Szentírási alap: Iz 50,4–9a
Izajás
próféta ma egy különös személyt
állít elénk: az Úr szolgáját, aki így szól: „Nem álltam ellen, nem hátráltam
meg.”
Ez a mondat a nagyhét közepén nem csak
Jézusról szól — hanem rólunk is.
Mert
valljuk meg: mi
sokszor meghátrálunk. Amikor kényelmetlen, amikor áldozatot kér, amikor
ki kellene állni az igazság mellett. A mai ige viszont világos: aki
Istent követi, az nem hátrál meg.
Jézus
ezt nem tanította — hanem
megélte. Tudta, mi vár rá, mégsem fordult vissza. Nem védekezett, nem
menekült, nem alkudozott. Engedelmes maradt az Atyához — egészen a keresztig.
A nagyhét igazi
kérdése ez: te meddig mész el?
Reggel
van. Indul a nap. Munka, iskola, feladatok.
De ne feledd: nem csak „dolgozni” mész, hanem tanúságot tenni. A döntésekben,
a szavakban, a hozzáállásban.
Izajás szolgája azt mondja: „Az Úr Isten
megsegít engem.” Ez nem költői mondat — ez tartás. Ez az a
belső erő, ami miatt nem omlik össze, nem fut el, nem adja fel.
Neked is erre van szükséged ma.
Nagyszerda már közel visz a döntéshez. Nincs
sok idő „próbálgatni”. A kérdés nem az, hogy mit érzel — hanem hogy
hűséges vagy-e.
Ma
határozd el: nem
hátrálok meg.
Mert
aki Krisztussal indul, annak nem a
kudarccal kell foglalkoznia — hanem a kereszten át a feltámadással.
