Oldalak

vasárnap, július 10, 2016

Leonárd atya gyémánt miséje esztelneken

„Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”- teszi föl a kérdést a mai evangéliumi szakaszban a törvénytudó.

Bizonyára a fiatal, kisgörgényi Papp Károlyban is megfogalmazódott ez a kérdés, amikor élete értelmét, célját kereste. Elemi iskoláinak elvégzése után a csíksomlyói kántor-tanító képzőt választotta, majd azt megszakítva lépett be a ferences rendbe és kezdte el a noviciátus évét a Nyárád menti Mikházán 1946-ban, a Leonárd nevet felvéve.
Majd jöttek a megpróbáltatások évei: munkáskatona szolgálat, kényszerlakhely 1951-ben Mária Radnán, majd 1952-ben Désen, ahol titokban elvégezte a teológiai tanulmányokat.
Itt szentelte pappá, az akkor még szabadlábon mozgó Márton Áron püspök 1956-ban.
Isten szolgája, Márton Áron, Erdély püspöke egy olyan korban szentelte pappá, amikor a papságot és szerzetes életet vállalókat üldöztetés, szabadságvesztés, hivatásgyakorlásuk akadályoztatása fenyegette.
Leonárd atya mégis határozott igent mondott Isten hívására Rendi előjárójának és főpásztorának, és még nyolcvannyolc évesen is derűs lélekkel és hűséggel szolgálja Istenét embertársain keresztül.
A 60 éves papi szolgálatából 8 évet (1981 és 1989), Albert atya után és Tarziciusz atya előtt, Esztelneken töltött. Ezért kértem meg, hogy nálunk is mutassa be gyémánt miséjét és ránk is adja gyémánt misés áldását.

Nincsenek megjegyzések: