„Az egység építése csendben kezdődik – ott, ahol már nem magamat akarom hallatni, hanem Isten szavára figyelek.” - Nagyböjti lelkizarándoklat lefekvés előtti gondolata, imája

Ma arról elmélkedtünk, hogy Isten nem a megosztottság, hanem az egység Istene. Talán volt ma egy pillanat, amikor visszafogtál egy éles szót. Vagy volt valaki, akire más szemmel néztél – nem, mint ellenfélre, hanem mint testvérre. Vagy csak mélyebben megértetted, mennyire szükség van benned is a gyógyulásra.

Ne becsüld alá ezeket a pillanatokat.

Sokan azt gondolják, hogy az egység nagy tettekben, látványos gesztusokban születik. Hogy valami óriási, ünnepélyes kibékülés kell hozzá, nyilvános bocsánatkérések, közösségi fogadalmak. Pedig az egység ott kezdődik, ahol valaki elkezdi letenni a fegyvereket: a gyanakvást, az önteltséget, a büszkeséget, a megszólást... és helyette csendesen kimondja: „Legyen béke bennem, és általam másokban is”. 

Az egység legtöbbször nem zajjal jön, hanem csendben. Belül kezdődik. Ott, ahol az ember szíve először dönt:

🔹 „Nem folytatom tovább a megszólást.”

Mert tudom, hogy minden rossz szó, amit továbbadok, egy újabb tégla a falban, amely elválaszt másoktól.

🔹 „Nem engedem, hogy az irigység vezessen.”

Mert felismerem, hogy az irigység nemcsak eltorzítja a másikról alkotott képemet, hanem megmérgezi a saját lelkem is.

🔹 „Nem akarom mindenáron, hogy nekem legyen igazam.”

Mert néha a béke fontosabb, mint a győzelem. Az igazság pedig nem mindig az, amit én látok belőle.

Ez a belső csend a kegyelem talaja. Itt kezdődik a gyógyulás.

És ahol ez megtörténik, ott már Isten van jelen.

Csendesen. Erővel. Megbonthatatlan szövetséggel.

„Leteszem a fegyvereket” – ez lehet például:

• amikor valaki megbánt, és nem vágok vissza azonnal, hanem elengedem a bosszú lehetőségét;
• amikor hallok valakiről egy negatív pletykát, és nem adom tovább, sőt, megvédem őt;
• amikor a templomban vagy közösségben valakinek a stílusa zavar, de nem ítélkezem, hanem imádkozom érte – és magamért is;
• amikor egy családi beszélgetésben inkább csendben maradok, hogy ne szítsak újabb vitát.

Ezek nem látványos tettek – de ezek belső fordulatok. És ezek azok a pillanatok, amelyekben az igazi egység megszülethet. Nem valaki más által, nem kívülről jövő kényszerként, hanem belülről: egy szívből, amely Istenhez igazodik.

És amikor valaki így dönt, valami megmozdul. Lehet, hogy senki nem veszi észre azonnal, de a légkör változik. A csendből béke fakad. Egy béke, ami nem gyengeség, hanem erő – mert Isten Lelke működik benne.

Amikor valaki kimondja:

„Legyen béke bennem, és általam másokban is,”

akkor nem passzív elszenvedője, hanem aktív munkálója lesz az egységnek. Nem tökéletes lesz – hanem nyitott a szeretetre, a kiengesztelődésre, a változásra. És ott Isten már jelen van. Mert ahol béke születik, ott Ő munkálkodik.

Engedd, hogy Isten ma éjjel belülről egyesítsen – újra összefűzze szíved darabjait szeretetének szövetségével.

---

🙏 Esti ima

Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm, hogy ma is hívtál az egység útjára.
Köszönöm, ha sikerült szeretnem ott, ahol nehéz volt,
vagy csendben maradnom, ahol a szó csak rombolt volna.

Bocsásd meg, ha ma is hozzájárultam a megosztottsághoz –
ha nem voltam kész meglátni Benned a testvéreimet.

Gyógyítsd meg bennem, ami törött.
Egységre vágyom – Veled, másokkal, önmagammal.
Légy Te a középpontja mindannak, amit holnap újrakezdek.

Áldj meg az éjszaka csendjével,
és add, hogy a szívemben béke ébredjen.
Ámen.

---

🌟 Útravaló a holnapi napra:
„Ahol Isten jelen van, ott az egység mindig lehetséges.”