 |
| B. Levente |
A pápa öreg. A pápa konzervatív. Elfordul a világ
dolgai felől. Ferenc nem vagány, nem ér el a feketékig, ráadásul nem is
Péter. Górcső alá vettem a kritikák záporát.
A pápatotóban élen járó hangok nem csendesültek, megtalálták a
következő csontot. Intellektuális alapon máris fúrják a szinte még át
sem öltözött szentatyát – aki persze megvédi majd magát, ha akarja.
Egy-két népszerű kritikai tartalmat azért érdemes górcső alá venni.
1. A pápa öreg
Valóban az egyik legkorosabb azon bíborosok közül, akikre végül
beérkezett a 115 választó, illetve a Szentlélek választása, de két dolog
mellett azért ne menjünk el. XVI. Benedek Ferenc pápánál másfél évvel
idősebb korában ült a vatikáni trónusra (XXIII. János még náluk is
idősebb volt), simán kinéz tehát egy évtizedes pápaság Bergogliónak is,
főleg ha nem mond le. És itt a másik: lemondásával Joseph Ratzinger
óriási terhet vett le a választó bíborosok válláról, tudniillik hogy nem
szempont a kor. A lemondás indoklásával további sugalmazást adott a
választóknak arra vonatkozóan, hogy a világ gyorsan változik, az
egyháznak pedig ezekhez a változásokhoz valamiképpen mindig
alkalmazkodnia kell. Semmiféleképpen nem lenne furcsa, ha mostantól
tízesztendős pápai ciklusok következnének, vagy akár még rövidebbek. A
bíborosok, pláne a pápa igenis tud olvasni az idők jeleiből, a világ
körforgásából, és ha ez igaz volt XVI. Benedekre, igaz lesz Ferenc
pápára is.
A folytatás itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése