlékeztették.

José Rodriguez Carballo ferences generális, aki a jezsuiták legfőbb elöljárójával egyetemben a székfoglaló szentmisén a pápával és a bíborosokkal koncelebrálhatott, levélben köszöntötte az új pápát és „gratulált” a névválasztáshoz. Engedelmességet és tiszteletet ígért a világ valamennyi ferencese nevében, és így fogalmazott: „Számíthatsz ránk, Ferenc Pápa Úr! Számíthatsz folyamatos imáinkra és készséges együttműködésünkre. Carballo generális a klarisszák és a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett ferences nővérek üzenetét is tolmácsolja: kolostoraikban nem szűnnek imádkozni az Irgalmasság Atyjához a pápa egyetemes péteri szolgálatáért.”

A ferences főszolga, vagyis miniszter generális kéri Szent Ferenc közbenjárását a pápa személyére, valamint Ferenc pápa áldását ferences testvéreire és a klarisszákra, valamint a ferences koncepcionista nővérekre.

Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont
Budapest

Üzenetek a hitről