Adventi zarándoklat Karácsony felé – december 22.
Az elmúlt napokban két szót forgattunk a szívünkben: siker
és gyümölcs.
Láttuk, hogy nem minden siker termékeny, és azt is, hogy nem minden gyümölcs
látványos.
Ma pedig elérkezünk egy fontos felismeréshez: nem egymás ellenségei.
Van olyan pillanat, amikor a siker és a gyümölcs találkozik.
Nem akkor, amikor magunkat igazoljuk.
Nem akkor, amikor mérjük, számoljuk, bizonygatjuk.
Hanem akkor, amikor a forrás tiszta.
Az evangélium nem utasítja el a sikert.
Csak megtisztítja.
Visszahelyezi a helyére: a gyümölcs szolgálatába.
Amikor valami azért „sikeres”, mert mások élnek belőle –
amikor az eredmény nem lezár, hanem megnyit –
amikor a látható mögött ott marad az irgalom, az alázat és a hála –
akkor a siker már nem önmagáért való.
Jézus élete erről tanúskodik.
Külsőleg kevés siker.
Belsőleg végtelen termékenység.
És mégis: ahol az Ő szeretete átjárta az embereket, ott valódi
változás történt.
Nem statisztikákban mérhető, hanem sorsokban.
Ez a találkozás ma nekünk is lehetséges.
Amikor nem félünk annak örülni, ami jól sikerült –
de nem felejtjük el megkérdezni:
kinek lett belőle élete?
Amikor nem szégyelljük a gyümölcsöt –
de nem ragaszkodunk a tapsához.
Advent ebbe az egyensúlyba hív.
Nem a teljesítmény elvetésére,
hanem a szív megtisztítására.
Mert ahol a siker és a gyümölcs Krisztusban találkozik,
ott már nem mi vagyunk a középpontban –
hanem az élet, amely továbbadja önmagát.
(Folytatás: december 23. – Amikor az áldás könnyen átokká
válhat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése