kedd, október 30, 2012

Napi gondolatok: Egy ország, amelynek több neve van… (Lk 13,18-21)



Jézus nagyon szerette népét és hazáját, azonban igen sokat gondolt egy másik országra. Szinte folyton arról beszélt. Sokkal szebbnek és jobbnak tartotta, mint bármely más országot. Igaz, ez az ország csak részben van ezen a földön. Értékes tartomány az a jó emberek lelkében.
Területének nagy része a földről átnyúlik az égbe. Egy ország, de több neve van. Így pl. Isten országát mennyek országának is nevezik. Mindkettő ugyanazt jelenti. Isten országán tehát ne földterületet értsünk, hanem azt, hogy ez Ország lakosainak lelkében Isten a legfőbb úr.
Mustár Fa a ködben - fotó Wordpress
Az akkori jó emberek ugyancsak vágyódtak utána. Akárcsak a beteg a gyógyulás, a katona a békesség után. Hittek abban, hogy Isten a világ ura és egyszer csak megszüntet országában minden jogtalanságot és bajt, meghonosítja a békességet és a jóságot.
Jézus azokhoz az emberekhez intézte legelső beszédeit, akik bár különböző formában, de várták Isten országának az elérkezését.
A földön akkor alakult meg ez az Ország, amikor Jézus eljött hozzánk. Jézus ezt az Országot magával hozta, de egyúttal terjesztette is. Így egyre népesebb lett.
Hogyan terjed ez az ország? Jézus szerint, mint mustárfa a kertben, és mint a kovász a tésztában.
Jézus a mustármag hasonlatával azt a nagy ellentétet emeli ki, mely országának szerény kezdete és beteljesedése között van. Kezdetben a 12 apostolból, 72 tanítványból és néhány hívőből álló közösség, idők multával pedig a világon mindenütt jelenlévő keresztények közösségei.
Jézus a mustármag példázata által egy titkot árul el a tanítványainak és nekünk is: Az Isten Országa nem tömegek, fegyverek és politikusok erején nyugszik. Az Ő országa egy gyengének látszó üzenetből indul el és az által növekszik.
Az Isten-ország akkor növekedett igen erősen, amikor az apostolok egymás után alapították a keresztény közösségeket. Szép volt a növekedés akkor is, amikor a szent királyok, mint Szt. István, Istenhez vezették népüket.
Jézusnak a kovászról szóló hasonlatát azok értik könnyebben, akik házikenyeret fogyasztanak. Jézus is, mint minden gyermek, nagy figyelemmel kísérte édesanyját, amikor kenyeret sütött. – Tudjuk, a kenyérsütésnél igen fontos szerepe van a kovásznak. A kenyér és kenyér közti különbséget nagy részben a kovász magyarázza.
Jézus nem azt mondja, hogy Isten országa a kovász. Inkább e kettőnek: a kovásznak és az Országnak a hatását, a működését hasonlítja össze. Hogyan dolgozik a kovász? Nem látjuk. A szakácsasszony még le is takarja a tésztát. Nem látványosság az Isten-ország növekedése sem. Nem kirakatmunka, mert a lelkekben történik. Jóság, szeretet, áldozat, mind a csendet, a rejtettséget szereti.
Jézus még mást is megfigyelt. Egy kevés kovász mennyi sok lisztet képes megkeleszteni. Milyen nagy a hatóereje! Az Isten-ország hatékonyságát Jézus kegyelme adja. Ez is erős, sőt legyőzhetetlen hatalom. A kovászról szóló hasonlatával Jézus azt is a lelkünkre köti, hogy higgyünk és bizakodjunk az ő erejében. Ahol őt befogadják, ahol ő dolgozik, ott a jó győz: erősödik, szépül az Isten-ország.
Ne feledjük: Igazi hazánk a mennyben van, de oda az út a földön átvezet - mondotta szentéletű püspök atyánk, Márton Áron.

Érdemes elgondolkodni a mai napon azon, hogy
- mit jelent számunkra a mustármag és a kovász hasonlata?
- mit jelent mustármagnak és kovásznak lenni ebben a világban, nekem személy szerint, aki e sorokat olvasom?

Nincsenek megjegyzések:

Lefekvés előtti gondolatok: Bár hallgatnátok ma Isten szavára!

„Bár hallgatnátok ma Isten szavára! Ne legyetek többé keményszívűek!” (Zsolt 94,8ab) A zsoltáros szavai figyelmeztetnek bennünket: ne enged...