kedd, október 07, 2025

„Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?” – Gondolatok a felebaráti tiszteletről és alázatról


I. rész: Az ítélkezés tükre

Utóbbi hetekben, hónapokban elég sokat morfondíroztam, gondolkodtam azon, hogy milyenek vagyunk mi emberek, még a „hivő” keresztények is. Ha valami nem jön be, nem úgy történik, ahogy mi jónak véljük, vagy nem valósul meg az, amit elképzeltünk, illetve valami oknál fogva megsértődünk, gyakran csípőből ítélkezünk, gondolkodás nélkül nyilvánítunk véleményt, és bár egy cseppet sem jártunk utána a dolgoknak, a rágalmazástól sem riadunk vissza. Képesek vagyunk „ganés gumi csizmával” belegázolni mások becsületébe.

Közben nem gondolunk arra, hogy ezzel milyen lelki kárt, fájdalmat okozunk a hamisan megvádolt személynek, és milyen mértékben romboljuk az általa képviselt értékeket, az igazságot, a szeretetet és a közösség javát. Nem sejtjük, mennyire aláássuk a hitet és a bizalmat, mennyire ártunk a tisztességnek, amely példaként áll mások előtt, és milyen mély nyomot hagyhat a közösségben a rosszindulatú szó, gyanú vagy rágalom.

Egy pillanat alatt képesek vagyunk tönkre tenni azt, amit éveken át építettek, és ezzel nemcsak személyes fájdalmat okozunk, hanem közösségi sebeket is ejtünk, megbotránkoztatva az egyszerű, kereső embereket.

Gyakran megfeledkezünk arról a régi, mély emberi tapasztalaton alapuló közmondásról: „Ki, mint él, úgy ítél!”

Ez azt jelenti, hogy az emberek a mások feletti ítéletüket saját életmódjuk, értékrendjük és tapasztalataik alapján alkotják meg. Másokban azt ítéljük el, amit saját életvitelünkből jól ismerünk, vagy ami ismeretlen számunkra. Ha valaki smekerkedéssel, cselekkel, sőt mások becsapásával igyekszik elérni céljait, nehezen tudja elképzelni, hogy mások tisztességes úton, becsületes munkával küzdenek céljaik eléréséért. A mások fölötti ítéletünk tehát saját életünk tükre.


II. rész: Bibliai tanítás a rágalmazásról és ítélkezésről

Amikor hosszú ideje ezen gondolkodom, egy személyes Barát érintettsége kapcsán a mai nap esti dicséretében Szent Jakab apostol szavai különösen megszólaltak bennem:

„Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza, vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza, és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?” (Jak 4,11-12)

  • „Ne rágalmazzátok egymást, testvérek” – a rágalmazás rosszat mondani valakiről, ami nem igaz, vagy rosszindulatból születik. Jakab az emberi közösségben az egymás iránti tisztelet fontosságát hangsúlyozza: a hívőknek testvérként kell tekinteniük egymásra, nem ellenségként vagy eszközként saját érdekeikhez.
  • „Aki testvérét megrágalmazza, vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza, és a törvény fölött ítélkezik” – aki ítélkezik, megszegi Isten törvényét, amely a szeretetre, tisztességre és igazságosságra hív. Az ember úgy képzeli, hogy ő a bíró, miközben csupán szolgája Isten törvényének.
  • „Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet” – Isten az egyedüli igaz bíró. Az emberi ítélkezés mindig hiányos, téves és igazságtalan lehet, mert nem Isten bölcsessége szerint történik.
  • „Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?” – ez az alázatra és felelősségre hív fel: ne állítsuk magunkat Isten helyére. A felebarátról való ítélkezés helyett szeretettel és segítő szándékkal közelítsünk hozzá.

Befejezés: Összegzés és üzenet

  • Ne ítélkezzünk, ne rágalmazzunk, és ne törjünk pálcát önhatalmúan mások fölött.
  • Az ítélkezés és a rágalmazás nemcsak a másiknak okoz kárt, hanem Isten törvénye ellen is vét.
  • Isten az egyetlen igaz bíró; az ember feladata az alázat, a szeretet és a felebaráti tisztelet gyakorlása.
  • Helyezzük Isten akaratát előtérbe, és ne próbáljuk magunkat az Ő helyére állítani.
  • Gondolkodjunk el saját életünk tükörként való működésén: mielőtt másokat elítélnénk, vizsgáljuk meg saját értékrendünket és motivációinkat.

Ez az üzenet arra hív, hogy a mindennapi életben a szeretet, a tisztelet és az alázat legyen mércénk, ne az előítélet és a gyanú.

Ima:

Uram,
taníts meg arra, hogy ne ítélkezzek elhamarkodottan, ne szóljak rosszat másokról, és ne ártsak szavaimmal.
Segíts, hogy mindig a szeretet és a tisztelet vezérelje tetteimet, és hogy alázattal forduljak felebarátaimhoz.
Adj bölcsességet, hogy a saját életem tükrében lássam hibáimat, és bátoríts, hogy mindig Téged helyezzelek a cselekedeteim középpontjába.
Ámen.

Útravaló gondolat

„Mielőtt másokat ítélnél, nézz tükörbe: a saját életed, értékrended és tapasztalataid formálják ítéletedet. Engedd, hogy a szeretet, a tisztelet és az alázat vezessen minden szavadban és tettedben, és hagyd, hogy Isten legyen az egyetlen bíró.”

Nincsenek megjegyzések:

„A szív, amely ajándékká válik” - Adventi köznap – december 22., hétfő, reggeli üzenet

Isten igéje ma megszólít bennünket: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért most az...