A remény beteljesedése – Úton a Megváltóhoz - december 24., szerda – Advent utolsó napja

Bibliai alapige:

• 2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16
• Lk 1,67–79

Üzenet – Advent utolsó reggelén, a találkozás küszöbén

Az adventi út végéhez érkeztünk. A remény zarándokai voltunk: úton levők, akik keresték Isten ígéreteinek fényét a várakozás sötétjében. Ma reggel már nemcsak várunk – közeledik a találkozás.

A Sámuel könyvéből halljuk Dávid történetét. A király templomot akar építeni Istennek, de az Úr meglepő választ ad: nem az ember épít házat Istennek, hanem Isten épít házat az embernek. Ígéretet tesz egy maradandó királyságra, egy utódra, akinek országa örökre megmarad. Ez az ígéret túlmutat Dávidon – beteljesedésre vár.

Zakariás hálaéneke Lukács evangéliumában már ezt a beteljesedést hirdeti. A néma pap ajkán felszakad az ének: Isten meglátogatta népét, felkeltette az üdvösség erejét, és irgalmából fény ragyog fel a sötétségben ülőknek. Ez a fény nem elvont gondolat – gyermekként érkezik, törékenyen, csendben, Betlehemben.

A remény zarándokútja ide vezet:

nem egy eszméhez,

nem egy emlékhez,

hanem egy élő, személyes találkozáshoz 

a Betlehemi Kis Jézushoz, aki békét hoz, és irányt mutat lépteinknek.

Ima

Urunk, hűséges Istenünk,

köszönjük, hogy nem a mi terveink szerint,

hanem irgalmad útján jössz közénk.

Tisztítsd meg szívünket minden zajtól,

hogy felismerjük érkezésed csendes pillanatát.

Tedd nyitottá a szívünket ígéreteid befogadására,

vezess ki bennünket a sötétségből a béke útjára,

hogy örömmel és bizalommal induljunk el

a Betlehemi Gyermek felé.

Ámen

Útravaló mondat:

A remény útja ma célt ér: nyisd meg szíved ajtaját, mert Isten be akar lépni az életedbe – engedd be!