Izajás próféta könyvében
(Iz 43,16-21) Isten arra emlékeztet minket, hogy Ő az, aki az új dolgokat
cselekszi. A régi szorongatások és nehézségek helyett Ő új utakat nyit a
pusztában és folyókat a sivatagban. Az Úr új életet teremt ott is, ahol
látszólag nincs remény. Az emberi történelem tele van elbukásokkal és bűnökkel,
de Isten mindig új lehetőséget ad a megtérésre és a megújulásra.
Szent Pál apostol
(Fil 3,8-14) személyes példáján keresztül mutatja be, hogy Krisztusért érdemes
mindent elhagyni, még az addigi dicsőséget is. Az apostol nem a múltban él,
hanem előre tekint: Krisztust követve küzd, hogy elérje az üdvösséget. Ez az
előre tekintő, célorientált keresztény élet példája. Mi is sokszor hajlamosak
vagyunk múltbeli hibáinkon rágódni, de az apostol arra buzdít, hogy Krisztusba
vetett bizalommal, a jövő reményével éljünk.
Jézus és a házasságtörő
asszony története (Jn 8,1-11) mélyen megérintő példa az
irgalom hatalmáról. Az asszonyt a törvény szerint meg kellene kövezni, de Jézus
irgalmasságot gyakorol, és szavaival a farizeusok szívére is hat. "Aki bűn
nélkül való közületek, az vessen rá először követ" – e mondat arra késztet
minket, hogy előbb magunkba nézzünk. Az ítélkezés helyett Jézus a megtérés
útját nyitja meg az asszony előtt. Ez a történet arra tanít, hogy Isten irgalma
felülírja a törvény szigorát.
Egy különleges történet
jut eszembe Toursi Szent Márton püspökről, aki híres volt irgalmasságáról és
segítőkészségéről. Még katona korában, hit újoncként egy hideg téli napon
Márton egy koldust látott, aki rongyos ruhában reszketett az út szélén. Márton
nem habozott: levette katonai köpenyét, kettévágta kardjával, és az egyik felét
odaadta a szegény embernek. Azon az éjjelen álmában Jézus jelent meg neki, viselve
a fél köpenyt, és így szólt az angyalokhoz: "Nézzétek, Márton, a hit
újonc, ruházott fel engem." Ez a történet rávilágít arra, hogy amikor
irgalmasságot gyakorlunk, magát Krisztust szolgáljuk. Márton egyszerű
cselekedete mély tanítást hordoz: nem nagy tettekre van szükség, hanem őszinte,
önzetlen segítségnyújtásra.
A mai társadalomban
könnyű másokat megítélni és elítélni, különösen akkor, amikor valaki hibázik
vagy másképp gondolkodik, mint mi. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy mi
magunk is bűnösök vagyunk, és sokszor keresünk bűnbakokat, hogy eltereljük a
figyelmet saját gyengeségeinkről. Amikor mások hibáira mutatunk rá,
azzal mintha magunkat akarnánk igazolni. Jézus azonban arra hív, hogy az
ítélkezés helyett az irgalmasságot válasszuk. Az irgalom azt jelenti,
hogy képesek vagyunk együttérzéssel és megértéssel fordulni mások felé, még
akkor is, ha hibáztak. Az irgalmasság nem gyengeség, hanem tudatos
döntés amellett, hogy mi a szeretet választjuk és nem az ítélkrzést.
Mit jelent ez a
mindennapokban? Kezdjük azzal, hogy megvizsgáljuk a saját
szívünket: van-e olyan neheztelés, amelyet még nem oldottunk fel? Tudunk-e
őszintén megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket? A megbocsátás gyakran
nem egyszeri cselekedet, hanem hosszú folyamat. Tegyünk ma egy lépést: mondjunk
egy imát azokért, akik fájdalmat okoztak nekünk, és kérjük Istentől a
megbocsátás kegyelmét.
Ahogyan Reményik Sándor
írja 'Ne ítélj' című versében:
"Ne
ítélj! Ki tudja, mi bántja,
Mit hordoz mélyen lelkében,
Mily harc, kín, kétség közt vergődik
S lelkének mért nincs békéje?"
Ez a néhány sor
arra emlékeztet, hogy az ítélkezés helyett érdemes a megértés és együttérzés
útját választani. Nem ismerjük mások lelki terheit, ezért ne siessünk elítélni,
hanem próbáljunk irgalmas szívvel közelíteni hozzájuk.
A gyakorlatban
próbáljunk meg mások hibáira nem ítélkező szavakkal reagálni. Ha valaki hibázik
körülöttünk, ne az elítélés legyen az első gondolatunk, hanem a
segítségnyújtás. Például, ha a munkahelyünkön valaki téved, ne beszéljük
ki a háta mögött, hanem kínáljunk támogatást: 'azon gondolkodjunk, hogy
hogyan tudnánk neki segíteni abban, hogy legközelebb jobban sikerüljenek a
dolgai?' Ez az irgalom gyakorlása.
Az irgalmasság
az élet minden területén jelen lehet: családban, baráti kapcsolatokban,
munkahelyen. Amikor türelmetlenek vagyunk szeretteinkkel, gondoljunk arra, hogy
Jézus irgalommal fordul hozzánk, és próbáljunk mi is türelemmel lenni. Az
irgalom nem gyengeség, hanem az erő jele: az a képesség, hogy a sérelmek és
bántások ellenére is képesek vagyunk megbocsátani és újrakezdeni. Legyünk mi is
azok, akik a megértés és irgalmasság útját járják!
Ez a vasárnap
arra ösztönöz, hogy az irgalom útját válasszuk, mert csak így találhatunk békét
és újrakezdést önmagunkban és közösségeinkben is.
Befejezésül,
elmondhatjuk, hogy nagyböjt 5. vasárnapján Isten arra
hív bennünket, hogy bízva az Ő irgalmában, egy őszinte és mélyen szántó
szentgyónásban, nem bűnbakot keresve, hanem beismerve, bátran rakjuk le elkövetet
bűneinket, sérelmeinket, és merjünk új útra lépni. Az irgalom nem csupán
érzelem, hanem konkrét cselekedet, amely képes megváltoztatni a szívünket és
kapcsolatainkat. Az irgalmasság megélése átalakítja gondolkodásunkat, segít
elengedni a múlt sérelmeit, és új lehetőséget ad a megbékélésre.
Merjünk irgalmasak lenni
önmagunkkal és másokkal! Ne féljünk beismerni hibáinkat, és kérni a
megbocsátást. Legyünk készek megbocsátani azoknak is, akik megbántottak minket,
hiszen a kiengesztelődés gyógyít és erőt ad. Az irgalom átalakít, megerősít és
segít újrakezdeni. Kérjük Jézust, hogy az Ő példájára mi is legyünk az
irgalmasság eszközei a világban. Tegyük az irgalmat mindennapjaink részévé –
családunkban, közösségeinkben és minden találkozásunkban.
Ima: Irgalmas
Istenünk, segíts minket, hogy elhagyjuk az ítélkezést és az előítéleteket, és
helyette az irgalom és a megértés útját válasszuk! Add, hogy mindig felismerjük
a saját gyengeségeinket, és irgalommal tekintsünk embertársainkra. Adj nekünk
erőt, hogy megbocsássunk azoknak, akik megbántottak minket, és vezess minket a
szívbéli megújulás és kiengesztelődés útján. Segíts, hogy a megbocsátás és az
újrakezdés legyen életünk alapja, és így tanúságot tegyünk a Te irgalmas
szeretetedről a világban. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése