Mt 25,1-13 I.
Az
evangéliumi részlet mondanivalójának megértéséhez vessünk egy pillantást a
példabeszéd jelképeire.
A központi
szereplő a vőlegény, aki különös módon viselkedik: éjfélkor érkezik, nincs
lármás kísérete, és ahelyett, hogy örülne a reá várakozóknak, keménynek,
kérlelhetetlennek mutatkozik. Ez a vőlegény Krisztust jelképezi. A menyasszony
és a tíz szűz az egyházat szimbolizálja. A Biblia gyakorta használja a
vőlegény-menyasszony képet Isten és az ember kapcsolatának jelölésére: Isten
olyan meleg és bensőséges kapcsolatot akar valamennyi teremtményével, mint a
vőlegény és a menyasszony titokzatos személyes kapcsolata. A menyegzős lakoma
képe az örök boldogság hangulatát idézi. Az égő lámpások a virrasztás, a
felkészültség állapotának jelzői. Az a tény, hogy a vőlegény váratlanul
érkezik, arra utal, hogy a Krisztussal való találkozásunk, azaz halálunk
pillanata bizonytalan.
A tíz szűz |
A
példabeszéd természetesen nekünk is szól, mert valamennyiünknek virrasztania
kell. A földi élet gyakorta akadályozza ezt a virrasztást: álmot hozó csalfa
tündérek röpködnek körülöttünk, akik azt suttogják fülünkbe, hogy Isten
elutasítása a boldogság feltétele; máskor pedig gúnyosan kacagva hirdetik, hogy
hitünk ósdi és értelmetlen magatartás. Előfordul, hogy engedünk kísértésüknek:
elnyom bennünket az álom, belebonyolódunk a bűnbe és a földi lét
látszatbiztonságában keresünk menedéket. Ilyenkor a halál völgyében élünk. De
ha bűnbánatunkkal, gyakori megtéréseinkkel és tevékeny felebaráti szeretetünk
olajával tápláljuk hitünk lámpását, ez a fény megment bennünket. Az evangélium
arra figyelmeztet, hogy gondosan őrizzük hitünk lángját. Naponta kérjük
Istentől a virrasztáshoz szükséges erőt, hogy ha üt utolsó óránk, és megérkezik
a Vőlegény, boldogan követhessük őt a földöntúli menyegzős lakoma termébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése