A szentmise értékei

Fr. Barsi Balázs ofm

Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.
Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
A sátán gyengébb lesz veled szemben.
A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

Szeretettel ajánlom átelmélkedésre!

fr. Barsi Balázs OFM

Tanulságos történet: A gazdag ember és az indiánok

Egyszer egy gazdag ember elment egy szigetre kincset keresni. Találkozott indiánokkal, akiket felfogadott, hogy vigyék utána a csomagjait.
A gazdag ember már három napja loholt előre a kincstalálás reményében, mikor az indiánok megálltak, és egy tapodtat sem mozdultak.
A gazdag ember visszament, és megkérdezte tőlük:
- Miért nem jöttök tovább?
Ők ezt válaszolták:
- Elhagytuk a lelkünket, és most bevárjuk.

(H.D.)

Gondolatok az évközi 18. vasárnapra

Uram, te vagy az élet kenyere; aki hozzád megy, többé nem éhezik. (Jn 6, 35)

Ma és a következő három vasárnapon a szentírási részek Jézusnak az „élet kenyeréről” szóló beszédével foglalkoznak. Szent János evangéliumában mindjárt a kenyérszaporítás után következő beszéd két nagy témája: a hit és az Eucharisztia, az Oltáriszentség, az Élet Kenyere.

A mai evangéliumi szakaszt szokás szerint egy ószövetségi olvasmány vezeti be. Jelen esetben a Kivonulás könyvéből vett részlet, mely a választott nép pusztai vándorlása idején felszínre került elégedetlenségéről szól. Mivel nincs se vizük, se élelmük, visszasírják az egyiptomi, a rabszolgaság idei húsos fazekakat. Féktelen zúgolódásuk ellenére az Úr ismét közbelép: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből” – mondja Mózesnek. A táborra reggel manna hull, este pedig hús, fürjek, ami elegendő mindenki számára.

Valahogy, ilyenek vagyunk mi emberek, mihelyt nehézségbe ütközünk, azonnal zúgo­lódni kezdünk a Gondviselés ellen, és visszasírjuk, amit otthagytunk. Így tett Isten régi népe és így tesz az új is, felejtve, mily sok jó­téteménnyel halmozta el Isten és megmutatva, milyen szegényes a hite, milyen elégtelen a hitünk.

Kt. Ezért mondja Szent Pál a szentleckében: „Figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságon járatják az eszüket... Ti nem ezt tanultátok Krisztustól” (Ef 4,17. 20; 2.). Annak az esze jár hiúságon, aki zúgolódik a Gondviselés ellen, visszasírja az ideig tartó javakat, az élet nehézségeiben nem bízik Istenben, Istent nem önmagáért, hanem saját érdekeiért keresi.

Hasonló hibák miatt tesz Jézus szemrehányást a tömegnek, amely a kenyérszaporítás után a tó túlsó partjára követte: „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. De ne romlandó ételért fáradozzatok, hanem olyanért, ami megmarad az örök életre” (Jn 6, 26—27).

Szent Ágoston, Hippó nagy püspöke ezzel kapcsolatosan mondja: „Mily sokan keresik Jézust ideig tartó előnyökért!... Nehéz Jézust csak Jézusért keresni” (In lo 25, 10). Vagy egy más helyen ezt a megdöbbentő kijelentést teszi, hogy „Sokan tartoznak az egyházhoz, akik nem tartoznak az Istenhez, és sokan tartoznak Istenhez, akik nem tartoznak az egyházhoz.”

Ez nem új keletű dolog, Ágoston csupán azt írja le, mi van akkor, ha mi Istent ki akarjuk sajátítani. A kihívás így szól: cselekedni, ahogy Jézus cselekedett, és örömmel elfogadni a valóságot ebben a mulandó világban. Ám valahányszor ezt tesszük, mindig meg kell fizetnünk az árát. Akkor ugyanis a mi „kis birodalmainkat” szélnek kell eresztenünk. A hatalom birodalmát, a kis hatalmi játékokat, amelyeket játszunk, az életállapotunkkal és a hírnévvel összefüggő birodalmat és a birtokunkban lévő javakat.

Jézus legkeményebb szavai a képmutatóknak, a farizeusoknak szólnak és a második legkeményebbek azoknak, akik elsősorban a vagyonukkal vannak eltelve és elfoglalva. Azt mondja: három dolog van, ami bennünket távol tart attól, hogy felismerjük, és magunkra vegyük Isten uralmát, akaratát: a hatalom, a hírnév és a birtoklás.

Az evangéliumokból tudjuk, hogy amikor ezt rendes, becsületes, vallásos embereknek mondta, nagy volt a felhördülés. Az Úr Jézust, hitetlennek, a törvény ellenségének és végül az ördög cimborájának nevezték, - mert sok mindenük volt, amihez tíz körömmel ragaszkodtak.

Hibás az olyan vallásosság, amely azt imádkozza, hogy „Jöjjön el a Te országod” miközben nem mondja hozzá, hogy „az én országom helyébe”! Mi, keresztények mind a kettőt szeretnénk. Legyen Jézus a mi Urunk, de mi is hadd maradjunk a trónon. 

Krisztust, Isten követét leborulva imádjuk, de az üzenetére már nem vagyunk kíváncsiak, tanításának legnagyobb részét sose vettük komolyan, éppen ezért mindnyá­jan rászorulunk egy reformációra.

Még kicsik va­gyunk, éretlenek, Isten túl nagy a számunkra, és készségünk az evangélium befogadására csak évszázadonként nő egy-egy évnyit, mondja Richard Rohr, az amerikai ferences lelki író. Ez jelképesen azt jelenti, hogy most töltöttük be a huszadik évünket és léptünk a huszonegyedikbe. Most jutottunk el odáig, hogy fiatal felnőttként hagyjuk az evangéli­umot hozzánk szólni. Jézus egyértelműen beszél a szegénységről és arról, hogy nekünk ezen a világon egyszerű életet kell élnünk, Istenben bízva, nem a saját erőnkben és nem is a fegyvereinkben.

Ne feledjük, Isten nem ígért nekünk biztonságot ebben a világban. Ő igazságot és békét ígért a szí­vekben. Viszont az Ő igazságát és békéjét csak úgy tudjuk befogadni, ha szakítunk a hazugságtól va­ló függőséggel. Azok az emberek, akiknek nincs vesztenivalójuk, nincs, amit védeniük kell, sem az önmagukról megfestett képet, sem a jó hírnevüket, sem a teológiájukat, világnézetüket, alapelveiket, sem a becsületüket, akik sokat szen­vedtek, akiket megnyomorítottak, vagy akiket elnyomtak, előnyben vannak velünk szemben. A szé­pek, a jók, az egészségesek, az erősek, az anyagilag bebiztosítottak, az önteltek és igazak nehezebb helyzetben vannak, mert úgy gondolják, hogy nekik nincs szükségük Krisztusra, nincs szükségük megtérésre.

Figyeljétek csak meg, milyen veszélyes hinni az evangéliumban, és miért mondta Jézus, hogy „a vi­lág gyűlölni fog titeket!” (Jn 15,19). Hát gyűlöl min­ket a világ? - kérdezem -, és kérdeznünk kell mindnyájunknak magunktól. Hát nem ugyanazt a játékot játsszuk, mint ők? Nem ugyanarra a való­ságra építjük fel az életünket, mint mindenki más: hatalomra, hírnévre és birtoklásra?

Most, hogy „húszéve­sek lettünk”, Rohr szavaival élve, megértünk arra, hogy az evangélium lényegi mondanivalójára figyeljünk: az emberi kö­zösség, a politika, az erőszakmentesség, az ellen­ség szeretetének kérdéseire, valamint arra, hogy miként lehet ebben a világban szegény és egyszerű életet élni. Jézus mindig egyértelműen beszélt ezekről a dolgokról.

Kt. Ha mi már ezen a világon Isten Országának a valóságát éljük, akkor a régi világ elévült, nincs értelme többé. Akkor nem építhetjük az életünket hazugságra, nem építhetjük elnyomásra, és nem építhetjük faragott képekre. De az igazságra kell építeni: arra az igazságra, hogy akik Jézushoz mennek, azok többé nem éheznek, és akik benne hisznek, soha nem szomjaznak.

Azonban, az Úr Jézus önzetlen keresése hitet feltételez. A zsidókkal folytatott vitában Jézus pontosan ezt hangsúlyozza: „Az tetszik Istennek, ha hisztek abban, akit küldött” (Jn 6, 29).

Az első és legfontosabb tett, amit Isten az embertől megkövetel, hogy higgyen benne, abban, amit Isten érte Jézus Krisztusban tett és tesz. Csak az tud teljes bizalommal Istenhez menni és teljesen megváltó tevékenységére hagyatkozni, aki hiszi, hogy Jézus Isten Fia, akit Isten azért küldött, hogy üdvözítse a világot.

A hallgatóság, akikből hiányzik ez a hit, az égből hulló mannához hasonló csodajeleket követelnek Jézustól. Jézus azon fáradozik, hogy gondolataikat magasabb lelki szintre emelje, azért helyreigazítja őket: „Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak” (6, 32—33).

A hallgatók nem értik Jézus szavait, ezért még mindig az anyagi ételre hivatkoznak, s talán abban remélve, hogy folytatódik a kenyérszaporítás csodája, ezt mondják: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből”.

Ugyanez a gondolkodásmód és válasz jellemezte a szamariai asszonyt Jákob kútjánál is, aki az anyagi vízre gondolva ezt mondta Jézusnak: „Uram, adj nekem ilyen vizet” (Jn 4, 15). Jézus amint korábban az asszonnyal, úgy most a zsidókkal is szavai igazi jelentését akarja megértetni. A zsidókhoz is olyan szavakkal fordul, mint az asszonyhoz: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6, 35).

Félremagyarázásra többé nincs lehetőség: az élet kenyere, az Isten kenyere, aki azért szállt le a mennyből, hogy életét adja a világért: Jézus Krisztus. Aki hozzá megy, pontosabban, aki hozzá jön, és belőle táplálkozik – szavából és az Eucharisztiából – és ezt eleven hittel teszi, többé nem éhezik, és többé nem szomjazik. Természetesen ez az igazság, csak akkor válik életünkben valósággá, ha felhagyunk a kettősséggel, ha Jézust magért Jézusért keressük, minden hátsó gondolat és érdek nélkül.

Mit te szel hozzá a világhoz? Pozitívan építed

Az emberek nagy része a tömeges jajveszékelés, panaszáradat, indulatok kenyerét eszik, és azzal táplálnak másokat is, körbeforogva a saját negatív spiráljukban. A pozitívan gondolkodók is tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán...

“A minőség a fejekben kezdődik.” (Carl Borgward)

Mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével a Nap felé forogva él. Te mit teszel hozzá a világhoz?

Elszabadult vademberek gátlástalanul mardossák egymást szóban és írásban. Elvadult falka módjára kioktatnak, személyeskednek, vagy vaskos  társadalmi kritikákat fogalmaznak meg,  avagy inkább fröcsögnek maguk köré. A másik csoport: kirepült a centrifugából, eltávolodott önmagától és a valóságtól, többnyire súlytalanul lebeg az űrben, - játszik az interneten, virtuális farmot üzemeltet. Mindkét csoportot ugyanaz köti össze: a rendetlenség okozta káosz és a betemetett értelem miatti fájdalom.

A dühödt kritikák, a káoszból való elmenekülés, mind a rend iránti vágyból fakadnak, csakhogy a rendrakást itthon kell megkezdeni, nem mások portáján.

Elégedetlen, unott, értelmet vesztett, rettegő, dühödt érzésekkel telve, minimális energiaszinteken ketyegve, nem lehet jó útra lépni, magas hegyekre jutni! Sem a privát életünkben, sem a társadalom tágabb színterein nem számíthatunk semmi jóra, míg saját magunk minőségén, igényszintjén, hangoltságán nem változtatunk.

Aki értelmes életet, kerek családot, boldog utódot, jólétet, szép hazát, jó világot akar, annak ezt saját maga belső erejéből, tiszta tudattal, akarattal, hittel és szeretettel lehetséges megteremtenie.

Ha minden ember a maga helyén ugyanezt teszi, egy célért munkálkodik, saját mozgásterében minőséget épít, akkor az összeadódik, egységessé növekszik, és világméretűvé nő.

ÉN MIT TESZEK HOZZÁ A VILÁGHOZ?

Én. Itt. Most.

Nekem mit kell tennem egy jó világért? Mi az első apró lépésem, amit megléphetek, a magam erejéből, másoktól függetlenül? Ha sok ember ezekkel a kérdésekkel bíbelődik, és a maga portáján seprűt ragad, akkor értelmét veszti minden dühödt világtakarító gondolat.

Ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben a káoszban és talál valami tisztát, fényeset, vagy legalább valami teljeset. A napraforgó, mint szimbólum, ezt testesíti meg. A minőség, amit képvisel, tényleg a fejében kezdődik...

A napraforgó növényteste a földhöz van kötve, úgy, mint az ember fizikai teste, de a virág feje a Nap fényútját követi. Tányérján spirál alakban rendeződnek a magok, amelyeket fészekvirágzat ölel körbe, ahogyan az ember is spirálisan halad a fejlődésben.

Az élet játéka

Eleanor H. Porter írt egy csodálatos regényt, Az élet játéka címmel, amelynek a kötelező olvasmányok közt volna a helye. Ezzel a felfogással, az életünkhöz való játékos viszonyulással, a szüntelen napraforgószerű fényes út keresésével, a melegség irányának követésével, egy olyan jó áramlatba kerülhetünk, ami a világunk szép és különös arcát láttatja meg velünk.

A minőség így a fejekben kezdődik el, mert aki a legfeketébb életterhek közt is a fényesre éhesen halad, azt a jó, a szép, az igaz, a tiszta felfedezésének vágya vezeti, és az meg is találja! A napraforgó szemléletű emberek, mind tudják ezt, és ezzel a bölcsességgel játsszák végig az életüket, könnyeden viselve terheiket.

A pozitív emberek mind tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy a saját vállukon vannak súlyos keresztek, pontosan érzékelik, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán, mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével  a Nap felé forogva él.

A rút és a szép egyként van a világban, szemlélet kérdése, hogy napraforgóként merre fordítjuk a fejünket, melyik oldalt hogyan integráljuk az életünkbe, melyik oldalon találunk rá saját magunk és a világ épülésére.

Én. Itt. Most.

Forrás: Harmonet - Szalay Tünde

Nemzeti Kegyhely - Mátraverebély-Szentkút

"Visszatekintettem félutamból..."

Ha Isten is segít, akkor szeretnék egy 3 - 4 részes, nosztalgiázó képes összefoglalót készíteni a fenti cím alatt, a Kaplonyban töltött első három évről, míg Kaplony felelős lelkipásztora voltam.
Íme az első rész, mely a 2008-as évet foglalja magába.

Az alábbi linkre kattintva lehet megtekinteni a teljes összeállítást:

https://picasaweb.google.com/100028677181075360191/2012Julius26?authuser=0&feat=directlink

„Most búcsúzunk és elmegyünk a mi időnk lejárt…”

A négy éves kaplonyi tartózkodás után, Sebestyén testvérrel kedden, 24-én hajnalban, útnak indultunk Csíksomlyó felé, hogy a felsőbb intézkedésnek eleget téve, elfoglalhassuk az újabb szolgálati állomásunk helyét, a Csíksomlyói Szűzanya lábainál lévő kolostorunkba.

(Azért volt ilyen korán az indulás, mert Marosvásárhelyen találkoznom kellett az endokrinológus orvos professzorral reggel 9 órakor.)

„Most búcsúzunk és elmegyünk a mi időnk lejárt…” – ez az idézet motoszkált a fejemben, miközben Kaplonytól Zilah-ig ismételgettük az Úr imájának szavait… utána se sokat beszéltünk Marosvásárhelyig…

  

E távozás kapcsán szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik csoportosan és egyénileg, Kaplonyból és máshonnan, sőt külföldről is, őszinte szívvel – pozitív erkölcsi hozzáállással, lelkileg és anyagilag - támogatták kaplonyi lelkipasztorációs tevékenységemet, tevékenységünket. Jó volt tapasztalni, hogy többször is, csak a megkezdett munkát látták Egyesek és már is felkínálták segítségüket, míg kettesek…

Igazából csak közös összefogással lehet és lehetett pozitív eredményeket elérni, és ez nem lesz másként a jövőbben sem. Mindezt Isten fizesse bőséges áldásával a Csíksomlyói Szűzanya közbenjárására.

Nem feledkezhetem meg az EGYHÁZ TANÁCS tagjairól sem, élükön a GONDNOK ÚRRÓL. Isten fizesse, hogy őszinte szívvel és gerinces magatartással, egyenes jellemmel mellettem álltak és kiálltak értem, ha szükség volt rá… Köszönet a sok ÖRÖMÉRT, amit szereztek nekem a három éves plébánosi működésem idején. Nem győztem csodálkozni, hogy milyen találékonyak az örömszerzésben a GONDNOK úr vezetésével. És külön hála, hogy a Kaplonyból való távozásomat is felejthetetlenné tették! Azt hiszem nem is fogom elfelejteni egyhamar azt, hogy milyen szép számban gyűltek össze ünnepelni, bográcsost készíteni távozásom okán…

Milyen jó tudni, hogy Isten se nem siet, se nem késik, de mindenkinek megfizet tettei szerint!

Külön köszönet azoknak is, akik a Kaplonyi Barátok weboldal szerkesztésében nyújtottak erkölcsi támogatást, s amikor lankadt a szerkesztői kedv, akkor ösztönöztek, biztattak, hogy ne hagyjam abba… Olykor jól eső érzés volt hallani, hogy az oldalt idősebb személyek is böngészik, olvassák, és a külföldön élő Kaplonyiaknak is fontos, ez újabb és újabb kedvet adott az oldal szerkesztéséhez. Isten fizesse!

Hálás köszönet K. Andor, marosvásárhelyi barátomnak a tárhely és a technikai háttér ingyenes biztosításáért. Az Úr tegye gyümölcsözővé jótékony munkálkodását!

Csíksomlyó, 2012. július 31.

Szilveszter barát

Újra jelentkezem

A 4 éves szünet után újra jelentkezem itt az oldalon, és ez azért van, mert a "kaplonyibaratok.ro" Kaplonyban született és egy hosszú életkor után ott is kell megszűnnie…

Újabb állomáshelyem Csíksomlyó.

A Szűzanya lábainál lévő kolostorunkban próbálom élni mindennapjaimat a primiciás és ezüstmisés jelmondatom fényében: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17, 19).

A mai zsolozsma olvasmányos imaórájában Szent Pál apostoltól van az első olvasmány, amit Aranyszájú Szent János püspök magyaráz. Megfontolandó…

Első olvasmány korintusiakhoz írt második levélből (7, 2-16)

Az Apostol örül a korintusiak bűnbánata miatt

 Testvéreim! Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. Nem szemrehányásképpen említem, hiszen előrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. Nagyon bízom bennetek, és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.
    Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem. De Isten, a csüggedők bátorítója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogyan aggódtok s buzgólkodtok értem; mindez fokozta örömömet.
    Ha levelemmel szomorúságot okoztam is nektek, nem sajnálom. Sajnálkoztam ugyan, amikor láttam, hogy az a levél, ha csak rövid időre is, szomorúvá tett titeket, most mégis örülök. Nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem hogy a szomorúság megtérésetekre vezetett. Istennek tetsző módon voltatok szomorúak, így miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz. Lám, ebből a ti Istennek tetsző szomorúságotokból mekkora buzgóság fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem a sértett miatt tettem, hanem hogy nyilvánvalóvá váljon értünk való buzgalmatok az Isten előtt. Ezért vigasztalódtunk meg.
    S vigaszul még Titusz öröme is megörvendeztetett bennünket, hogy lelkét mindnyájan földerítettétek. Ha tehát régebben dicsekedtem veletek előtte, most nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, hogy milyen félve-rettegve fogadtátok. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatok bennetek.

Második olvasmány Aranyszájú Szent János püspöknek a második korintusi levélről mondott szentbeszédeiből

Minden bajom közt is túlárad bennem az öröm

    Szent Pál ismételten a szeretetre tereli a szót, hogy rosszallása érdességét egy kicsit elsimítsa. Előzőleg ugyanis megrótta őket, és szemükre vetette, hogy szeretetét nem viszonozták szeretettel, sőt hátat fordítottak szeretetének, és más, lelki ragályt terjesztő emberekhez csatlakoztak. Tehát újra tompítja a megrovás élét: Értsetek meg bennünket (vö. 2 Kor 7, 2), azaz „szeressetek minket”! Kéri szeretetüket; és az nem lesz terhes számukra, sőt nagyobb hasznára lesz azoknak, akik adják azt, mint annak, aki kapja. De nem azt mondta: „szeressetek”, hanem a könyörületre jobban emlékeztető kifejezést használt: Értsetek meg bennünket!
    Ki távolított el minket tőletek, kérdezi, ki vetett ki minket a ti jóindulatotokból? Mi az oka annak, hogy kiszorultunk szívetekből? Mert amit már előbb is mondott: hogy ti nem nyitottátok ki a szíveteket (2 Kor 6, 12), azt most itt még világosabban fejezi ki: értsetek meg bennünket, és ezzel ismét a szívébe akarja zárni őket. Mert semmi sem éleszti fel annyira a szeretetet, mint ha a szeretett személy megérti azt, hogy nagyon vágyik a szeretetére az, aki őt szereti.
    Hiszen előbb már megmondtam, írja, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk (2 Kor 7, 3). Ez a legnagyobb szeretet! Visszautasítottan is együtt akar meghalni, együtt akar élni velük. Mert nem akárhogyan vagytok szívembe zárva, jelenti ki, hanem úgy, amint megmondtam. Mert előfordulhat az, hogy szeret valaki, de a bajban aztán elfut. De mi nem így vagyunk.
    Vigasztalás tölt el (2 Kor 7, 4). Honnét ez a vigasztalás? Tőletek jön: mert jó útra tértetek. A tetteitekkel örömet szereztetek nekem. Aki szeret, az egyrészt felpanaszolja ugyan, hogy őt nem szeretik, de másrészt fél attól is, hogy a mértéket túl ne haladja e rosszallásban, nehogy szomorúságot okozzon. Ezért hangoztatja: Vigasztalás tölt el, túlárad bennem az öröm.
    Vagyis: „Kihívtátok rosszallásomat, de bőségesen jóvá is tettétek, megvigasztaltatok: nemcsak megszüntettétek szomorúságom okát, hanem még örömmel is elhalmoztatok.”
    Ezután bemutatja öröme nagyságát, nemcsak azzal, amit mondott, hogy túlárad bennem az öröm, hanem azzal is, amit hozzáfűzött: minden bajom közepette is. Mert oly nagy volt, úgymond, az a gyönyörűség, amelyet nekem szereztetek, hogy nem volt képes arra árnyékot vetni az előző nagy szomorúságom sem. Az öröm kiáradó bősége ugyanis minden ránk zúduló gyötrelmet megszüntetett.

Forró homokban mászva a szentmisére

augusztus 30. 9:14

Mozambikban a magukra hagyott öregeket gondozó Kisnővérek otthonukba fogadtak egy 25 éves feketebőrű lányt, aki – alsó végtagok híján – minden vasárnap 4 kilométert tett meg a földön mászva, hogy szentmisén vehessen részt.

A nővérek egy nap észrevették, hogy a távolban valami mozog a földön. „Amint közelebb ért, meglepődve láttuk, hogy egy fiatal lány. Tolmács segítségével beszélgetni kezdtünk vele. Kiderült, hogy nincs megkeresztelve, de a szentmise annyira fontos számára, hogy az év legforróbb időszakában, a perzselő napon, a tenyerét égető homokban mászva is megteszi a hosszú utat."

Olívia azóta egy katekéta segítségével felkészült a keresztségre. Röviddel keresztelője után egy adományozó kerekes székkel ajándékozta meg – írja a CNA.

Magyar Kurír

Az első vasárnap Kaplonyban, amelyen teljes a kiscsapat

Az évközi 19 vasárnap képes beszámolója a Linkek képtárában tekinthető meg - hát elégé mozgalmas és sokszínű volt ez a /tegnapi/ nap.

"Őrségváltás Kaplonyban"

2008, augusztus 3-a, vasárnap, nevezetes dátum lett a kaplonyi római katolikus (ferences) plébánia, sőt a szatmári egyházmegye életében. A templomkertben, szép számban összegyűlt hívek Erik testvér primiciás-búcsús miséjébe kapcsolódhattak be, és tanúi lehettek az őrségváltásnak, a templom és ferences kolostor kulcsainak az átadásának, az egyházmegyés paptestvérek jelenlétében.
János atya és a hívek, élükön az egyháztanáccsal és az énekkarral valamint a ministránsokkal, nagy szeretettel fogadtak bennünket.

János atya, akivel szombat ota egy fedél alatt vagyunk, azon fáadoz/ott/ik, hogy minnélinkább zökkenőmentes legyen a ma esti átadás-átvétel és a pasztorációs élet is megszakítás nélkül folytatodjon.
Hálás köszönet érte!!!

Csíksomlyó - Lourdes - Csíksomlyó

Képes beszámoló egy nagyszerű zarándoklatról

2008 június 14 és 23 között egy nagyszerű kirándulással összekötött zarándoklatnak lehetem a résztvevője. Csíksomlyóról indultunk a Franciaországban lévő Lourdesbe ahol Bernadettnek 150 ével ezelőtt megjelent egy szép hölgy, s a kislány kérdésére: ki vagy? Ezt válaszolta: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás”.

Útközben megálltunk Páduában, szt. Antal sírjánál, tovább utazva betértünk Avignonba és megnéztük a pápák egykori kényszer székhelyét, majd Lourdból visszatérve az autósztrádáról láthattuk a híres Carcassonne várát, majd megszálltunk Marseilles kikötő városba ahol fölkerestük a csodaszép Notre Dame de la Garde bazilikát. Másnap a Francia Riviéra gyöngyszemei: Cannes, Monaco nagyhercegsége és Monte Carlo felé vettük az útirányt. Cannesben a filmpalota megszemlélése után volt szerencsénk a tengerbe mártogatni magunkat és ettől akkora kedvet kapni, hogy az esti szállás elfoglalása után az éjszaka leple alatt a Liguri tenger Savona partján is megfürödtünk. Másnap az Olaszországban lévő Garda tón sétahajókáztunk, s megcsodálhattuk a Sirmionet-ti városka Scaligeri várát, melynek nagyrészét a Garda tó veszi körül. A Pádova térségében szálltunk meg este, majd másnap Ausztrián keresztül tértünk haza, közben megálltunk Wörthi tó partján és megszálltunk a Székesfehérvár-i Jancsár szállodában, ahol az első éjszakát is töltöttük. Majd egy folyamatos utazás következet a kiindulás helyére és éjszaka 2 órakor érkeztünk meg.

Erről az útról készítettem néhány felvételt, amit szeretettel osztok meg veletek, akik ide "tévedtetek". Mindennek egyrészét a Linkek alatt található KÉPTÁRBAN lehet megtekinteni...

Keresztelő Szt. János ünnepére

Előkészítve a templom díszítésére

... a helyükre rakva ...

Szent Antal ünnepe és Szentségimádási nap

Szt. Antal tiszteletére bemutatott szentmise résztvevői

Szentmise Szt. Antal tiszteletére

Az ünnepi szónok

Szt. Antal kenyerek megáldása

Virágok megáldása

A gyermekek megáldása

Ugyan ekkor volt az Örökös Szentségimádási nap is

Az ima fontossága a papi-szerzetesi életben

A papságot csakis radikális elkötelezettséggel érdemes élni
május 16. 13:07

Ez az alapgondolata annak a levélnek, amelyet Claudio Hummes bíboros intézett a világ püspökeihez május 30-a, a papi megszentelődés nemzetközi imanapja alkalmából.

A Papi Kongregáció prefektusa levelében az imádság fontosságát hangsúlyozza: „Munkánk hatékonysága az imádságon múlik. Az egyház missziója szempontjából meghatározó, hogy egyénileg milyen a kapcsolatunk az Úr Jézussal. Missziónknak az imádságból kell táplálkoznia."

„A papság leghitelesebb dimenziója az állandó könyörgés. Sokat tanulunk a csendes imában, amely mindig is jelen volt a szentek életében; állhatatosan kell fohászkodnunk érte" – idézi a bíborost a CNA.

A papság szent hivatásához egyedül a radikális elkötelezettség méltó, a „teljes odaadottság, ami nem más, mint hűtlenségünk teljes tudatában nap mint nap meghozott imádságos döntés, amelyet azután Krisztus teljesít be. A cölibátus ajándékát is a radikalizmus, a teljes Krisztushoz hasonulás dimenziójában kell megélnünk."

Hummes bíboros figyelmezteti a papokat, hogy a rájuk nehezedő terhek miatt még nagyobb figyelemmel erősítsék papi identitásukat. Papi szolgálatuk öszönözze őket mélyebb lelki életre, hogy hitelesebben tanúsíthassák: a pap egyedül Istené. Ne csupán a hívek igénye miatt legyenek hűségesek az Eucharisztia napi megünnepléséhez, hanem azért, mert maga a pap számára az Eucharisztia „lélegzetvétel, az élet fénysugara, a papi élet egyetlen igazi alapja".

A bíboros levelében kiemeli, hogy a plébánia nem „mellékvágány", amely eltereli a papot saját életétől, hanem megszentelődésének útja. A pap a rábízottakban Krisztus arcát szemlélheti.

A prefektus végül arra biztatja a papokat, hogy a Szűzanyával való kapcsolatuk ne csupán jámbor ájtatosság legyen, hanem nap mint nap helyezzék kezébe életüket és szolgálatukat.

Magyar Kurír

Képes beszámoló a Nyárádremete-i templom búcsúról

Búcsúsok a templom előtt

Búcsúsok a szentmisénA Marosvásárhelyi Főesperes volt a főcelebráns és az ünnepi szónokBevonulás az ünnepi szentmiséreAz áldozócsütörtöki búcsúra előkészitett templom

A templom titulusát ábrázóló festmény
Nyárádremete és Szováta közötti táj

Vissza Brassóba

Ima meghatározás

"Az ima elsősorban nem a kimondott szó, és nem a végiggondolt gondolat. Inkább egyfajta beállítottság, a Jelenlétben létezés sajátos módja. Ezen túlmenően a Jelenlét megtapasztalásában való létezés, sőt az ebben való örvendezés."

Richard Rohr

A tulipán imája

A Kolostor belső udvarának újabb színfoltjai:

a tulipán és a kéknefelejcs

A tulipán imája

Uram, Te szórtad rám sugarad, mikor csak csíra voltam, és locsoltál az Élet vízével bimbó koromban, ezért gyorsan nőttem, frissen, üdén, és boldog vagyok, hogy magamban ilyen szép tavaszt hordozhatok. Törékeny hat pártám kelyhet alkot, melyben reszket harmatos ajándékod. Fényes kelyhem feléd tárom míg szeretetről, békéről álmodok. A sötétség elől szirmaim bezárom, de a védtelen bogárnak menhelynek kitárom. Ha föld színéről letűnök, egy szép tavaszi napon országodban újra kinövök.

Ámen

Ez a nap más

„Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold…”

Ezt a kedves énekszöveget kaptam ma, az egyik kedves BARÁT-tom/tól. (Meg is lehet hallgatni a Linkek énekei között a teljes szöveget.)

Valóban ez a nap más volt, mint a többi, az elmúlt hét hideg, szomorkás napjai után… Másként sütött és más fényben lehetet látni a fehér bástyától a várost, a kis kolostorunkat. És más fényben ragyogtak a virágok is a parkban illetve a kolostor udvarában… Néhány, ma készített kép is igazolja a leírtakat…

Más azért is, mert több üdvözlő sor mellett kaptam egy kedves videó klipet is…

És más azért is, mert ma több időt fordíthattam arra, AKI igazán fontos nekem…

S az Üzenete mintha ma még inkább nekem szólna:

„Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül.” (Rom 3,28)

A fekete templomhoz vezető utca elején lévő körforgalom és az utcában lévő belvárosi katolikus templom tornya látható jobbra.

Kolostor belső udvara

A város háza előtt lévő virágos magnolia fa...

Ima a hívatásokért

Ma a hívatások világnapján imádkozzunk a hívatásukat gyakorló papokért, szerzetesekért és szerzetesnőkért, hogy az egyetlen, isteni Pásztornak, Jézusnak tökéletes megjelenítői és munkájának hű folytatói legyenek a világban. De ugyanakkor imádkozzunk újabb papi és szerzetesi hivatásokért, hogy minél több fiatal hallja meg Isten hívó szavát és azt bátran kövese.



A Szentatya, Benedek pápa szavaival kérjük Teremtő Istenünket:

„Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül
számos szent papi hivatás szülessen,
akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét,
igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által
amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet.

Adj szent szolgákat oltárodhoz,
legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának,
amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka
a világ megváltásáért.

Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére,
hogy a kiengesztelődés szentsége által
megbocsátásod örömét terjesszék.

Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja
Fiad Lelkének számos sugallatát,
és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon
papi és szerzetesi hivatásokról.

Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat,
szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet,
hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket
az evangélium szolgálatában.

Kérünk Téged Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”

(XVI. Benedek pápa)

Richard Rohrtól

"Nem változtathatjuk meg a világot, ameddig magunkat meg nem változtattuk."

"Ne vesztegessük az időnket arra, hogy a világot jó és rossz emberekre osszuk. Egyesítsük őket mind a lelkünkben - ahol egyébként is vannak -, és akkor az egész világot össze tudjuk tartani."