Morfondírozom: Esti csend az örökkévalóság árnyékában, avagy Krisztus keresztje és a csend őre

Fotó: fr. Szilveszter ofm

 A nap már lenyugodott, a világ zaja lassan elcsitul. A kéklő égbolt az alkonyat utolsó fényét őrzi, majd a ferences temető mély csendje mintha az örökkévalóságba vezetne. A kereszt alatt a kolostor macskája kuporog – csendes, mozdulatlan őrként ül a Megfeszített lábainál, Benedek Fidél atya, volt provinciális sírja fölött. Mintha tudná, hogy a történelem legmélyebb misztériuma felett virraszt.

Ez a kép több, mint egy pillanatkép. Üzenetet hordoz: a kereszt titkát, a szenvedés és megváltás misztériumát, amely minden időben jelen van. Az emberi élet véges útja itt találkozik Krisztus keresztjével, amely az örökkévalóság kapuját tárja fel. A temető csendje a hit és az elmúlás, a halál és a remény határán ringatja a lelket. Egy hely, ahol a földi idő fontossága elveszíti súlyát, és az ember szíve az örök élet titkát fürkészi.

A macska – az éjszaka csendes vándora – mintha az elmélkedő emberi szív megtestesítője lenne. Nem szól, nem mozdul, csak figyel. Mintha őrizné a hely szentségét, mintha értené azt a titkot, amely a keresztfa árnyékában rejlik. Jelenléte emlékeztet: az élet és a halál, a nappal és az éj, a kereszt szenvedése és a feltámadás ígérete összetartoznak. Ahogy ő ott ül a kereszt lábánál, úgy az ember is meghívást kap, hogy csendben átgondolja Krisztus szenvedését és áldozatát és megértse: minden kereszt magában hordozza a feltámadás fényét.

Ebben a csendben az ember önkéntelenül is megáll. A zajos világ, a rohanó gondolatok elcsitulnak. Ez a kereszt nemcsak egy sír felett áll, hanem a szívben is helyet kér. Meghív, hogy elmélyedjünk, hogy a hit fényében szemléljük életünket és végső célunkat. Mert a kereszt nem csupán a szenvedés jele, hanem a szereteté, amely nem ismer határokat, és a reményé, amely túlmutat a halálon.

A kereszt alatt ülő macska azt az ősi bölcsességet sugallja, amit oly sokszor elfelejtünk: néha az igazi válaszok a csendben születnek. Az éjszakában, az elmúlás küszöbén, a Megfeszített Krisztus által érthetjük meg igazán, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az irgalomé és az örök életé. Mert ahol a kereszt áll, ott a megváltás reménye is jelen van – és ahol a csend őrzi ezt a titkot, ott a szív is rátalál az örökkévalóság békéjére.