Adventi gondolatok – 4. rész

Adventi gondolatok – 3. rész

Adventi gondolatok – 2. rész

Adventi gondolatok – 1. rész

„Nézzétek, elküldöm hírnökömet…” Adventi gondolatok: december 23. - szombat

"Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat." (Mal 3,1)

A Megtestesülés misztériumának kapujában állunk. Isten meghívott minket, hogy egy közösséget vállaljunk születendő Gyermekével. Szent terve részeként az utóbbi hetekben felkészített minket, hogy méltón léphessünk be hozzá. A mai napon annak ünnepében vehetünk részt, hogy az előkészületnek mi is a részesei lehettünk.

Jézus Krisztus a csendes várakozásunkból fog megszületni miértünk. Isteni életével fog megajándékozni minket. Ezért a kegyelemért nem buzgólkodhatunk eléggé, a ránk bízott minden javunkkal meg kell mutatnunk, hogy rátermettek vagyunk meglátnunk Őt, találkozni Vele! 

Ahogy a meghívást kétkedéssel fogadó Zakariás főpap esetében is, úgy bennünk is bizonytalanság lehet úrrá, ha hitünkben elgyengülünk. De hírnökei által Isten utat mutat számunkra: papját mindaddig csendességgel büntette, amíg hitében meg nem erősödött, nem szólalhatott meg. Valóban büntetés volt ez, vagy mi is csak szívünk csendjében tudjuk igazán meghallani a hitünket felerősítő üzeneteket?

Megteremtettem-e az alkalmat, lelkem békéjét a Jézussal való találkozáshoz?

Mal 3,1-4.23-24; Lk 1,57-66

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Hajnalra várunk Esztelneken is...

Római Riportok - 2017. december 17.

Köztetek áll az, akit nem ismertek… - advent 3. vasárnapja

Advent 3. vasárnapjához érkeztünk, amikor koszorúnkon meggyúlt a harmadik, a rózsaszínű gyertya lángja is. És esztendőről-esztendőre fölhangzik Szent Pál apostolnak a szava, a bilincsekben lévő apostolnak a szava a szentmise bevezető énekében: „Örvendjetek! Ismét mondom, örvendjetek az Úrban! Mert az Úr közel van”(Fil 4,4-5). Vagy a mai szentleckében azt mondja: „Legyetek mindig derűsek”(1 Tessz 5,16). E felszólításból kiindulva, Egyházunk ezt a vasárnapot, az öröm vasárnapjának nevezi.

Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon a földre, az emberiségnek, és ez az örömhír, amely miatt azt mondja az apostol, hogy: „örvendjetek, legyetek derűsek!” – nem más, mint az, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen”.

A szentleckében (1Tessz 5,16-24), Szent Pál apostol, mintegy programbeszédet tart, eligazítást ad ahhoz, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy gyümölcsöző, termékeny legyen adventi utolsó hetünk.

Először is azt mondja: „Legyetek mindig derűsek”. Amint tapasztaljuk egyre hosszabbak az éjszakák és egyre hamarabb sötétedik. Egyre komorabbak a napok, és ha hajlamosak vagyunk arra, hogy az időjárással a kedvünk is változzon, akkor most minden bizonnyal a tél felé közeledve egyre komorabbak vagyunk. Mindennapi életünkben is sok bosszúságban van részünk, sokszor támadás, meg nem értés, elutasítás ér bennünket. Ennek ellenére azt mondja az apostol: „Legyetek mindig derűsek.”

A magyar derű szó eszünkbe juttatja a derűs időt, a ragyogó napsütést. Azonban nemcsak az időjárásra, hanem benső világunkra is igaz, hogy a derűs órákat, napokat borús időszakok követik. Éppen ezért nem úgy kell értelmeznünk az Apostol szavait, hogy igyekezzünk egy bizonyos pozitív lelki-érzelmi állapotot rögzíteni – bár nem ártana, ha kedélyállapotunk hullámzásait meg tanulnánk szabályozni egy kicsit –, hiszen a keresztény élet értelme mélyebben van, hogysem érzelmekkel át lehetne érezni.

A keresztény derű nem lelkiállapot, hanem a Lélek működésének jele és gyümölcse bennünk. Szent Pál a Szentleckében arra tanít bennünket, hogy hogyan juthatunk el erre a derűre.

Azt mondja: „Imádkozzatok szüntelenül!” Ne imákat mondjunk csupán. A szüntelen imádság nem egyéb, mint az isteni jelenlét állandó tudatosítása. Ha elmerülnénk ebben a végtelenül édes és éltető isteni miliőben, környezetben, akkor senki és semmi nem tudná megzavarni lelkünk békéjét, derűjét. Mert Isten nem pusztán „kívülről” érkezik hozzánk, a keresztény számára Advent abban az értelemben is Úrjövet, hogy felfedezi lelke mélyén Isten csöndes jelenlétét, és válaszol a bensejében felhangzó szelíd isteni hangra.

„Adjatok hálát mindenért!”- folytatja az apostol. Ez is a derű forrása, mert ha csupán hiányainkra vagy bűneinkre gondolunk, és ha csak arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, illetve a rosszra, ami embertársaink részéről ér bennünket, elveszítjük lelkünk egyensúlyát. Arra figyelni, amit Isten adott, ad és fog adni, annyi, mint felfedezni a végtelen, egészen nekünk szóló, személyes szeretetet. Ez a felfedezés pedig fölnyitja szemünket, hogy mindent ajándéknak lássunk és hálásak legyünk érte.

„Ne oltsátok ki a Lelket!”- folytatja tanítását az apostol. Vagyis legyünk nyitottak minden jó sugallatra, új és új isteni érintésre. Minden áldott nap figyeljünk arra, amire a Szentlélek akar vezetni bennünket. Az emberi szellemnek ez ad végtelen tágasságot, a lelkünknek üdeséget, egész valónknak testi-lelki megújulást.

„Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” – mondja Pál apostol. Vagyis rostáljunk, az evangélium rostáját használva. Ne botránkozzunk meg a szeméten, ocsún, a tiszta búzát gyűjtsük be. Ne raktározzuk el magunkban a rossz érzéseket és emlékeket; lelkünk szentély és nem szemétlerakat. De azt is tudnunk kell, hogy a kereszténység nem valamiféle lelki akrobatamutatványokból áll, hanem abból a magatartásból, hogy minden időben ragaszkodunk ahhoz, ami jó, ami krisztusi, és elvetjük azt, ami ettől idegen, ami rossz. Messziről el kell kerülnünk a legnagyobb rosszat, a bűnt. Aki játszik a tűzzel, aki túl közel megy hozzá, abba a láng belékap, és megégeti.

A mai Evangéliumban (Jn 1,6-8.19-28) arról olvasunk, hogy Keresztelő János „azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról”- aki nem más, mint az Eljövendő, Jézus Krisztus. Egy másik helyen arról olvasunk Szent János evangéliumában, hogy: „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága”.

Krisztus életet sugárzó napként jelenik meg az egész világ számára. Aki menedéket keres nála, az a létét világossá, sőt ragyogóvá teszi. Aki őt befogadja, az felélénkül. Az eltelik az élet addig alig ismert áradatával. Az ízlelni kezdi az élet teljességét.

De azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy amikor az életünket inkább árnyékként, ködként vagy sötétségként tapasztaljuk meg, akkor ennek talán az az oka, hogy az Isten Igéje, szava még nem, vagy talán már nem mondható életünk irányítójának, cselekvésünk mércéjének.

Pedig János apostol szerint „Az Ige közöttünk élt”. Szó szerint „felverte a sátrát köztünk”. Ahogyan az ószövetség idején a szent sátor az Isten megjelenésének és lakásának a helye volt, úgy van most köztünk az Ige, Jézus Krisztus. Szinte a szomszéd sátorban lakik. Ezzel lehetővé tette számunkra az Isten közvetlen megtapasztalását. Az életnek az a gazdagsága, amit a közelségével közvetíteni képes a számunkra a testté lett Ige, felülmúlhatatlan.

S mégis azt állítja az apostol a mai evangéliumi szakaszban, hogy: „köztetek áll az, akit nem ismertek”.

A hívő eleven hite és tevékeny szeretete a legjobb eszköz arra, hogy a világ megismerje Krisztust. Keresztelő János szavai sajnos, ma is nagyon időszerűek: „Köztetek áll az, akit nem ismertek” (Jn 1,26).

Jézus közöttünk van: Egyházában, a Szentírásban, a Szentségekben, különösen az Eucharisztiában és kegyelmében, amit a megkereszteltekben tesz jelenlévővé és hatékonnyá.

A világ azonban nem ismeri fel Őt, egyrészt azért, mert bezárja szemét, másrészt pedig mivel igen kevesen vannak azok, akik életükkel tanúskodnak az Evangéliumról, és jóságukkal teszik nyilvánvalóvá az Üdvözítő jóságát.

Maguk a hívők is csak kevéssé ismerik Őt, mivel a Jézussal megélt közösségük csak felszínes, nélkülözi a bensőséges ima táplálékát,

Nem ismerik továbbá, mivel nem ott keresik, ahol rejtőzik: a szegényekben, a meggyötörtekben, a testi-lelki szenvedőkben.

Adventben Keresztelő János Krisztus tanújaként mutatkozik be, eleven hitével, szigorú életmódjával, önzetlenségével és szeretetével „azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa”(Jn 1,17).

Azok, akik az Isten küldöttét, Jézus Krisztust még nem, vagy már nem ismerik, és a benne levő világosságról és életről csak keveset tudnak, azoknak az elkötelezett keresztények hite és megélt öröme, derűje válhat útjelzővé. Ha „részesülünk az ő teljességéből”, akkor „kegyelmet kegyelemre halmozunk.”

Ehhez az advent napjaiban és heteiben a gondoskodó és örömet szerző nyüzsgés mellett a csendet és a következetes tanúságtételt is komolyan kell vennünk. Az elmélyülésre, az imádságra, a rorátés szentmisékre szánt perceink legyenek tartalmasak. A zaklatott világban való tanúságtételünk pedig legyen állhatatos és belső örömről, békéről árulkodó. Érezzék meg rajtunk mindazok, akikkel találkozunk, hogy a világosságot és életet ajándékozó Isten szíve Jézusban, a betlehemi kisdedben kezdett el dobogni, és minden ember szívét szeretné megragadni!

Gyújts fényt a sötétben!

Bob Marley jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista hitte, hogy a gyűlölet és a rasszizmus gyógyítható. Szó szerint be kell oltani az embereket zenével és szeretettel. 

Egyszer egy béketüntetésen volt fellépése. Egy fegyveres csoport a saját házában támadt rá. Két nap múlva kiállt a színpadra, és énekelt. 

Valaki megkérdezte, miért? Azt felelte, hogy azok, akik rosszat tesznek a világban, nem vesznek ki szabadnapot. „Akkor én, hogy tehetném?”

Ghymes - Karácsonyi novella ( Fekete István , Roráte)

December 12 - Adventi gondolatok: Mersz ma kockáztatni?

Iz 40,1-11; Mt 18,12-14

"Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?"(Mt 18,12)

A Jópásztor kockáztat, és otthagyja a kilencvenkilencet csak azért az egy bárányért. Matematikailag ez nem érné meg neki, de mégis megteszi. Lehet, hogy meg sem leli az elkóborolt bárányt, lehet, hogy a többi kilencvenkilenc addig szétszéled. De ha megleli, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek.

Te mernél kockáztatni? Lehet, hogy neked nincsenek juhaid, de eltévedt emberek vannak körülötted. Vannak olyanok, akiknek igenis a Te segítséged kell. Merj segíteni, lépni a többi ember felé! Lehetséges, hogy nincs arra lehetőséged vagy affinitásod, hogy hatalmas dolgokat tudj véghezvinni a mai nap, de minden kicsiben kezdődik. Továbbá hidd el, neked is hatalmas öröm lesz a szívedben utána, mint a Jópásztorunknak!

Mersz ma kockáztatni?

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Római Riportok - 2017. december 10.

Hirdetés: Advent 2. vasárnapja

1.    Advent folyamán a vasárnapok kivételével a rorátés szentmisék minden nap reggel fél hétkor (6/30) kezdődnek, mégpedig azért, hogy az iskolás gyerekek és az utazók is részt tudjanak venni rajta.

2.    Az óvoda melletti téren a jövő szombaton is este 6 órakor lesz az ünnepélyes adventi gyertyagyújtás.

Beszámoló a templom felújításról

Hálás köszönet a támogatásért és további kérés

Szeptember elején kezdtünk hozzá templomunk külsejének felújításához, amit mára sikerült befejezni, amint a mellékelt képek is igazolják. Hála Istennek sikerült felújítanunk a templom külső falait, tornyát, a templom körüli járdát, placcot, feljárót és a lépcsőket. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy nem kevés pénzbe került mindez. A teljes költségvetés 167.780,99 lej volt. Ebből sikerült kifizetnünk 113.780,99 lejt, hátra maradt adósságként még 54.000 lej.

Hálás köszönettel tartozunk mindazon jogi és fizikai személyeknek, akik összeadták azt az összeget, amit már kifizethettünk és továbbra is kérjük a támogatást ahhoz, hogy a hátralévő összeget is kifizethessük. Minden egyes banki úton átutalt, vagy kézbe adott lejnek, forintnak, eurónak és dollárnak örvendünk hisz ezekből gyűlt össze a már kifizetett összeg is.

Hálás köszönettel tartozunk az Emberi Erőforrások Minisztériumának, ahonnan a külső felújítási munkálatokra (4.000.000 HUF) 57.691 lejt kaptunk, a Kovászna Megyei Tanácsnak, ahonnan 30.000 lejt kaptunk, a ferences rendtartománytól erre a célra 5000 lejt kaptunk, a mi templomunkba járó emberektől 8.150 lejt kaptunk ez idáig. Más személyektől – barátaimtól, ismerőseimtől, Esztelnekről elszármazottaktól illetve internetes ismerősöktől a felhívás után mintegy 2050 lej és 10.000 HUF gyűlt össze. Hálás köszönet érte, Isten fizesse!

Jótevőinket imáinkba foglaljuk.

***

Amennyiben indítást érez arra, hogy támogasson bennünket, banki átutalás esetén a következő számlaszámokat használhatja:

Kolostorunk hivatalos megnevezése:

Ordinul Franciscanilor din Estelnic

FERENCES KOLOSTOR ESZTELNEK

527143 - Estelnic nr. 163 Jud. Covasna

Román Lej bankszámla száma IBAN kód RO13RNCB0127007532970001

Magyar Forint bankszámla száma: RO72RNCB0127007532970006

BIC: RNCBROBU

EUR bankszámla száma: RO29RNCB0127007532970004

BIC: RNCBROBU

USD bankszámla száma: RO02RNCB0127007532970005

BIC: RNCBROBU

Bank neve és címe: BANCA COMERCIALA ROMANA TG Secuiesc

Pta. Gábor Áron nr. 17 Tg. Secuiesc, Jud. Covasna

Codul de inregistrare fiscala (C. I. F.) cod fiscal (pénzügyi adószám): 14059601

Bármi kérdés merül fel, erre a címre írjanak: frszilveszter@gmail.com

„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!”

„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál.”

Minden bizonnyal az evangéliumból az egyházi év során legtöbbször felolvasott szakasz a mai, az angyali üdvözlet elbeszélése. A kegyelemmel teljes kifejezés a mai ünnepen különösen is fényben áll és a Szeplőtelen Fogantatás lényegére utal, illetve annak mibenlétét fejezi ki. Máriát maga a fölséges Isten üdvözli Gábriel arkangyal szavaival.

A szent főangyal nem találhatott ki semmi olyat, ami nem magától Istentől való lenne. Mária, az egyszerű názáreti lány Isten kegyelmével, ajándékával, jelenlétével teljes. Nincs benne az a hiány, amit eredeti bűnnek nevezünk. Őt Isten úgy választotta ki a világ teremtése előtt, hogy mentes maradt Ádám bűnétől, az áteredő bűntől, amivel egyébként minden ember a világra születik és amit a keresztség szentsége töröl el. A Szent Szűz az ember Isten iránti romlatlan, tiszta szeretetének képviselője, s ezért egyedül ő lehet Isten méltó társa a megtestesülés művében.

Az isteni nagyság mindennél ragyogóbb kinyilatkoztatása történik ebben a jelenetben, ahol a senkinek az akaratától nem függő isteni mindenhatóság egy halandó ember, egy fiatal leány kezébe teszi le a világmindenség, s benne különösképpen az emberiség sorsát. Micsoda pillanat! Nem csoda, hogy Szent Bernát apát ezerkétszáz esztendővel később is lélegzet-visszafojtva éli újra ezt az eseményt, és mindnyájunk nevében kéri Máriát:

„Felelj gyorsan, Szent Szűz! Miért késlekedsz? Félsz talán? Higgy! Tégy vallomást! Fogadd el a felhívást! Indulj a hit nevében, siess forró vágyakozásban; nyiss ajtót, és mondj igent!”

Mária kiválasztott és kiváltságos volta nem jelentette azt, hogy ne maradt volna meg a szabadsága. Ez a szabadság azonban nem elsősorban a rossz és a jó választásának lehetősége, hanem sokkal inkább a minden emberi okoskodástól, megfontolástól, félelemtől, kompromisszumtól való szabadság: mert igent mondani Isten tervére, életére vonatkozó akaratára, mindentudás és előrelátás nélkül, anélkül, hogy tudta volna, hogy mit hoz a jövő.

És Mária így szólt: „Íme, az Úrnak szolgálólánya: történjék velem szavaid szerint!”A mai nap üzenete: mondjunk igent, szóban és tettben Istennek életünkre vonatkozó tervére, bízva az Ő gondviselő jóságában és a Boldogságos Szűz közbenjárásában. Ámen.

Ter 3,9-15.20; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

Barsi Balázs atya gondolatai alapján 

A gyertya…- Imre atya írása Stuttgartból

Önfeledten játszadoztak a padláson. Szöszike haja az arcába lógott, arca kipirult, kis keze egymás után bontogatta a meglepetésekkel teli cipős dobozokat, egy-két évvel idősebb bátyja pedig rá-rászólt, ha úgy érezte, hogy túl gyorsan bontogatja őket.

- Ne olyan gyorsan, ezt még meg sem néztük. Nézd csak, milyen érdekesek ezek a képek? – mondta. Miközben igyekezett felfedezni a fekete-fehér képeken anyukája vagy apukája arcát.

- Nem ismerem őket – szontyolodott el a szöszike hangja, - nézzük, mi van ebben a hosszúkás dobozban.

S mielőtt bátyja megakadályozhatta volna, feltépte a ragasztót a skatulyáról, és – a dobozból kigördült egy csodaszép fehér színű, lila masnival átkötött gyertya.

- Nézd csak, mutatott ujjával a gyertyára, - írás is van rajta.

Bátyja noha már elvégezte az első osztályt, döcögve kiolvasta: „Advent“.

- Advent? – kérdezte a szöszike érdeklődve. Mit jelent az, hogy advent? 

Bátyja sem tudta, de volt egy ötlete:

- Gyújtsuk meg!

- Itt fenn a padláson tudod, hogy nem szabad!

- Hát akkor menjünk le a teraszra. Ott van az asztalon egy tányér. Tegyük rá, s gyújtsuk meg! Ahogyan elsuhantak a konyha nyitott ajtaja előtt, édesanyjuk utánuk szólt:

- Vigyázzatok, nehogy leboruljon! Régi emlék nagyanyátoktól…

Erre még nagyobb tisztelettel tették az asztali tányérkára a gyertyát, s meggyújtották. Miközben a bél lángra kapott és csodálatos fény ragyogta be kipirult arcukat és eltöltötte a zárt teraszt, egy halk sóhajtást hallottak. Majd megszólalt – a gyertya.

„- Meggyújtottatok, s most csodálkozva néztek a lángomba. Látom rajtatok, hogy örvendtek. Ha nem égnék, akkor továbbra is abban a kartondobozban hevernék, amelyből kivettetek. De abban a dobozban semmi értelme az életemnek. Életemnek csakis akkor van értelme, ha égek.

Igaz, mióta meggyújtottatok, kissé rövidebb lett az életem.

Noha kár érte, mégis mindössze két lehetőség van: vagy nem fogy az életem, de ott heverek a skatulyában. De akkor nem tudom, hogy miért élek?

Vagy égek, fényt és meleget árasztok, és akkor tudom, hogy miért vagyok! Ezért azonban valamit fel kell áldoznom: önmagamat. Viszont ez sokkal értelmesebb és boldogítóbb, mintha a sötét dobozban hevernék.

És így vagytok Ti, emberek is! Vagy önzően visszahúzódtok, bezárkóztok és magatoknak éltek. De akkor soha nem tudjátok meg, hogy miért éltek. Akkor olyanok vagytok, mint a gyertya a sötét skatulyában.

Vagy fényt és meleget árasztotok, és akkor van értelme az életeteknek. Akkor örvendenek körülöttetek az emberek annak, hogy Ti vagytok. Akkor nem hiába éltek!

Ezért azonban adnotok kell valamit abból, ami Bennetek van: örömötökből, szívélyességetekből, hűségetekből, nevetésetekből, szomorúságotokból, vágyaitokból, álmaitokból, egyszóval mindenből, ami Bennetek van…

De nem kell félnetek attól, hogy életetek egyre rövidebb lesz. Ez csak a külső. Belül, miközben magatokból adtok, egyre világosabb lesz!

Erre gondoljatok, ha gyertyát láttok, most adventben különösen. Ilyen adventi gyertya vagytok Ti is! És miközben fényt árasztotok, bevilágítjátok az utat, amelyen a kis Jézus eljöhet hozzátok!

Én csak egy kicsi gyertya vagyok. Ha egyedül világítok, akkor fényem és melegem kicsiny. De ha a többi adventi gyertyával együtt világitok, mert van belőlünk ám nagyon sok!, akkor egyre erősebb lesz a fényünk és egyre melegebb lesz körülöttünk.

Nálatok, embereknél is így van ez. Ha csak egyedül világíttok, akkor kicsiny a fényetek, de ha sokan együtt, akkor egyre világosabb és melegebb lesz körülöttetek. Mert – és most elárulok Nektek egy titkot! – a fény ragályos! Ha meggyújtjátok önmagatokban, akkor másokban is meggyúl…

Ez az én kívánságom számotokra! Égjetek és világítsatok!”

Ezzel elhallgatott. Lángja vidáman lobogott tovább és egyre nagyobb fényt árasztott. Szöszike ránézett bátyjára, majd tágra nyílt szemmel csak ennyit mondott neki:

- Most már értem, mi az advent. Meggyújtani szívünkben a gyertyát!

Ezt kívánja minden kedves Hívének és Olvasójának is 

szeretettel,

Imre atya

Stuttgart, 2017. Adventje

Római Riportok - 2017. december 3.

Advent első vasárnapja 2017. Csíksomlyó

P. Barsi Balázs OFM adventi konferenciabeszéd 2017. 1/3

KÉRDED HOGY VAGYOK ?

Kérded hogy vagyok?

Köszönöm jól vagyok.

Fáj a lábam, fáj a vállam,

A csontjaim, mind ahány van.

A csípőm ki kell cserélni,

Így tovább nem lehet élni.

Ízületeim is fájnak,

Gyógyszert arra nem találnak.

Vérnyomásom ugrál fel s le,

Már nem tudom mit vegyek be.

Szívverésem aritmikus,

Belőlem él a patikus.

Gyomrom is fáj de nem félek,

Losec, Zantek amin élek.

Allergiám néha kitör

És olyankor nagyon gyötör.

Tüdőm hörög, orrom folyik,

De percek múlva már elmúlik.

Szemnyomásom nincsen rendbe',

Csepegtetek reggel este.

Minap orvosom keresett,

Vörös vérsejtem lesett.

Mivel a súlyom is lecsökkent

Azt mondta, hogy ő is meghökkent.

S hogy nincs-e tumor a belembe'

A huncutja belenézett a fenekembe.

Mindezek ellenére látod hogy nem panaszkodom,

Köszönöm kérdésed, ÉN MINDIG JÓL VAGYOK!

Forrás: továbbított levél

Olasz politikus: zajlik Európa iszlamizációja, aki ezt tagadja, bűnrészes

Rajta, menjünk fel az Úr hegyére… - adventi gondolatok: december 4., hétfő

Iz 2,1-5; Mt 8,5-11

"Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk." (Iz 2,3)

Az Izajás próféta jövendölésében leírt utolsó idő itt van: ez a mennyek országa. Mindnyájan meghívást kaptunk, hogy együtt menjünk fel az Úr hegyére; vágyunk rá, hogy tanítson minket, hogy annak ösvényein járhassunk, aki maga "az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6)

A mennyek országa már itt van: bennünk és közöttünk (Lk 17,20-21). Nagyobb minden evilági hatalomnál, ahogy a kafarnaumi százados életében is láthatjuk. Habár ő Heródes Antipász szolgája, mégis oda tud, és oda akar menni Jézushoz, akit "Uram"-nak szólít (Kyrie, ami Isten nevének szinonimája): hitvallás ez tőle, amelyben Jézust Krisztusnak vallja meg. Valamint tanúságtétel emberszeretetéről, hiszen mindent megtesz a (rab)szolgája gyógyulásáért, és bűnbánatáról, hiszen beismeri Krisztus előtt méltatlanságát.

Neked ki az Urad? Hiszel-e Jézusban, aki az Úr, aki azért jött, hogy összegyűjtsön a mennyek országába?

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

***

Tisztelt Üzenet-olvasók!

Az idei adventi időben is folytatódik az üzenetküldő lista. A korábbi évekhez hasonlóan napi egy gondolat, egy levél landol hajnalban a digitális postaládákban.

A (gondolat)ébresztő szövegek alapjául a Szeged-Csanádi Egyházmegye Ifjúság pasztorációs Irodája által szerkesztett "Adventi füzet" szolgál.

Határainkon innen és túl sokakhoz eljutnak ilyen formában a napi gondolatok, de ha tudnak olyan kedves ismerősükről, akik még nem találkoztak ezzel a lehetőséggel, akkor kérjük küldjék el számukra is ezt a levelet:

Fel- és leiratkozás a következő webes űrlapon lehetséges az e-mail cím és a név megadásával (jelszó nem szükséges): https://szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet

Ezután biztonsági okokból a regisztrált e-mail címre küldünk egy automatikus levelet, amelyben egy megerősítő oldalra mutató link található. Erre kattintva egy olyan oldalra jutunk, amelyen már csak egy gombot kell megnyomni a véglegesítéshez.

Hirdetés: Advent első vasárnapja

1.    Advent folyamán, a vasárnapok és dec. 8, Szeplőtelenfogantatás ünnepét kivéve a rorátés szentmisék reggel fél hétkor (6/30) kezdődnek, mégpedig azért, hogy az iskolás gyerekek és az utazók is részt tudjanak venni rajta. Ne feledjük, amilyen az adventi készületünk, olyan lesz a Karácsonyi ünneplésünk is.

2.    Az óvoda melletti téren a jövő szombaton is este 6 órakor lesz a gyertyagyújtás. Erre az alkalomra hozzunk magunkkal gyertyát és másokat is hívjunk, hogy minél többen készülhessünk együtt a karácsonyi ünnepekre.

3.    Pénteken, dec. 8, Szeplőtelenfogantatás ünnepén a szentmise délelőtt 9 órakor kezdődik a ferences templomban és reggel 6 órakor a plébánia templomban.

4.    Szombaton nem lesz szentmise templomunkban.

5.    Jövő vasárnap egy órával később ½ 12-kor lesz a szentmise.

„Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!”- Advent 1. vasárnapja

„Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!” (Mk 13, 33-37) Fantasztikus időszak veszi ma kezdetét: a Várakozás, a virrasztás ideje! Türelmetlen korunk ezt aligha tudja értékelni. Mi mindent azonnal akarunk! Csak a gyermekek tudják átérezni a boldog várakozás örömét. Ők most számolgatják: hányszor kell aludni, míg eljön az, Akit várunk és általa Karácsony szent ünnepe.

Igen, a hívő ember Krisztus második eljövetelét várja, illetve a vele való találkozást, amikor számot kell adnia földi életéről. Erre vonatkozik a mai evangéliumi szakasz figyelmeztetése, hogy nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Ezért kell ébernek lennünk és komolyan vennünk a felszólítást: „vigyázzatok és virrasszatok!”

A mai nappal kezdődő adventi időszak egyik lényeges programja a virrasztás. Virrasztás az éjszakában, emberi tévelygéseink, bűneink sötétjében és várakozás az Úrral való találkozásra.

A júniusban elhunyt Jókai Anna írónővel valljuk, hogy „a virrasztás nem krónikus álmatlanság, izzadt forgolódás a gyűrt párnák között. Nem átmulatott éjszakák duhaj mámora, talp-alá húzott zeneszóval. Nem vadász les a zörgő avarban, csőre töltött puskára támaszkodva. Nem a fájdalom agressziója a gyötrött szervezet ellen, és nem monoton-ajak ima, zsibbadó aggyal és fásult szívvel, de nem is vetélkedő: ki bírja tovább? A virrasztás önként vállalt szolgálat, megfeszített összpontosítás, fegyelem az indulatokban, figyelem a környezetre és a bel-valóra, fogadása a jóval-érkezőnek, a settenkedő ártalmasok leleplezése, védelem és elhárítás, szolidaritás a szenvedővel, emlékezés a világteremtés hajnalára, rendíthetetlen várakozás Isten verőfényes delére.”

Virrasztani sokféleképpen lehet: fizikailag és lelkileg. De amíg az első kínlódás és fizikai igénybevétel, addig a másik lehet értelmes és örömteli. Virrasztani lehet gyötrelmesen, szenvedve a félelemtől, a testi-lelki fájdalomtól, vagy akár a krónikus álmatlanságtól. De lehet felelősségtudattal, másokért és mások helyett őrséget állva: éjszaka az álmukat vigyázva, nappal viszont talán éppen felszínes és meggondolás nélküli ténykedéseiket. És lehet reménységgel, remélni a lét értelmességébe és az abban megnyilvánuló szeretetbe vetett hittel és bizalommal várva a virradó hajnalt, a sötétség elmúlását, a bűn rabigájából való szabadulást…

„Vigyázzatok és virrasszatok!”- mondja az Úr. Mi lehetne más egy katolikus hívő számára a virrasztás, mint az Üdvözítő figyelmeztetésének állandó észrevétele: „Virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura…”(Mk 13,33-37). „Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát…”(Mt 25,13).

Késznek kell lennünk minden pillanatban, hogyha az Úr az ajtón zörget. Ebben az értelemben a virrasztás az idők jeleinek figyelmes szemlélését is jelenti. Jelenti azt, hogy nem merülünk el a mindennapok ügyes-bajos dolgaiban, hanem ezeken túltekintve próbáljuk életünk eseményeit elhelyezni Isten tervének nagy összefüggésében. Ezért a keresztény Krisztusba vetett hitéhez, Krisztus tanításához viszonyítja az őt körülvevő dolgokat. Ez a fáradozás nem pusztán egyéni igyekezet, hanem az egyház egészének küldetéséhez tartozik.

A keresztény ember virrasztása tehát az idők jeleinek keresésére, a dolgok, helyzetek, magatartások jellegének felismerésére irányul. Az idők jeleinek felismeréséhez a hívő ember megkapja a Szentlélek ajándékát. Ám mindez személyes odafigyelést és erőfeszítést kíván, olyan megfontolt életet, amely ellenkezik a mérlegelés nélküli sodródással, a minden mindegy hamis elvével. Ez pedig éppolyan nehéz, mint álmos ember számára a virrasztás.

Hétköznapi feladataink teljesítése közben is mindig keressük a helyes, erkölcsös, az Isten akarata szerinti cselekvés útját. Így ez a virrasztás azt is jelentheti, hogy reggelenként az ember áttekinti napját, Isten előtt megfontolja, hogy mi lehet számára kísértés a rosszra, vagy alkalom a jó cselekedetre, esténként pedig lelkiismeretvizsgálatban megkérdezi magától, sikerült-e a jó tetteket megvalósítania, a rossznak ellenállnia.

Bűnünk belátását bánatnak, az erkölcsi sikereken érzett örömet pedig Isten iránti hálaadásnak kell követnie. A megkeresztelt és megbérmált ember ebben az isteni erőtérben él. A Szentlélek pedig Krisztus ígérete szerint eszünkbe juttat mindent, amit Krisztustól hallottunk. Természetesen nem az emlékezőtehetségünket növeli meg csodálatosan, hanem arra segít, hogy az adott helyzetben ismerjük fel, hogy mi Isten akarata, mi a dolgok igazi értéke.

Az ember értelmes lény, tudja, hogy véges és éppen ezért értelmet akar adni életének. És ez az értelem nem más, mint a Teremtő akaratának elfogadása. Tudjuk a kinyilatkoztatásból, honnan jövünk és hová megyünk. Ezért életünket, sorsunkat, munkánkat, örömünket és bánatunkat az isteni Gondviselésre bízzuk.

Ebben az értelemben a virrasztás a jelenben élést, a csináld, amit csinálsz, életformáját jelenti. Amíg fiatal az ember, mindig egy nagy „majd”-ban él, de amikor az emberélet útjának felén túl van, akkor hajlandóságot érez arra, hogy a múltat idealizálja, szépítse. Viszont a keresztény realitás az, hogy nem nosztalgiázik a múltról és nem idealizálja a jövőt, hanem a jelenben él.

A jelenben úgy él, hogy a napi kihívásoknak próbál megfelelni. Jézus Krisztusnak van egy nagyon egyszerű, mégis hatalmas mondata, amikor az isteni gondviselésről szól a Hegyi Beszédben: „Ti keressétek először Isten országát, s az ő igazságát, a többit mind megkapjátok. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja” (Mt 6,33-34).

Az öntudatos keresztény nem dugja strucc módjára homokba a fejét a meglévő problémák elől, de meggyőződéssel vallja: a holnap majd gondoskodik magáról, a jelenben kell élnünk, mégpedig az Isten országáért.

Vajon tudatosult-e már bennünk az, hogy közöttünk van az Isten országa? Jézus eljövetele óta nyilvánvaló, hogy elközelgett az Isten országa. Ezért kell megváltoztatni az életünket. Közöttünk van az igazságosságnak, a békének, az örömnek az országa. De vajon mit tapasztalunk belőle? Egy olyan világban, amelyben a széthúzás jobban érzékelhető, mint az, hogy emberek egymásra találnának, hol van az Isten országa? Ahol minden mintha szétesőben lenne, hol tapasztalható az egység, a rendezettség, a béke? Egy olyan világban, ahol vannak emberek, akik másokon akarnak uralkodni, másokat akarnak kihasználni, hol van a messiási ország látomásának képe, ahol együtt lakik a farkas a báránnyal, párduc a gödölyével?

„Vigyázzatok és virrasszatok!”- mondja az Úr. De vajon érzékenyek vagyunk-e a jelekre? Észrevesszük-e, hogy hol van szükség éppen miránk? Hajlamosak vagyunk arra, hogy visszavonuljunk saját várunkba, ahol berendezzük a magunk szűk világát, és nem veszünk tudomást arról, hogy ez a világ, amelyben élünk, sóvárogva várja Isten gyermekeinek a megnyilvánulásait, ami az őszintén megélt krisztuskövetésben bontakozhat ki.

Igen, elsősorban megélt kereszténységre van szüksége ennek a világnak, élő kövekből felépülő közösségekre és tiszta szívű, lelkű emberekre van szüksége a mi világunknak.

Az adventi hajnalok várakozásában, virrasztásában nem szabad, hogy elfelejtsük: nem csak mi várjuk a fényt. Minden ember várja. S mi, keresztények, Krisztus-hordozók, a fény hordozói kell, hogy legyünk minden megnyilvánulásunkban: szavainkban és tetteinkben egyaránt. Igaz, sokszor csődöt mondtunk, ezért van okunk a bűnbánatra. De van lehetőségünk arra is, hogy mindig újrakezdjünk. Itt van a kellő idő, itt van az üdvösség napja!

Mi, akik egész életünkben a teljességre várunk, nem hagyhatjuk, hogy zavaros maradjon bennünk és körülöttünk a világ. Tiszta értékrendet kell kialakítani magunkban. Az értékrend elveket jelent. Kell, hogy tiszta, világos elveink legyenek. A "minden mindegy, csak nekem jó legyen" elv az értékrendben valahol nagyon alacsonyan áll. Tovább kell látnunk önmagunk korlátain és érdekein: felelősek vagyunk önmagunkért, de ugyanakkor másokért is.

Hogy valóban találkozhassunk az Úrral, meg kell szüntetnünk mindazt, ami akadályt gördíthet a nagy találkozás útjába. Nem keveredhet össze bennünk az igen és a nem. Nem vegyülhet össze az igaz és a hamis, nem hangoztathatunk szépen szóló szólamokat, ha összekeveredik bennünk a hazugság az igazsággal.

Tisztulnunk kell. Évről évre tisztábbá kell válnunk és a krisztusi életben érettebbeknek kell lennünk. Amikor most újra figyelmeztet bennünket az adventi hajnalok, a várakozás ideje, legyen nyitott a szívünk, és legyünk készek arra, hogy rendet teremtsünk az életünkben. Mert tiszta értékrendhez való ragaszkodás nélkül Istenre váró ember nem élhet – sem egymagában, sem családjában, sem országában, sehol a világon.

Adventi imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteled, várjuk a békét, mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben!

Várjuk eljöveteled, mert ebben a hazug világban egyre inkább az igazságra éhezünk. Annyi igazságtalanság sújtja a népeket és az embereket.

Várjuk eljöveteled, mert szomjazzuk a szabadságot, és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.

Add vissza reménységünket, amit elvesztettünk! Add meg újra a szeretetet azoknak, akik idegenkedve viselkednek egymással szemben!

Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet megtapasztalhassuk életünkben! Kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

(Jürgen Moltmann nyomán)

Adventi készülődés

A kép forrás helye itt érhető el.