Ma esti, lefekvés előtti gondolat talán ez is lehetne...

Szilveszter archivum

 "Én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig." (Mt 28,20)

Ez a mondat Jézus biztosítéka, hogy soha nem hagy el minket. Segít megérezni jelenlétét és szeretetét, amely a legnagyobb erőforrás életünk minden pillanatában.

Ima:
"Uram, kezedbe ajánlom lelkemet. Add, hogy e mai nap minden küzdelme, öröme és fájdalma közelebb vigyen hozzád. Téged kereslek, aki igazság vagy, hogy a hitben erősödjek; téged vágyom, aki az élet vagy, hogy a reményem megerősödjön; és téged szeretlek, aki maga a szeretet vagy, hogy szívem tiszta legyen. Segíts, hogy holnap új szívvel, új erővel járhassam az utat, amit kijelöltél számomra."

Utóirat:
Ez az egyszerű ima és gondolat a teljes ráhagyatkozást, Isten szeretetének bizalmát és a belső béke forrását idézi meg. Ahogy elcsendesedsz, hagyd, hogy ezek a szavak mélyen megérintsék a lelkedet, és töltsenek el békével.

Lefekvés előtti gondolat a szeretetszolgálat és ferences világi rend védőszentjének, Árpádházi Szent Erzsébetnek ünnepén.

„Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19,25)

Árpádházi Szent Erzsébet életének tanítása ma is érvényes: szeretetszolgálata és mély istenhite arra hív minket, hogy életünk minden helyzetében Jézus példáját kövessük. Erzsébet nemcsak a szükséget szenvedők anyagi segítségét tartotta fontosnak, hanem az igazi keresztény szeretetből fakadó vigasztalást és együttérzést is. Tettei mögött az Istenbe vetett feltétlen bizalom állt, amely erőt adott neki a mindennapok terheinek viseléséhez.

Az ő ünnepén kérjük, hogy mi is felismerjük a körülöttünk élők szükségleteit, és legyen bátorságunk szeretettel, alázattal szolgálni őket. Az Úr jelenlétében megélt apró tettek a mennyország magvait hintik el világunkban.

Imádság: „Uram, taníts meg minket arra, hogy az igazi szeretet tettekben nyilvánul meg. Segíts, hogy Szent Erzsébet példáját követve mi is készséggel szolgáljunk, ott ahol szükség van ránk. Ámen.”

Békességes éjszakát kívánok, az Úr őrizzen meg bennünket ma éjjel is!

3 rövid gondolat a Lk 6,27-38. és Szent Erzsébet életének szemelőt tartásával

 3 rövid gondolatot a mai keresztény ember számára a Lk 6,27-38 szentírási részt figyelembe véve és Árpádházi Szent Erzsébet példaadó életét is szemelőt tartva.

1.    A szeretet, amely túlmutat az emberi igazságon
Jézus arra hív, hogy ne csupán szeressük azokat, akik viszonozzák szeretetünket, hanem ellenségeinket is. Árpádházi Szent Erzsébet élete ezt a radikális szeretetet példázza: a szegények és betegek szolgálata során nem kérdezte, hogy azok méltók-e segítségére, hanem Isten irgalmát tükrözte feléjük. Ez a szeretet a világ szemében bolondságnak tűnhet, de Isten szemében a legnagyobb bölcsesség.

2.    Adni a viszonzás reménye nélkül
Jézus arra tanít, hogy adományainkat ne számító szívvel osszuk meg, hanem szabadon, az adakozás öröméért. Erzsébet lemondott királyi gazdagságáról, és mindenét a rászorulókra fordította. Tettei arra hívnak, hogy mi is merjük Isten bőségébe vetni bizalmunkat, és osszuk meg időnket, szeretetünket és anyagi javainkat másokkal.
 
3.    Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas
Jézus szavai szerint az irgalom nem csupán cselekedet, hanem életstílus, amelyből mások Isten jóságát ismerhetik meg. Erzsébet irgalmassága nemcsak a cselekedeteiben mutatkozott meg, hanem abban a tiszta, önzetlen hozzáállásban, amellyel mindenkit testvérként fogadott. Mi is törekedjünk arra, hogy az irgalmasság az életünk alapkövévé váljon, így válva Krisztus hiteles tanúivá a világban.

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal…

 „Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük."

Reggeli dicséret záró könyörgése

Ez a könyörgés Isten gondviselő szeretetére és együttműködésünkre hívja fel a figyelmet. Az ima kifejezi azt a mély vágyat, hogy minden tevékenységünk Istennel kezdődjön, vele folytatódjon, és az Ő segítségével teljesedjen be.

Elmélkedés:

1. Előzd meg sugallatoddal: Ez a kérés arra irányítja figyelmünket, hogy a jó szándékok és a helyes döntések Istentől fakadnak. Mindennapjaink kezdete különösen fontos: ahogyan Isten világosságot teremtett a sötétségből, úgy várhatjuk tőle a belső irányítást is. Kérhetjük, hogy sugallatai vezessenek bennünket jó úton, és hassanak gondolatainkra.

2. Kísérd segítségeddel: A keresztény élet központi igazsága, hogy magunkban nem tudunk mindent véghez vinni. Isten erejére támaszkodva, az Ő jelenlétében erőt és kitartást kapunk ahhoz, hogy terveink megvalósuljanak. Az Úr segítségét kérve emlékeztetjük magunkat arra, hogy gyengeségeinkben is szeretettel hordoz minket.

3. Minden munkánkat veled kezdjük és fejezzük be: Az emberi élet szépsége abban rejlik, hogy minden, amit teszünk, Isten dicsőségére irányulhat. Ez az ima arra hív, hogy a napunkat tudatosan kezdjük el, először Istennel kapcsolatba lépve – legyen szó akár hálaadásról, akár kérésről. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy befejezett munkánk gyümölcseit is Neki köszönjük.

• Reggeli imánkban tudatosítsuk az Istennel való kapcsolatot.

• Munkánkat ajánljuk fel, még a legegyszerűbb feladatokat is.

• Nap végén kérjünk erőt és hálát adjunk a kapott segítségért.

Ez a könyörgés a keresztény élet napi ritmusához illeszkedve buzdít arra, hogy mindig Istennel járjunk, a kezdetektől egészen a beteljesedésig.

Az évközi 33-ik vasárnap lefekvés előtti gondolata

Kolostor kápolnánk örökmécsese

Tizenegy év… Mennyi öröm, bánat, találkozás és kihívás fér bele ennyi időbe! Ahogy most végigtekintek ezen az úton, mindaz a tapasztalat, amelyet Isten kegyelméből kaptam – akár jó, akár nehéz – egyetlen dolgot igazol: Ő mindig jelen van. Emberek jöttek és mentek, mosolyok és sebek váltakoztak, de Teremtő Istenem hűséges maradt. Az oltáriszentség csöndes közelségében minden kérdésemet, fájdalmamat és reményemet letettem, és mindig meghallgatott.

Ma, Árpád-házi Szent Erzsébet példájára gondolva, újra megerősítem magamban a papszentelési jelmondatom igazságát: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” Ez a hivatás és küldetés arra hív, hogy nap mint nap másokért éljek, akkor is, ha az nehéz. Erzsébethez hasonlóan megtanultam, hogy az ítélet napjára való készülés nem félelmet, hanem reményt jelent: a reményt, hogy Isten szeretete mindent átölel, ha bűnbánó lélekkel élünk, akkor minden hibánkat kijavítja, és a legnehezebb utakat is céllá formálja.

Ahogy ma elcsendesedem, ezt a gondolatot viszem magammal: „Minden nap, amit szeretettel élek, egy lépés az örökkévalóság ragyogó fényessége felé.” Legyen ez a következő esztendő is Isten kegyelmének tanúsága, hogy bármi történjék, akkor is az Ő hűsége vezet. Jó éjszakát, Uram, veled szeretnék találkozni álmaimban is. Ámen.

Készület az utolsó ítéletre Árpád-házi Szent Erzsébet példájával - Évközi 33. vasárnap

A gondolkodó emberek közül sokan teszik fel a kérdést: milyen lesz az utolsó ítélet? Mit mond erről a Szentírás? Mit jelent ez számunkra, akik ma élünk, és hogyan készülhetünk rá? 

Egy biztos: az isteni ítélet nem emberi elképzeléseink szerint zajlik. Isten igazságossága megvilágít mindent, bölcsessége választ ad kérdéseinkre. Ez a nap nem csak az igazságról, hanem az irgalomról is szól. Nekünk is számot kell adnunk életünkről, de nem félelemmel, hanem reménnyel kell tekintenünk az ítélet napjára.

Az első olvasmány üzenetében: Dániel próféta jövendöléseiben a feltámadás és az igazságszolgáltatás képei jelennek meg. A „bölcsek, akik az igazságosságra tanították az embereket”, úgy ragyognak majd, mint a csillagok az égen. Ez a kép az ítélet pozitív oldalát hangsúlyozza: a jutalomra várhatnak azok, akik életükkel másokat is az igazságra vezettek. Isten nem csupán igazságosan ítél, hanem szeretettel és kegyelemmel is, jutalmazva azokat, akik az Ő akaratát követték.

De mit jelent ez a mai ember számára? A modern világban, ahol gyakran az igazság helyett a kényelem és az önérdek kerül előtérbe, a próféta szavai arra hívnak, hogy életünket másokért éljük, hogy cselekedeteink Isten igazságosságát tükrözzék. Ez a tanítás különösen aktuális napjainkban, amikor a világ tele van igazságtalansággal, háborúskodással, széthúzással, rosszindulatú zűrzavar keltéssel, de ennek ellenére a hívő embernek a jó példájával kell válaszolnia.

Az evangéliumban Jézus világosan figyelmeztet: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Ez emlékeztet minket arra, hogy a földi élet mulandó, és eljön az idő, amikor mindenki számot ad. Az Egyház a liturgikus év végén különösen is arra hív, hogy átgondoljuk életünk célját, hogy ne vesszünk el a mindennapok zajában, hanem készüljünk az örökkévalóságra. Jeruzsálem pusztulása az ítélet előképe: minden, ami földi, egyszer véget ér.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A mai világban, ahol az emberek gyakran félnek az ítélettől, Jézus szavai inkább reményt adnak, mint félelmet. Az ítélet napja nem csak igazság, hanem találkozás napja is: találkozás Istennel, aki szeret, aki hűséges, és aki vágyik arra, hogy üdvösségre vezessen minket.

Viszont erre készen kell lenni. Mit jelent készen lenni? Nem arról van szó, hogy rettegve várjuk a végítéletet. Hanem arról, hogy tudatosan élünk, minden napunkkal számolva, és igyekszünk a szeretet parancsát megvalósítani. Ahogy az Egyház tanítja: a szeretet az ítélet mércéje lesz. Máté evangéliumában olvassuk: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.” (Mt 25,40)

Ezért fontos, hogy a hitéletünk ne csupán szavakban, hanem tettekben nyilvánuljon meg. Az imádság, az önvizsgálat és a szentségek vétele segítenek abban, hogy mindig tiszta szívvel álljunk Isten előtt. De ez önmagában nem elég. Ahogyan Szent Jakab apostol írja: „A hit cselekedetek nélkül halott.” (Jak 2,17)

Ebben Árpádházi Szent Erzsébet példája ad eligazítást a mi számunkra. 

Ma különösen is Árpádházi Szent Erzsébetre fordítjuk figyelmünket, aki a szeretet szolgálatának szentelte életét. Erzsébet nem csak beszélt az ítélet valóságáról, hanem minden napját úgy élte, mintha találkozna Istennel. Fiatalon megtapasztalta a szenvedést és az elvesztést, de mindez nem keserítette meg a szívét. Ehelyett a szegények, betegek, és szükséget szenvedők mellett állt, és minden tettével a szeretet tanúja lett.

Szent Erzsébet tudta, hogy a szeretet az, ami örökké megmarad. Amikor lemondott világi javairól, és a betegeket ápolta, akkor tulajdonképpen Krisztust szolgálta. Az ő életének tanulsága ma is érvényes: nem számít, mennyink van, vagy milyen körülmények között élünk, mert minden ember képes a szeretetre és a jóságra. Az ítéletre való készülés legjobb módja, ha mi is így éljük az életünket.

Ha valaki megértette, mit jelent az életet Isten ítéletére irányítani, az Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Erzsébet fiatalon lett özvegy, és azonnal felismerte, hogy a földi vagyon, hatalom és kényelem semmi az Isten országához képest. Ő nem csupán szavakkal, hanem egész életével tanított minket arra, hogyan készüljünk az ítéletre. 

Számára nagyon fontos volt:

1. Az igazságosság szolgálata: Erzsébet életének központi gondolata volt, hogy az igazságosságot ne csak hirdessük, hanem éljük is. Az özvegyek, árvák és szegények iránti szeretete megmutatta, hogyan lehet az isteni igazságosságot megjeleníteni a mindennapi életben. Ő nem csak alamizsnát adott, hanem az emberek életébe reményt hozott, mert mindenben Istent látta.

2. Az alázat és az egyszerűség: Erzsébet királyi származása ellenére alázatos maradt. Férje halála után lemondott gazdagságáról, hogy teljesen a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Ez az alázat ma is példa lehet számunkra, akik gyakran túlságosan ragaszkodunk földi dolgainkhoz.

3. A hitből fakadó cselekedetek: Erzsébet életében a hit nem volt passzív, nem volt tétlen. Minden cselekedete abból fakadt, hogy mélyen hitt Isten igazságosságában és irgalmában. Tudta, hogy egyszer mindent Isten előtt kell elszámolnia, és ezért minden napját úgy élte, mintha az ítélet napjára készülne.

A már mondottakból a következőket tanulhatjuk meg: 

1. Életünk legyen tanúságtétel: Dániel próféta szavai és Erzsébet élete arra hívnak, hogy ne csak beszéljünk az igazságról, hanem cselekedjünk is. Az ítélet napja nem arról szól, hogy mit gondoltunk, hanem arról, hogyan éltünk és mit tettünk.

2. Ne féljünk az ítélettől: Az evangélium üzenete a reményről szól. Jézus nem azért jön el újra, hogy elítéljen, hanem hogy beteljesítse Isten szeretetét. Az ítélet napja találkozás Istennel, aki minden hibánkat és gyengeségünket az Ő irgalmába burkolja.

3. A szeretet mindenek felett: Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldája arra tanít, hogy az ítéletkor Isten a szeretetünket fogja nézni. Nem azt kérdezi majd, hogy milyen gazdagok, sikeresek vagy híresek voltunk, hanem hogy mennyit szerettünk.

4. Készüljünk a mindennapokban: Az ítéletre való készület nem egyszeri esemény, hanem életforma. Minden egyes nap lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és jobban szeressük embertársainkat.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy az ítélet napja nem rémületet kell, hogy keltsen bennünk, hanem örömmel kell várnunk, mint egy találkozást Istennel, aki szereti azokat, akik szeretik Őt. Árpád-házi Szent Erzsébet élete példát ad nekünk arra, hogyan élhetünk úgy, hogy minden napunk az ítélet napjára való készület legyen. Imádkozzunk, hogy mi is ilyen életet élhessünk: igazságosat, alázatosat és szeretettel teljeset, hogy az ítélet napján mi is a csillagokhoz hasonlóan ragyoghassunk az örökkévalóságban. Ámen. 

Lefekvés előtti gondolat a hála és a bizalom jegyében, amelyet egy közeli ismerősömtől kaptam

 

E gondolat megerősíti a hitet, hálát ad a múltért, és reményt nyújt a jövőre.

„Hálás vagyok, Uram, hogy az eltelt évek minden pillanatában velem voltál: a sikereimben és kudarcaimban, az örömömben és bánatomban. Köszönöm, hogy Te mindig hűséges maradtál, és az Oltáriszentség csendjében mindig meghallgattál. 

Ma este újra a kezedbe helyezem mindazt, amit eddig megéltem, és kérlek, segíts, hogy holnap is a Te szent akaratod szerint éljek, hűségesen a jelmondatomhoz: 'Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.' Vezess továbbra is, és alakíts engem, hogy mindig a Te eszközöd lehessek.” ...

Az Ozsdola-i örökös szentségimádási nap utáni, esti gondolat lefekvés előtt

Amikor ma pihenőre térünk, gondoljunk arra, hogy Krisztus nem távoli, hanem velünk élő Isten. Az Oltáriszentségben ugyanaz a szeretet van jelen, amely megteremtette a világot, és amely emberré lett, hogy megváltson minket. Az ő alázatos jelenléte meghív minket, hogy a csendben találkozzunk vele, és életünkkel válaszoljunk erre a végtelen szeretetre.

Engedjük, hogy az Eucharisztia békéje átjárja szívünket, és inspiráljon arra bennünket, hogy holnap alázatos lélekkel, hitből fakadó tettekkel és szeretettel gazdagítva éljünk. Emeljük tekintetünket az oltár felé – ott rejlik minden, ami igazán fontos: az örök élet forrása és az erő, amely minden nehézségen átsegít. 

"Én mindig melletted leszek" – mondja nekünk is, miként mondta Assisi Szent Klárának is a veszedelem, a szaracénok támadása idején, Klára és társai pedig megmenekültek.

Lefekvés előtti gondolat az örökös szentségimádási nap végén

Az Esztelneki ferences templom közösségének szentségimádási napját méltóképpen zárhatnánk egy olyan gondolattal, amelyben kifejezzük hálánkat és elköteleződésünket. Szívből megköszönjük az Úrnak, hogy az Oltáriszentségben valódi jelenlétével közöttünk él, szívünket és közösségünket is megszentelve.

Záró gondolatunk így hangozhatna:
"Ma hálát adunk Jézus Krisztusnak, hogy az Oltáriszentségben köztünk lakozik, életünk mélységéig elér, és arra hív, hogy minden cselekedetünkben az Ő szeretetét tükrözzük. 

Hálásak vagyunk a kerületi paptestvérekért, akik velünk ünnepeltek, és azért az atyáért is, aki szívből jövő, értékes gondolatokkal gazdagította elmélkedésünket. 

Köszönjük a helyi hívek jelenlétét és közös imádságát, amely által együtt lettünk tanúi annak a csendes, de átalakító jelenlétnek, amely által Isten országa itt és most is megvalósul. 

Az előttünk álló hétköznapokban vigyük magunkkal ezt a kegyelmet, hogy a világ számára mi is Isten országának jelei legyünk."

Ez a gondolat a nap végén összefoglalhatja a közös élményt, a hála mélységét és az elköteleződést arra, hogy Jézus jelenlétét ne csak a templomban, hanem a mindennapokban is képviseljük.

Az Esztelneki ferences templom szentségimádási napjának indító gondolata

Az esztelneki ferences templom közösségének szentségimádási napját azzal a gondolattal indíthatnánk, hogy Isten országa, amiről Jézus a Lk 17,20-25-ben beszél, nem valami külsőleg megfigyelhető jelenség, hanem egy belső, szívünk mélyén rejlő valóság. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy ne az égből érkező különleges jeleket várjuk, hanem azt keressük, hogyan jelenik meg Isten országa bennünk és körülöttünk, az apró, mindennapi eseményekben, és hogyan lehetünk mi magunk Isten jelenlétének tanúi a világban.

Ez a szentségimádási nap lehetőség arra, hogy elcsendesedjünk, elmélyedjünk Jézus jelenlétében, és így fedezzük fel azt a csendes, de végtelen szeretetét, amely mindig köztünk van. Amikor a szent színek előtt időzünk, Jézus nemcsak „velünk van”, hanem „bennünk él”, és ezáltal mi is az ő szeretetének, irgalmának és békéjének követeivé válhatunk. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy elmélyítsük a hitünket, kérjük, hogy Isten országa bennünk is növekedjék, hogy ne csak egy nap, hanem életünk minden napján éreztesse hatását.

Talán ezzel a gondolattal lehetne elindítani: „Uram, add, hogy ne máshol, máshogyan vagy más körülmények között keressünk Téged, hanem ismerjünk fel Téged itt és most, a szívünkben, ahol a Te országod valósággá válhat. Segíts, hogy nyitott szívvel időzzünk Szent Színed előtt, és engedjük, hogy bennünk és közösségünkben, általad növekedjék az Isten országa.”

+++

Evangéliumi szakasz:

A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”
Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.

Lk 17,20-25

Mi lehetne a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat, a magyar szentek és boldogok napján, illetve az Esztelneki kolostor templom örökös szentségimádásának előestéjén?

Egy gyönyörű esti gondolat, amely összefonódik a magyar szentek és boldogok ünnepével, valamint a kolostor templom örökös szentségimádási napjának előestéjével, lehetne ez:

"Uram, hozzád fordulok most, az éjszaka csendjében, és kérlek, hogy életem egyetlen célja legyen Téged szeretni és dicsérni minden pillanatban. Ahogy a magyar szentek és boldogok minden körülményben Rád tekintettek, úgy én is szeretnék megmaradni a Te jelenlétedben. Add, hogy szívem mindig találjon otthonra Nálad, és hogy az örökös szentségimádásban Rád hagyatkozva én is tanúságot tegyek szeretetedről."

Ez a fohász nemcsak a szentek és boldogok hitét idézi meg, hanem egyúttal kéri Isten jelenlétét az egyén életében és a közösség életében is. Az örökös szentségimádás pedig emlékeztetője annak, hogy mindig ott van előttünk az az áldott lehetőség, hogy Istenben megtaláljuk lelki békénket és az élet értelmét.

Mi lehetne a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat, ma estére?

 Egy szép gondolat lehetne:

"Uram, Te vagy a békességem és a megnyugvásom. Hadd engedjem el ma estére minden terhem és aggodalmam, tudva, hogy mindaz, ami számomra nehéz, a Te kezedben van. Adj nyugalmat a szívemnek és világosságot az éjszaka homályában is, hogy reggel megújult erővel, a Te szereteted fényében ébredhessek."

Ez a gondolat segíthet ráhangolódni a megnyugvásra és rábízni a holnapot Istenre, aki mindent gondosan kézben tart.

Mi lehetne ma november 11-én, Tours-i Szent Márton napján, a lefekvés előtti utolsó, Istenes gondolat?

Szent Márton napján, mielőtt elcsendesednél az éjszakára, egy szép gondolat lehet a következő:

"Gondoljunk Szent Márton példájára, aki életével és szolgálatával mutatta meg, mit jelent igazán szeretni és másokért élni. Az ő alázata és irgalma emlékeztessen arra, hogy Isten országában a legkisebb cselekedetek is hatalmas erővel bírnak, ha szeretetből fakadnak. 

Kérjük ma este, hogy mi is olyan nagylelkűek és irgalmasak lehessünk, mint ő, hogy másokban felismerjük Krisztus arcát, és Isten kegyelmével tudjunk cselekedni."

Ez a gondolat megnyugvást és békét hozhat, hogy alázattal és szeretettel végezhetjük mindennapi szolgálatainkat, és a nyomában járva közelebb kerülhetünk Istenhez.

Napi gondolat: Hogyan válhat számunkra élő példává Márton életútja?

Tours-i Szent Márton napja kiváló alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a hit erején és azon az egyszerű, de mély szereteten, amely Márton életét áthatotta. Márton nemcsak a saját korában élt embereknek szolgált példával, hanem a mai hívőknek is mutatja, hogy a valódi keresztény élet nem a hatalomról, hanem a szolgálatról, az önzetlen adakozásról és a lelkünk mélyéből fakadó szeretetről szól.

Márton egész életét az alázatosság és a segítségnyújtás határozta meg. Katonaként nem volt hajlandó erőszakos tettekre, a rászorulókkal pedig mindig megosztotta azt, amije volt, legyen az élelem vagy egy egyszerű köpenydarab. Cselekedetei arra hívnak minket, hogy ne csak a saját szükségleteinkre figyeljünk, hanem legyünk nyitottak mások problémái és fájdalmai iránt, hiszen Isten előtt minden egyes segítő gesztus értékes.

Hogyan válhat számunkra élő példává Márton életútja? Azzal, hogy igyekszünk azokat a hétköznapi helyzeteket felismerni, ahol mi is hasonlóképpen adhatunk. Nem kell nagy tetteket véghez vinnünk – sokszor egy őszinte mosoly, egy segítő kéz, egy támogató szó éppen elég. Márton üzenete ma is ugyanaz: az igazi hit csendes, de hatalmas erejű világosság, amely minden ember számára reményt sugároz.

Ezen a Szent Márton napon érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, miképpen tudnánk az ő szeretetteljes szolgálatát beépíteni saját életünkbe.

A kép forrás helye itt érhető el.

Honismereti Barangolók Esztelneken is...

 

Honismereti Barangolók jártak kolostorunkban, visszajelzésüket osztom meg:
 
„Dicsértessék az Úr Jézus!
Tisztelettel és hálatelt szívvel köszönjük Szilveszter atyának a szívélyes fogadását, aki időt és fáradtságot nem kímélve 2024. november 9-én, a kolostor és templom, valamint egyháztörténet ismertetőjével gazdagabbá tette kiránduló napunkat. Értékes információkkal felvértezve hagyhattuk el a csodálatosan felújított esztelneki ferencrendi kolostort. Isten gazdag áldását, erőt, egészséget kívánok a továbbiakban is, a rendházban élők életére.

 

Kézdi-Orbaiszék kirándulócsoportja,
Kis Emese honismereti vezető”