A szeretet nem csak egy érzés vagy egy röpke pillanat – Évközi 31. vasárnap

Ma két olyan szentírási rész áll előttünk, amely arról szól, hogy mit jelent igazán szeretni. Az egyik az Ószövetségből, a Mózes ötödik könyvéből (MTörv 6,2-6), ahol Isten arra hívja Izrael népét, hogy teljes szívvel és teljes lélekkel szeressék Őt. A másik pedig az Újszövetségből, Márk evangéliumából (Mk 12,28b-34), ahol Jézus is megerősíti ezt a parancsolatot, de hozzáteszi a felebarát iránti szeretetet is, így téve teljessé az isteni parancsot.

Mit is jelent ez igazából a mai keresztény ember számára?
Az Örök Ige, Jézus Krisztus, aki az Atya örökkévaló Fia, azért jött közénk, mert végtelen szeretet fűzi az Atyához és végtelen szeretet vezette őt hozzánk, emberekhez. A szeretetnek ezen tiszta és határtalan megnyilvánulása Jézus személyében valósult meg, aki életével mutatta meg, hogyan kell szeretni Istent és felebarátainkat. Ő hív minket arra, hogy Isten iránti szeretetünk teljesen legyen – hogy az életünk középpontjába helyezzük Istent, és minden tettünket, gondolatunkat az iránta való odaadásunk vezérelje.
Jézus nem véletlenül tette az Istent és a felebarát iránti szeretetet az összes parancsolat középpontjává. A szeretet a legmélyebb kapcsolódási pont köztünk és Isten között, hiszen Isten maga a szeretet. És amilyen szeretettel az Atya szereti a Fiút, olyan szeretettel szeret mindannyiunkat is. Ez a szeretet nem önző, nem csak addig tart, amíg mi megfelelünk valamilyen elvárásnak, hanem állandó, változhatatlan és végtelen.
De vajon milyen tanulságot vonhatunk le mindebből mi, a 21. század emberei, akik sokszor olyan világban élünk, amit az önzés, a versengés, a félelmek és az elszigetelődés erői uralnak? Napjainkban, amikor a kapcsolatok sokszor felszínesek, olykor kétszinüek és az emberek közti szakadékok egyre mélyebbek, különösen fontos, hogy megértsük: Jézus parancsa a szeretetre nem csupán egy vallásos tanítás, hanem életünk központi alapelve, amely békét, örömet és harmóniát hozhat közénk.

A szeretet, amit Jézus parancsol, nem pusztán egy érzés, nem múló érzelem. Ez a szeretet sokkal több: egy elkötelezett, mély és áldozatos kapcsolat, amelyben készek vagyunk másokat magunk elé helyezni. Isten arra kér minket, hogy szívünkben legyen benne ez az önzetlen szeretet mindazok iránt, akikkel találkozunk, azok iránt is, akik nehézséget okoznak, vagy akikkel nehéz szót érteni.
Ezt a szeretetet nem elég szavakkal kifejezni; tettekben kell megvalósulnia. Isten úgy szeret minket, hogy nem vár cserébe semmit, nem teszi függővé hibáinktól, gyengeségeinktől, hiányosságainktól. Azt várja tőlünk is, hogy embertársainkat ugyanilyen feltétlen szeretettel szeresük. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen emberi kapcsolataink gyakran tele vannak sérülésekkel, félreértésekkel. De éppen ezekben a helyzetekben hív minket Isten arra, hogy legyünk nagylelkűek, megbocsátók, irgalmasok, amilyen Jézus is volt.
Szeretettel fordulni minden emberhez annyit jelent, hogy úgy tekintünk rájuk, mint Isten gyermekeire, akiket Ő mélységgel és odaadással szeret, mint minket. Ez a gondolkodásmód segíthet bennünket abban, hogy legyőzzük az előítéleteinket, a haragunkat, és úgy álljunk embertársaink elé, ahogyan Jézus tette: ítélet nélkül, elfogadó és irgalmas szívvel.

