Az út véget ért. Nem azért, mert elfáradtunk, hanem mert megérkeztünk.
Az
advent heteiben
együtt jártunk egy utat. Nem rohanva, nem zajosan, hanem – amennyire lehetett –
zarándokként. Úgy, ahogy az ember akkor halad, amikor nem csak oda akar érni
valahová, hanem figyelni is szeretne arra, mi történik benne útközben.
Ez
az út nem körbe-körbe
vezetett, hanem befelé. A csendbe. A kérdéseinkbe. A vágyaink mélyére. És végső
soron ahhoz az Istenhez, aki már jóval előttünk elindult felénk.
Az
idei advent vége felé
egy különös szókapcsolat került felszínre számomra: siker és gyümölcs.
Egy
egyszerű mondat
indított el – nem könyvből, nem tanulmányból, hanem testvéri ajándékként,
jókívánságként érkezett egy karácsonyi borítékból, igy hangzik:
„Az evangéliumban nem arról van szó, hogy az ember
sikeres legyen, hanem arról, hogy gyümölcsöt teremjen. A sikert mi
magunk élvezhetjük. A gyümölcsből pedig mások is élnek.”
Ez
a mondat nem lezárt,
hanem megnyitott. Gondolkodást, imát, megkülönböztetést.
Mert
valljuk be őszintén:
a „siker” szót értjük. Ismerjük. Használjuk. Akkor is, ha hívőként élünk. Lehet
sikeres egy év, egy szolgálat, egy közösség. És önmagukban ezek nem
rosszak. A siker jólesik. Megerősít. Visszajelez.
Az
evangélium azonban
finoman, mégis következetesen elmozdítja a hangsúlyt.
Nem
azt kérdezi: mit értél el? Hanem azt: mi lett jó mások számára
abból, ahogyan éltél?
Lett-e az életedből élet mások számára?
Könnyebb lett-e valakinek az útja
miattad?
Gyúlt-e remény valakiben a jelenléted
nyomán?
A gyümölcs logikája pedig:
A gyümölcs nem magáért van.
Nem dicsekszik.
Nem tapsot keres.
Mások élnek belőle.
Ezért
advent nem a
látványos eredmények ideje. Advent a várakozásé, az érlelődésé, a rejtett
növekedésé. Amikor talán még nem látszik semmi, de belül már készül
az élet.
És
most, Karácsony
napján, minden szó elcsendesedik.
Mert van egy mondat, amelynél nincs tovább magyarázat.
Egy mondat, amely előtt nem vitázni, hanem térdelni lehet:
„Az
Ige testté lett.”
Ez Karácsony titka.
Nem gondolat lett.
Nem tanítás lett.
Nem program, nem stratégia, nem vallási teljesítmény.
Hanem Test lett.
Isten nem sikeres akart lenni, hanem közel.
Nem eredményt akart felmutatni, hanem életet ajándékozni.
Nem bizonyítani akarta magát, hanem nekünk adta önmagát.
Betlehemben nincs siker világi értelmében.
Nincs taps, nincs hatalom, nincs elismerés.
Van viszont valami, ami mindennél több: egy gyermek, egy élet, amelyből
mások élhetnek.
Ezért mondja Izajás próféta: „Milyen szépek a
hegyeken annak lábai, aki örömhírt hoz.”
Karácsonykor azonban nem egy futár érkezik.
Nem egy újabb üzenet jön a mobilon.
Hanem maga az Üzenet érkezik meg személyesen.
A
Szentírás tanúsága szerint Isten sokszor és sokféleképpen szólt, de
az idők teljességében Fiában szólt hozzánk. Karácsony azt jelenti:
Istennek nincs több mondanivalója rajta kívül. Ő az utolsó szó. Ő a válasz
Jézus Krisztus.
Ezért
olyan súlyos és
gyönyörű János evangéliumának kezdete:
„Kezdetben volt az Ige… és Isten volt az Ige.”
Vagyis
mielőtt bármi lett
volna – világ, történelem, öröm és szenvedés – Ő már volt. Nem
teremtmény, nem eszme, hanem maga az élő Isten. És minden, ami lett, őáltala
lett. Az élet forrása nem bennünk van, nem a teljesítményünkben, nem a
sikerünkben, hanem Benne.
És János hozzáteszi:
„Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága.”
Ez a világosság nem hangulat, nem díszvilágítás.
Ez az igazság fénye, amely megmutatja, kik vagyunk, és merre tart az életünk.
És János nem szépít:
„A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.”
Ez Karácsony egyik legkomolyabb mondata.
Mert azt jelenti: a világosság eljött – de nem mindenki örült neki.
Nem mindenki akarta. Nem mindenki fogadta be.
És ez nem csak Betlehem története.
Ez a mi történetünk is.
Ma is megtörténik, hogy Isten közel jön, de mi
elfoglaltak vagyunk.
Hogy világosságot hoz, de mi inkább maradnánk a megszokott félhomályban.
Hogy életet kínál, de mi biztosra akarunk menni – nélküle.
És
mégis: itt hangzik el
Karácsony egyik legnagyobb ígérete: „Mindazoknak azonban, akik
befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”
Nem teljesítményből.
Nem érdemből.
Hanem ajándékból.
Ez a Karácsony valódi csodája.
Nem az, hogy
megszületett egy gyermek.
Hanem az, hogy mi új életet kaphatunk.
Hogy nem csak teremtmények vagyunk, hanem meghívott gyermekek.
És ebbe a világba hangzik bele végül
az a mondat, amely mindent összefog:
„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.”
Nem fölöttünk. Nem ellenünk. Hanem
közöttünk.
Belépett a törékenységünkbe. A
bizonytalanságunkba. A sebezhetőségünkbe.
Nem elmagyarázta az életet, hanem
beleállt. Nem kívülről világította meg a sötétséget, hanem belülről
gyújtott fényt.
Ezért Karácsony nem csupán meghitt pillanat, hanem döntés.
Befogadjuk-e a világosságot – akkor is, ha leleplez?
Elfogadjuk-e az életet – akkor is, ha átalakít?
És
itt ér össze végleg az a két szó, amely adventben végigkísért minket: siker
és gyümölcs.
A világ azt kérdezi:
Mit értél el? Mit tudsz felmutatni?
Az evangélium mást kérdez:
Mi született belőled mások számára?
A keresztény ember legnagyobb
„sikere” nem az, amit felépít, hanem az, amit Istennek átenged.
Hogy engedte-e, hogy az Ige ne csak megszólítsa, hanem testet öltsön
benne.
Ez legtöbbször egészen egyszerű dolgokban történik:
amikor időt adunk annak, akire senkinek sincs ideje;
amikor megbocsátunk ott, ahol könnyebb lenne bezárkózni;
amikor hűségesek maradunk akkor is, amikor nem jár érte elismerés.
Ez a gyümölcs logikája.
Mások élnek belőle.
Kedves
Testvéreim!
Karácsonykor nem ér véget egy történet, hanem
egy út kezdődik el.
Az út, amely Betlehemből vezet tovább – bele a hétköznapjainkba. Az
ünnep elmúlik.
A fények kialszanak.
De a kérdés megmarad: mit viszünk magunkkal Betlehemből?
Ha
csak egy szép
emléket, akkor Karácsony elhalványul. Ha viszont azt a döntést, hogy
teret adunk Istennek az életünkben, akkor Karácsony folytatódik.
Mert
az Ige nem azért lett
testté, hogy meghatódjunk tőle, hanem hogy élet legyen belőle. Olyan
élet, amelyből mások is élhetnek.
Ez
a mi küldetésünk
Karácsony után. Így válhatunk mi magunk is – csendesen, egyszerűen – élő
betlehemmé.
Áldott, békés, Krisztus-központú
Karácsonyt kívánok mindannyiótoknak. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése