„Szégyellem fivérem, vagy nővérem testét?” – ez a kérdés volt a
vezérfonala Ferenc pápa homíliájának pénteken reggel, a Szent
Márta-házban bemutatott szentmisén. A hitélet szorosan kapcsolódik a
szegények iránti szeretethez. A pusztán szavakban megvallott hit
álszentség.
A kereszténység nem egy lélek nélküli szabályzat,
formális előírások gyűjteménye olyan emberek számára, akik magukra öltik
az álszentség szép arcát, hogy elrejtsék szeretet nélküli szívüket. A
kereszténység magának Krisztusnak a „teste”, aki nem szégyelli, hogy
lehajoljon a szenvedőkhöz. A pápa a napi evangéliumi szakaszból
kiindulva fejtette ki gondolatait (Mt 9,14-15).
A törvénytudók
bírálják Jézus tanítványait, mert nem tartják tiszteletben a böjtöt, ők,
a farizeusok pedig ezzel szemben gyakran böjtölnek. A törvénytudók a
parancsolatok előírásait „formasággá” változtatták, a vallási életet
etikává alakították át és elfeledkeztek gyökeréről, ami nem más, mint az
üdvösségtörténet, a kiválasztott nép, a szövetség.
Ha az Úrtól
egy Atya szeretetét kapjuk, megkapjuk egy nép identitását, és azt
etikává változtatjuk, ez azt jelenti, hogy visszautasítjuk a szeretet
ajándékát. Ezek az álszent emberek jók, mindent megtesznek, amit kell.
Jónak látszanak! Etikusak, de jóság nélkül, mert elveszítették annak az
érzését, hogy egy néphez tartoznak. Az üdvösséget az Úr egy népen belül,
egy néphez való tartozáson belül adja – fejtette ki a pápa.
Már
Izajás próféta is világosan leírta, hogy mit jelent az Istennek tetsző
böjt. Az első olvasmányban hallottuk (vö. Iz 58,1-9a): „oldd le a
jogtalan bilincseket, bocsásd szabadon az elnyomottakat, törd meg az
éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha
mezítelent látsz, takard be”.
Ez az a böjt, amit az Úr kér
tőlünk. Olyan böjt, amely aggódik testvére élete miatt, amely nem
szégyelli embertársa testét – ahogy ezt Izajás is mondja.
Tökéletesedésünk, életszentségünk népünkkel együtt halad előre, amelyben
kiválasztást nyertünk, és amelybe beépültünk. Életszentségünk
legnagyobb tette éppen embertársunk testében, Jézus Krisztus testében
van. Életszentségünk tette itt, most, az oltárnál, nem egy álszent
böjtölés: azt jelenti, hogy nem szégyelljük Krisztus testét, aki ma ide
jön közénk! Ez Krisztus Testének és Vérének titka. Azt jelenti, hogy
megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, ápoljuk a betegeket, az időseket,
azokat, akik semmit sem tudnak cserébe nyújtani – mondta homíliájában a
pápa.
Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb böjt a jóság böjtje.
Erre a böjtre képes az Irgalmas Szamaritánus, aki lehajol a sebesültre. A
pap viszont rátekint ugyanarra a szerencsétlenre, de tovább folytatja
útját, talán attól fél, hogy megfertőződik. Ez tehát ma az egyház
kérdése: szégyellem magam fivérem, nővérem teste miatt?
Amikor
alamizsnát adok, hagyom, hogy lehulljon a pénzérme, anélkül, hogy
megérinteném a kéregető kezét? És ha véletlenül hozzáérek, akkor azonnal
megtörlöm a kezemet? Amikor alamizsnát adok, belenézek testvérem
tekintetébe? Meglátogatom-e a betegeket? Gyengéden köszöntöm-e őket? Van
egy kérdés, ami talán segít nekünk: meg tudom-e simogatni a betegeket,
az időseket, a gyermekeket, vagy elveszítettem a simogatás érzékét? Ezek
az álszentek nem tudtak simogatni! Elfelejtették. Ne szégyelljük
embertársaink testét: a mi testünk! Aszerint ítélkeznek majd felettünk,
hogy hogyan bánunk testvéreinkkel – fejezte be péntek reggeli homíliáját
Ferenc pápa.
(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése