SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK emléknapja
 |
| Kassai vértanúk |
Kőrösi Márk
1588-ban született a horvátországi Krizevac (= Körös, születési helyéről
nevezték Körösinek) középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott
hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került
Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége
után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá, és meghívta elöljárónak az Oláh Miklós
prímás által létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már
esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő
birtokának uradalmi igazgatója. Itt is kapcsolatban maradt nevelőinek és
tanárainak szerzetesrendjével, a jezsuitákkal. Széplaki jószágigazgatósága
idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet
Homonnán tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodziecki Menyhért
letette utolsó szerzetesi fogadalmát.
Menyhért, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben
(Tesin, Teschen) született - a galíciai Grodekből származó - lengyel családban, valószínűleg
1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben (ma
Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol
1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották
tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű
katonái mellé.
Pongrácz István
előkelő erdélyi család szülötte, jezsuita szerzetes.
 |
| Pongrácz István |
1582-ben született az erdélyi Gyulafehérvár melletti
Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták
kollégiumában. 1602-ben lépett be a brnói jezsuita noviciátusba, ahol együtt
volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett
ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és
hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú
katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának.
Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy
Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy
„amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot”.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában
Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült
Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek hadai elől Körösi Márk és Grodziecki
Menyhért is.
Midőn Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi
András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot,
tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város
átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a
katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én
bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit
bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot
tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták
hittagadásra bírni őket. Az első
sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott
kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve
egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét
is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának
sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta
segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez
Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a
martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is
meghalt...
 |
| Kassai vértanúk |
Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú
holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a
királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a
béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma
után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi
nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt
hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez
megtörtént, és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a
drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a
hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza
zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője.
Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével
1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a
holttestek és fejereklyék.
Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az
csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes
magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János
Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket.
+++
Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:
Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló
küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át
Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak
szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A
csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a
vesztegetőhöz: „Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az
embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz
hazugságaiddal, te csalárd ember!” De megfelelt neki Körösi is: „Értem, mit
akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy
valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak
minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti,
mondd meg Rákóczinak: „Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az
elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római
eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak
az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s
el is szenvedni.” Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre
borultak, és Te Deum-ot énekeltek.
Bővebben itt lehet olvasni róluk: http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_7/kassai_szent_vertanuk/kassai_szent_vertanuk.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése