A mai világban, amikor a háborúk, az erőszak és az emberi kapcsolatok széthullása sokszor eluralkodik, szükségünk van arra, hogy megálljunk, és elgondolkodjunk az advent igazi üzenetén, amelynek lényege és mottója: „Éljetek úgy, mint a világosság fiai” (Ef 5,8).
1. A keresztény remény alapjai az Istenbe vetett bizalom
Jeremiás próféta szavai az első olvasmányban így hangzottak: „Íme, eljönnek azok a napok – mondja az Úr –, amikor teljesítem azt az ígéretet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem” (Jer 33,14).
Ez az ígéret a Messiás eljövetelére utal, aki igazságot és békét hoz a világba. Jeremiás reménye nem naiv optimizmus volt, hanem mély bizalom Isten ígéreteiben. A keresztény remény éppen ebben különbözik az egyszerű, emberi reménykedéstől: nem az emberi körülményeken vagy teljesítményen alapul, hanem azon, hogy Isten mindig megtartja az ígéreteit.
Egy olyan világban, amely tele van félelmekkel, könnyű elveszíteni a reményt. Azonban az adventi időszak arra hív minket, hogy ne a sötétségre összpontosítsunk, hanem Isten világosságára. Jézus Krisztusban Isten belépett a történelembe, és az Ő jelenléte ma is velünk van. Ez a bizonyosság az alapja a mi reményünknek.
2. Várakozás a sötétség idején
Az evangéliumban Jézus az idők jeleiről beszél: „Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban; a földön pedig szorongás vesz erőt a népeken” (Lk 21,25).
Ezek a szavak rámutatnak arra, hogy a világ mindig is tele volt kihívásokkal, nehézségekkel. A keresztény ember azonban nem csügged, mert tudja, hogy a történelem ura maga Isten. A reménységünk abból fakad, hogy Jézus azt mondja: „Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok” (Lk 21,28).
Ez a várakozás nem passzív, hanem cselekvő magatartás. Az 1 Tesszalonikai levél arra hív, hogy a szeretetben növekedjünk: „Tegyen bőségesebbé titeket az Úr, és gazdagítson a szeretetben egymás iránt” (1Tessz 3,12).
Advent idején készüljünk fel arra, hogy befogadjuk Krisztust a szívünkbe. Ez azt jelenti, hogy nemcsak saját lelki életünket tisztítjuk meg, hanem mások számára is világosságot hozunk.
Egyszer egy kis faluban, egy sötét téli estén, az idős plébános arra kérte a híveket, hogy hozzanak magukkal egy kis mécsest az esti misére. A templom teljesen sötét volt, és amikor az emberek megérkeztek, mindenki meggyújtotta a saját mécsesét. A sötét templom lassan világossá vált.
A plébános így szólt: „Látjátok, hogy a sötétséget nem lehet elűzni dühvel, haraggal vagy panaszkodással. Csak akkor tűnik el, ha valaki meggyújt egy lángot. A mécsesetek fénye most bevilágítja ezt a helyet, de ennél többre is képes. Ha hazamentek, vigyétek magatokkal ezt a fényt – nem a mécsesét, hanem annak a szeretetnek és reménynek a lángját, amely a szívetekben gyulladt meg.”
Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy minden apró cselekedet, amelyet szeretetből teszünk, egy lépés a világ világossága felé. Nem kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy reményt adjunk másoknak. Elég, ha meggyújtunk egy lángot a szívünkben, amely másokat is inspirál.
3. Advent az önvizsgálat és a belső megújulás ideje, a szív felkészítésének az ideje, a Jézussal való nagy találkozásra. Hogyan készíthetjük fel a szívünket?
1. Imádság által – Az imádságban közelebb kerülünk Istenhez, és meghalljuk az Ő halk, bátorító szavát. Az imádság fénysugárként hatol át a sötétségen.
2. Bűnbánat által – Advent jó alkalom arra, hogy felismerjük hibáinkat, és megbékéljünk Istennel és embertársainkkal egy jó szentgyónás segitségével. Ez az újjászületés első lépése.
3. Szeretetcselekedetek által – A világosságot akkor hordozzuk, ha képesek vagyunk megosztani másokkal, amit kaptunk. Egy apró jó cselekedet is reményt adhat másoknak.
A belső felkészülés azonban nem lehet öncélú. Advent arra hív, hogy Krisztus világosságát sugározzuk mások felé. Ahogy az adventi koszorú gyertyái egyre nagyobb fényt adnak, úgy kell nekünk is fokozatosan növekednünk a szeretetben és a hitben.
4. Krisztus születése világosságot hoz
Advent üzenete abban rejlik, hogy Isten nem hagyja magára az emberiséget. Karácsony éjjelén a betlehemi gyermek születése azt hirdeti, hogy Isten maga lett a világ világossága. Ez a világosság nem csupán egykor, kétezer évvel ezelőtt jelent meg, hanem ma is jelen van az egyházban, a szentségekben, és mindazokban, akik Isten szeretetét hordozzák.
Ez a világosság képes megváltoztatni az életünket. Gondoljunk arra, hogy milyen hatással van ránk egy gyertya fénye egy sötét szobában. Ugyanígy Jézus is megvilágítja a lelki sötétségünket, ha engedjük, hogy jelenléte betöltse szívünket.
5. A belső megújulás vágya
Advent arra hív, hogy ne csak várjunk, hanem cselekedjünk. Vizsgáljuk meg szívünket: Mit tehetnénk másként, hogy közelebb kerüljünk Istenhez? Milyen sötétséget kell eltávolítanunk az életünkből?
Adventi fogadalmunk lehet, hogy minden nap teszünk egy lépést a szeretet útján: - Egy kedves szóval, - egy segítő kézzel, - egy őszinte imádsággal.
Ezáltal nemcsak magunkat készítjük fel Krisztus eljövetelére, hanem mások számára is világosságot hozunk. A belső megújulás nem egyszeri esemény, hanem folyamatos folyamat. Engedjük, hogy Isten Lelke vezessen minket ezen az úton.
Advent hívása egyszerű, de mély: legyünk a világ világossága, azaz éljjünk úgy, mint a világosság fiai. Az Efézusi levél arra buzdít, hogy ne csak várakozzunk, hanem életünkkel tanúskodjunk a hitről. A világosság gyermekei vagyunk, és ennek tudatában kell élnünk.
Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk erőt a várakozásban, és világosságot a sötétségben. Tegye gazdaggá szívünket szeretettel, hogy adventi utunk során egyre inkább Krisztus képmására formálódjunk.
Imádkozzunk:
„Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága, aki eljöttél, hogy reményt adj nekünk a sötétség idején. Kérünk, gyújtsd meg szívünkben a hit, a szeretet és a remény lángját. Segíts, hogy életünkkel mások számára is világosság lehessünk, és mindig tanúságot tegyünk Rólad. Adj erőt, hogy kész szívvel fogadhassunk Téged ebben az adventi időszakban, és vezess minket a Te békédre és örömödre. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése