A nap lényege: A csend döntései
Van úgy, hogy a legnagyobb döntéseinket nem hangos szóval hozzuk meg.
Sokszor éppen a csendben, a magányban, a szív mélyén születnek meg azok az elhatározások, amelyek az életünket megváltoztatják — jó vagy rossz irányba.
Nagyszerdán Júdás is dönt — csendben, sötétségben, egy elárult kapcsolatban. És
Jézus? Ő tudja, mégis hallgat. Nem akadályozza meg.
Mert Isten nem kényszerít. Csak jelen van. A csendben is.
És ez a jelenlét sokkal erősebb, mint bármilyen hangos szó.
Az evangélium üzenete – Mt 26,14–25
„Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az
embernek, aki az Emberfiát elárulja!”
Júdás elárulja Jézust. De ez nem egy hirtelen tett — már napok, talán hetek óta
érlelődik benne. A gondolatból lassan szándék lesz, majd tett. Jézus nem
leplezi le, nem kiált rá, csak elmondja: valaki elárul. És Júdás ott ül
az asztalnál, a tanítványok közt.
Ez az evangélium arra figyelmeztet bennünket: az árulás nem mindig kívülről
jön, hanem sokszor belülről – barátoktól, testvérektől, közösségen belül.
És sokszor csendben történik, leplezett szándékokkal, mosolygó arc mögött.
Ezért nem az a fontos, hogy ki őszinte a szemedbe. A lényeges, hogy ki marad
őszinte a hátad mögött.
Árulás a hétköznapokban
A mai nap a figyelő és éber szív megerősítésére ösztönöz.
Mert az árulás nem csak Júdás története. Hanem mindannyiunké.
Lassú, alig észrevehető belső távolodás Istentől. Egy-egy kimondatlan gondolat,
egy el nem végzett imádság, egy kis kompromisszum az igazsággal.
És én? Vajon észreveszem-e, mikor sodródom belső árulás felé?
– Amikor tudatosan elhallgatok valamit, ami az igazság lenne, csak
mert kényelmetlen.
– Amikor nem állok ki a megbántott mellett, csak hogy „nyugtom legyen”.
– Amikor inkább pletykálok, mint hogy imádkozzak.
– Amikor irigyen nézek másra, ahelyett, hogy örülnék vele.
– Amikor leértékelem más érdemeit, csak hogy én jobbnak tűnjek.
És ott van a másik oldal is: hogyan reagálok, ha engem árulnak
el?
– Ha egy barát hátat fordít.
– Ha a közösségem közönyös, vagy akár bántó velem.
– Ha testvérek, akiktől szeretetet várnék, féltékenységgel vagy gyanakvással
közelítenek felém.
Jézus nem áll bosszút, nem ítél, nem viszonozza a sértést, nem
kezd befeketítő, lejárató akcióba. Csak csendben ott van.
A csendje nem gyengeség, hanem szeretet.
Ez a csend minket is meghív: ne vágjunk vissza, ne igazoljuk magunkat, ne
szóljunk feleslegesen. Inkább üljünk le Jézus elé.
Napi gyakorlat
Ma tarts egy félórás csendet.
Kapcsold ki a telefonod. Ne szólj senkihez. Ne nézz semmit. Csak ülj le Jézus
elé, akár egy gyertya fényében.
És mondd ezt: „Itt vagyok.”
Ne próbálj szavakat keresni. Elég, ha jelen vagy. A csendben Isten is jelen
van.
Ez a fél óra lehet a legfontosabb, amit ezen a napon megteszel.
Ima – Személyes megszólítás
Uram Jézus,
Te ismered a szívem mélyét,
és mégis szeretsz.
Add, hogy ma ne áruljalak el közönnyel, haraggal vagy hallgatással.
Segíts, hogy a csendben felismerjem: Te ott vagy.
Nem ítélni, hanem meggyógyítani jöttél.
Taníts meg hallgatni, hogy Téged halljalak.
Ámen.
Útravaló gondolat
A csend nem üresség, hanem Isten jelenlétének tere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése