„Csendben érlelődik az Úr útja” - Adventi köznap – december 23., kedd esti gondolatok

Az este mindig leleplez: amikor elcsendesedik a világ, a szív hangosabb lesz. A reggeli üzenet – „Íme, elküldöm hírnökömet” – most mélyebben visszhangzik bennünk. Malakiás próféta szerint az Úr jövetele megtisztító tűz, nem rombolásra, hanem helyreállításra. Amit ma nehéz volt elengedni, amit nem sikerült megváltoztatni, azt most bízzuk rá: Ő tudja, mit kell megolvasztani és mit kell megerősíteni bennünk.

Mária Magnifikátja (Lk 1,46–55) az esti hála hangján szól: „Magasztalja lelkem az Urat” – nem azért, mert minden könnyű, hanem mert Isten hűséges. Az alázatosakat felemeli, az éheseket betölti, az ígéreteit nem felejti el. Az este jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk: hol tapasztaltuk ma ezt a hűséget, akár egészen apró jelekben?

Keresztelő János születése (Lk 1,57–66) emlékeztet: Isten akkor is cselekszik, amikor mi hallgatunk. Zekariás némasága után az áldás szavai törnek fel – így lesz a várakozásból küldetés. Amit ma nem értettünk, amit nem tudtunk kimondani, az holnap talán már Isten dicséretévé formálódik. Az este nem lezárás, hanem átadás: az Úr készíti tovább az utat, míg mi pihenünk.

Esti ima

Urunk, Istenünk,
köszönjük a mai napot, minden örömét és terhét.
Ha volt bennünk keménység, olvaszd fel;
ha volt bennünk félelem, tisztítsd meg;
ha volt bennünk hála, erősítsd meg.

Taníts minket Máriával együtt bízni,
Zekariással együtt elcsendesedni,
és János hivatásához hasonlóan
utadat készíteni a szívünkben.

Őrizd álmunkat, gyógyítsd fáradtságunkat,
és készíts fel bennünket a holnapi találkozásra
a Betlehemi Gyermekkel.
Ámen. 

Jó éjt – mottó

Amit ma nem tudtam megváltoztatni, azt ma éjjel rábízom Isten megtisztító szeretetére. 🌙