Egy történet, amely megvilágítja, mit jelent ez a szeretet, és hogyan érinthetjük meg mások életét vele, így szól. - Egy fiatal férfi, aki nemrég veszítette el a szüleit, elhagyatottan és reményvesztetten bolyongott. Tele volt haraggal a világ iránt, nem bízott senkiben, és egyre mélyebb szakadékba süllyedt. Egy nap azonban találkozott egy idős férfival, aki észrevette a fiatalember szomorúságát, és szívesen meghívta egy ebédre. Az idős férfi megértéssel és szeretettel hallgatta végig őt, minden ítélkezés nélkül. A fiatal férfi először gyanakvó volt, de az idős ember nyitottsága és szeretetteljes hozzáállása lassan eloszlatta a félelmeit. Ahogy beszélgettek, érezte, hogy valami gyógyító erő szabadul fel benne. Nem is annyira az idős férfi szavai bátorítottak, hanem az, hogy teljes odaadással figyelt rá, és feltétel nélkül szerette őt, annak ellenére, hogy egy idegen volt számára.
Ez a találkozás megváltoztatta a fiatal férfi életét. Megérezte, milyen hatalmas ereje van annak, amikor valakit feltétel nélküli szeretettel közelítünk meg. Új reményt és célt talált az életében. Tudta, hogy amit kapott, azt tovább kell adnia másoknak is.
Ez a történet azért fontos, mert megmutatja, hogy az igazi szeretet nem szükségszerűen a nagy tettekben mutatkozik meg. Sokszor elég egy figyelmes meghallgatás, egy kedves szó, egy gesztus, amellyel valakinek az életét átformálhatjuk. Ez az egyszerű szeretet képes gyógyítani, békét adni és új reményt ébreszteni a másik emberben. Jézus szeretete is ilyen – mindig ott van, ha szükségünk van rá, és arra hív, hogy mi is legyünk a szeretet eszközei a világban.

Isten tehát arra kér minket, hogy kövessük az Úr Jézus példáját, és gyakoroljuk a szeretetet minden egyes nap. A mai világban ezt sokszor nem könnyű megtenni, hiszen gyakran érnek minket csalódások, sok a feszültség és a meg nem értés. De az Istenbe vetett hitünk arra biztat minket, hogy ne adjuk fel, és minden nap újra próbálkozunk.

A szeretet gyakorlása nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesek leszünk, vagy soha nem hibázunk. Azt jelenti, hogy minden hibánk és gyengeségünk ellenére kitartunk a jó mellett, és arra törekszünk, hogy életünkkel tanúságot tegyünk Isten szeretetéről. Lehet, hogy csak egy apró gesztussal kezdjük, de ezek a kis szeretetcselekedetek hosszú távon mély változásokat hozhatnak a világunkban. 

A már mondottak tanulsága számunkra, ma az, hogy Isten minket is arra hív, hogy szeressünk teljes szívvel és teljes lélekkel, amint Ő szeret minket. Nem könnyű feladat, de Jézus példája és jelenléte ad nekünk erőt, hogy megtaláljuk a szeretet útját a mindennapok kihívásai között. A szeretet nem csak egy érzés vagy egy röpke pillanat, hanem folyamatos elköteleződés Isten és embertársaink iránt.

Imádkozzunk, az Esztelneki Madonna közbenjárását is kérve, hogy életünkkel tanúságot tegyünk erről a szeretetről. Tegyük meg az első lépést, legyünk figyelmesek, türelmesek, megbocsátók és nagylelkűek másokkal szemben, így válva Jézus tanítványaivá ebben a világban. Ha így teszünk, akkor az Ő szeretete általunk is eljut a világ minden részébe, és Isten országa egyre közelebb kerül hozzánk. Ámen.

A kép internetes forrás helye itt érhető el!

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése - Évközi 31. vasárnap

 A ferences templomban 14-én, csütörtökön lesz a szentségimádási nap. Kérjük vegyenek részt rajta és az azt befejező szentmisén. Alkossunk ima csoportokat a szentségimádási napra és ezt a héten jelezzük, hogy a jövő vasárnapra megcsinálhassuk a beosztást.  

Halottaknapi morfondírozás a pislákoló gyertyák imbolygó fényében

Plébánia templom Esztelnek - Szilveszter archívum

Szeretteink sírján gyújtott gyertyák pislákoló fényében, egy kissé elgondolkodva az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, ők, akik végig járták a földi élet, olykor göröngyös útját, s már az örökkévalóságban élnek, ha szólni tudnánk hozzánk, akkor mit mondanának nekünk, mire szeretnék mindenképpen felhívni a figyelmünket?

Ha szeretteink szólni tudnának hozzánk, egészen biztos, hogy az élet lényegéről, a szeretetről, a megbocsátásról, az emberi kapcsolatok felbecsülhetetlen értékéről, fontosságáról és az élet törékenységéről beszélnének – olyan dolgokról, amiket ők most már világosan látnak, amiket megéltek...

Az üzeneteik arra figyelmeztetnének minket, ami igazán fontos, és segítenének tisztábban látni életünk célját és értelmét. Talán így szólnának hozzánk:

1. "Becsüljétek meg az életet, amit éltek!"
Valószínűleg arra emlékeztetnek minket, hogy az élet véges, de minden egyes nap értékes lehetőség arra, hogy valami jót tegyünk, boldoggá váljunk és másokat is segítsünk a boldogulás útján. Talán azt mondanák, hogy ne várjunk addig, amíg valami elveszik, hogy felismerjük annak értékét. Éljünk teljes szívvel, és töltsünk időt azokkal, akiket szeretünk és akiknek szükségük van a jelenlétünkre, figyelmünkre, segítségünkre. Ne késlekedjünk az igazi boldogságot, a földi élet után is maradandó boldogságot keresni a mindennapokban, hiszen életünk rövid és megismételhetetlen.

2. "Szeressétek egymást és ápoljátok a kapcsolatokat!"
Elhunyt szeretteink talán azt mondanák, hogy az emberi kapcsolatok azok, amelyek az életet igazán értelmessé, s értékessé teszik. A szeretet, a barátság és a családi kötelékek erősebbé és boldogabbá tesznek bennünket. Talán arra biztatnának, hogy értékeljük a családunkat és barátainkat, és ne várjuk meg, míg távol kerülünk vagy elveszítjük őket ahhoz, hogy kimutassuk szeretetünket. Bocsássunk meg könnyebben, na engedjünk a haragnak és a sértettségnek, és becsüljük meg a velük töltött időt.

3. "Ne féljetek az élet nehézségeitől!"
A szeretteink talán arra biztatnának minket, hogy ne féljünk a kihívásoktól, hiszen minden nehézség értékes tanulságot hozhat az életünkbe. Az élet mulandó, és a megpróbáltatások emlékeztetnek minket arra, hogy a küzdelmek is részei az földi utazásunknak. Talán azt mondják, hogy a fájdalom és a nehézségek formálnak minket, és az igazi bátorság abban rejlik, hogy továbbmegyünk, még ha a körülmények nehezek és hatalmas akadályok gördülnek az utunkba.

4. "Keresd az élet értelmét és élj hittel!"
Lehet, hogy arra emlékeztetnek bennünket, hogy ne csak a hétköznapi célokra, hanem a mélyebb értelmekre is figyeljünk oda. Sokszor a lélek belső békéje és az istenhit képes igazán mély és tartós örömöt adni az embernek. Talán azt tanácsolnák, hogy ne feledkezzünk meg lelki életünkről, hiszen a hit és a belső nyugalom olyan stabilitást ad, amely képes végig vezetni minket az élet nehézségein.

5. "Hogy magunk mögött, mások emlékezetében csak jót és szeretetet hagyjunk!"
A szeretteink azt is elmondhatnák, hogy ha eljön a vég, akkor az igazán fontos és maradandó dolgok azok, amiket önzetlenül, minden számítgatás nélkül, szeretetből tettünk. Az emberi kapcsolatokban rejlő öröm és a jószívű tettek azok, amik megmaradnak másokban és az örök életre is. Arra biztatnának, hogy hozzunk olyan döntéseket, amikkel mások életét is jobbá tehetjük. Ne feledjük, hogy az igazán értékes dolgok, amiket hátra hagyunk, nem tárgyi dolgok, hanem az a hatás, amit másokra gyakoroltunk, azaz élmény ami bele égett a szívükbe, lelkükbe.

6. "Ne sajnáld az időt azokra a dolgokra, amik igazán fontosok, amik megmaradnak az örök életre!"
Végül a szeretteink talán azt mondják, hogy ne tékozoljuk el az időnket, és figyeljünk oda arra, mi az, amibe érdemes energiát fektetünk.
Az anyagi javak és a hírnév elenyésznek, de a szeretetteljes kapcsolatok, az örömök és a lelki béke azok, amik időtálló értékek. Azt tanácsolnák, hogy figyeljünk oda az életünkre, a prioritásainkra, és ne vesztegessünk időt arra, ami hosszú távon nem „kifizetődő”, ami nem marad meg az örök életre, amit a moly megrághat, a rozsda megemészthet és a tolvaj ellophat.

A temetőben járva, a pislákoló gyertyák imbolygó fénye, a csend és az emlékezés légköre közelebb hoz minket szeretteinkhez, akik már nincsenek köztünk. Ha ma szólhatnának hozzánk, biztosan egyszerű, de szívből jövő bölcsességeket osztanának meg velünk: hogy éljünk jól, szeressünk bátran, bocsátsunk meg szívből, ne féljünk az élet nehézségeitől, és becsüljük meg az időt, amelyben maradandó kincseket gyűjthetünk az örök életre.

fr. Szilveszter ofm

Esztelnek, 2024. november 2.

Mindenszentek - 2024 - Esztelnek

Mindenszentek az összes szent, vagyis azoknak az ünnepe, akiket hivatalosan nem kanonizáltak, akiket nem avattak szentté, de a mennyei boldogságban, Isten boldogító színe látásában élnek.
Ezen az ünnepen a keresztény egyházak azokat a szenteket, mártírokat, és hitvallókat tisztelik, akik életükkel és áldozatukkal példát mutattak kortársaik számára, akik tanúbizonyságot tettek Isten iránti szeretetükről és az evangéliumi értékekről, és elérték az üdvösséget, az örök boldogságot. Mindenszentek ünnepe egy átfogó emlékezés minden olyan emberre, aki az életszentséget választotta, és így a hívők szemében Isten dicsőségében részesül. A Biblia tanításának fényében Mindenszentek üzenete a szentség, az örök élet reménye, valamint az emlékezés és közösségvállalás fontossága a ma emberének.

A Biblia számos helyen kiemeli a szentségre való törekvést. Az Ószövetségben, különösen a Törvénykönyvekben Isten arra hívja népét, hogy „szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (Lev 11:44). A szentség az Istennel való kapcsolatunkat jelzi, azt, hogy különleges, tiszta és önzetlen életet élünk. Az Újszövetség tovább viszi ezt a gondolatot, amikor Pál apostol például arra buzdít, hogy életünket Isten „élő, szent és neki kedves áldozataként” ajánljuk fel (Róm 12:1). Ezáltal a szentség nem csupán erkölcsi kérdés, hanem földi életünk egészének Istenhez való odafordulása, az életvitelünk, magatartásunk átalakulása Isten akaratának megfelelően.
A szentek sem voltak tökéletes emberek, de életükben olyan értékeket képviseltek, amelyeket a Biblia is hangsúlyoz: alázat, szeretet, igazságosság, segítség nyújtás, béke és a megbocsátás készsége. A szentek tisztelete emlékeztet minket, hogy mindannyian meghívást kaptunk a szentségre, és erre a törekvésre minden nap van lehetőségünk azáltal, hogy az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkat ápoljuk.
Mindenszentek ünnepe szorosan kapcsolódik a halál utáni élet hitéhez, amely a kereszténység egyik központi eleme. Jézus szavai szerint azok, akik hisznek benne, „soha meg nem halnak” (János 11:26). A szentek olyan emberek, akik életük során az Istennel való kapcsolatot keresték és erősítették meg, és haláluk után az örök élet jutalmában részesülnek. Hitünk tanítása szerint a halál csupán átmenet az örök életre, és a hívők közössége, az egyház, hiszi, hogy minden szent Isten jelenlétében él.
Az újjászületés, amelyre Pál apostol utal, azt jelenti, hogy a hívők nem csupán a földi életükkel, hanem egész létezésükkel az Istennel való kapcsolatukat ápolják. Az ember sorsa, a földi élet végén bekövetkező halál után is folytatódik, és az a vágyunk, hogy egy napon az Istennel való teljes közösségben élhessünk. Ez a remény vezérelte a szenteket is, és ez az üzenet ad reményt a ma emberének is, aki esetleg a halálfélelemmel vagy a lét értelmének kérdéseivel küzd.

Mindenszentek ünnepén a hívek nemcsak a szentekre emlékeznek, hanem arra is, hogy a hívők közössége időtlen, átível a földi-életből az örökkévalóságba, mert összeköti őket a hit, a remény és a szeretet. A katolikus és ortodox tanítások szerint a szentek közössége vagy a „szentek egyháza” olyan kapcsolat, amelyben a földi és a mennyei közösség tagjai kölcsönösen támogatják egymást. Ez a közösség emlékeztet arra, hogy sosem vagyunk egyedül; a szentek és hívők közössége az ima és a hit által összekapcsolódik.
Ez a gondolat rendkívül fontos a mai világ számára, ahol az elmagányosodás és a társadalmi távolságtartás igen gyakori jelenség. Mindenszentek ünnepe arra buzdít, hogy gondoljunk azokra, akik előttünk jártak, és akik példájukkal mutatták meg, hogy közösségben élni és másokat szolgálni fontos és nemes feladat, felbecsülhetetlen érték. A modern ember, aki gyakran keresi az összetartozás érzését, megerősítést kaphat abból, hogy a közösségi szellem Isten akaratával összhangban van, és életünket gazdagíthatja, ha nyitottak vagyunk a másokkal való kapcsolatra és törődésre.

A Mindenszentek ünnepe több tanulságot is hordoz a ma emberének, aki gyakran rohanó, önző, anyagias és sokszor elidegenedett, bár közösségben, de mégis magányos világban él. Ezek a tanulságok a következők lehetnek:
Első: a modern társadalomban gyakran elvesznek az erkölcsi iránytűk, és sokan keresnek valamit, ami értelmet ad életüknek. A szentek élete arra emlékeztet minket, hogy az erkölcsös, szeretetteljes élet fontos cél, és ennek eléréséhez Isten segítsége mindig elérhető.
Második: a halál sokak számára félelmetes téma, amely szorongást okoz. A kereszténység azonban azt tanítja, hogy a halál után örök élet vár ránk Isten szeretetében. Ez a hit egyfajta megnyugvást adhat azoknak, akik az élet értelmét és a halál utáni létezés kérdéseit kutatják. Mindenszentek ünnepe emlékeztet arra, hogy az örök élet ígérete reményt ad a földi élet értékesebbé tételére.
Harmadik: az elmagányosodás modern problémájára a szentek közössége egy lelki, szellemi megoldást kínálhat. A szentek példája és az emlékezés rítusa arra ösztönöz minket, hogy kapcsolódjunk másokhoz, figyeljünk szeretteinkre, és keressük a közösséget. Az együttérzés és a kölcsönös támogatás lehetőséget ad ahhoz, hogy leküzdhessük az elszigetelődés érzését.
Aztán a szentek életútja inspiráló lehet bárkinek, nemcsak a vallásos embereknek. Az áldozatkészség, a jótékonyság, a béke iránti elkötelezettség példaként állítható bárki elé, aki keresi az élet értelmét. Az ilyen életutak nemcsak a vallásos emberek számára tanulságosak, hanem minden ember számára, aki tartalmas életre törekszik.
S végül Mindenszentek ünnepe az önzetlen szeretet fontosságra irányítja figyelmünket. A mai társadalomban sokan az önmegvalósítást, a saját boldogságukat helyezik előtérbe. A szentek viszont azt mutatják meg, hogy az önzetlen szeretet gyakorlása, a másokért való áldozat sokszor értékesebb és hosszútávon teljesebb, boldogabb élethez vezet.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy Mindenszentek ünnepe a keresztény hagyományban mélyen gyökerező ünnep, amely a szentség, az örök élet reménye, az emlékezés és a közösségi élet fontosságát hirdeti. A Biblia tanításának fényében ez az ünnep arra hív, hogy életünket Isten akaratával összhangban alakítsuk, és törekedjünk a szeretet, a béke és az önzetlenség értékeinek megvalósítására.
A ma emberének, aki gyakran küzd az elidegenedéssel, annak ellenére, hogy közösségben él, a magányossággal, illetve a hit és remény megingásával, valamint az erkölcsi iránymutatás hiányával, Mindenszentek ünnepe lehetőséget ad arra, hogy újragondolja élete céljait és kapcsolatát Istennel, valamint embertársaival, családtagjaival.
A mai ember számára Mindenszentek ünnepe különleges lehetőségeket nyújt, hogy elmélyüljön az élet mélyebb értelmében és céljában. A rohanó világban gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy az életünknek nemcsak anyagi céljai vannak, hanem létezésünknek szellemi, lelki és örökkévaló dimenziói is vannak.
Mindenszentek emlékeztet arra, hogy a helyes életvitel, életvezetés, az áldozat és az embertársaink iránti szeretet az élet legfőbb értékei közé tartoznak, hogy felülmúlják az anyagi sikereket és teljesítményeket. Inspirál minket arra is, hogy életünkkel másoknak példát mutassunk, és segítsük a közösséget és az emberek egymás iránti felelősségét.

Esztelneki Ferences Plébánia Hirdetése - Évközi 30. vasárnap

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok búcsúját holnap, október 28-án tartjuk, az ünnepi szentmise délelőtt 11 órakor kezdődik. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk, a gyerekeket is, akik épen vakáción vannak. Ünnepeljünk együtt, ahogyan őseink tették és kérjük közösen égi pártfoginkat községünk minden lakójának jólétéért, boldogulásáért és Isten áldásáért.

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén...

 +!

Szent Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepén, október 28-án a búcsús szentmisét délelőtt 11 órakor kezdjük a plébánia templomban. 

E jeles eseményre szeretettel hívjuk plébánia közösségünk minden tagját, községünk minden jószándékú lakóját és mindazokat, akik velünk együtt akarják tisztelni a két apostolt, s kérni égi pártfogásukat a világban duló háboruk megszüntéért, az áldott békéért, illetve önmagunk, szeretteink, népünk, valamint az egész emberiség számára.

fr. Szilveszter ofm

Triduum 3. 2024 - Tempfli Imre atya

Triduum 2. 2024 - Tempfli Imre atya

Triduum 1. 2024 - Tempfli Imre atya

Búcsús szentmise - Fatimai Szűz Mária templom 2024 - Tempfli Imre atya

Székelyföldi napok – hegedű és orgona koncert az esztelneki ferences templomban

Oktober 20-án a 11 órás szentmise befejezte után (12 óráról) kerül sor a  székelyföldi napok keretében sorra kerülő hegedű és orgona koncertre a Csíkszeredai Trio Camareta: Péter Ernő, Veress Csaba és Szabó Levente előadásában.

Aki teheti jöjjön, vegyen részt az előadáson, megéri, hisz nem gyakran adatik meg, hogy helyben, élő, komoly zene koncertet hallgathassunk. Az elmúlt évek előadásai, részükről, azt tanúsítják, hogy maradandó élményben lesz részünk, de nemcsak nekünk esztelnekieknek, hanem mindazoknak, akik a környékről eljönnek az előadásra. 

ASSISI SZENT FERENC TRANZITUS ÜNNEPE - EVANGÉLIUM és prédikáció

"Amit Isten egybekötött, azt …" - Évközi 27. vasárnap

 

A mai evangéliumi szakaszban Jézus mondja a házasság felbonthatatlansága kapcsán: „Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mk 10,2-16). 

Akik szentségi házasságban élnek, illetve akik részt vettek házasságkötési szertartáson, azok bizonyára visszaemlékeznek arra, hogy a házasságkötés szertartásának bevezetőjében a szertartást végző így szól a jegyesekhez: „Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét Egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös, örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit...” Majd az eskütétel szövegében ezt ígérik egymásnak eskü alatt: „és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajban.”

De egyáltalán létezik-e „holtomiglan-holtodiglan”, van-e örök hűség a mai hűtlen világban? Teszi fel a kérdést az egyik internetes fórum írója. „Egyszerű kérdés, de a válasz rá igen bonyolult... éltem 28 évet, ez alatt, idáig nem fogadtam örök hűséget, és nem is voltam az. Itt most nem a fél éves kapcsolatokról beszélek, hanem amikor az ember belevág valami komolyabba, egy házasságba, gyerekvállalásba, családalapításba... eltelik mondjuk 20 év, ki tudja mi lesz akkor? Romantikus hülyeség lenne ez a dolog? Valahol mélyen úgy érzem betartható egy ilyen ígéret...”. 

A hűség, csak úgy, mint a hűtlenség, mindig jelen volt, amióta csak házasságban élnek emberek. Gyakran halljuk, hogy a hűség csak kényszer, amely a kulturális szokásainkból alakult ki, és teljesen ellentmond az ösztöneinknek. Ennek ellenére a felmérések azt bizonyítják, hogy mindannyian vágyunk a holtomiglan-holtodiglan típusú kapcsolatokra, de csak kevesen hiszik el, hogy létezik is ilyen. 

Mert a hűség manapság kiment a divatból. Ahhoz szoktat hozzá bennünket a fogyasztói társadalom, az „egyszer használatos” kultúra, hogy a dolgok értéke relatív, változandó. A termékek hamar elavulnak, s minden, ami elavul, elromlik, az újra, szebbre, jobbra cserélhető, csak legyen pénze az embernek. S ennek mintájára ezt tesszük emberi kapcsolatainkkal is. 

Munkahelyünket váltogatjuk, így emberi kapcsolatainkat is érdekeink szerint alakítjuk vagy épen feladjuk. Ebben a szemléletben a házasság is csak addig érvényes, amíg nekünk jó. Ha nehézségek adódnak, a társadalmilag elfogadott mintát követve, elválunk. Mert gondolkodásunk már "modern" ebben a kérdésben: rövid az élet, mindent ki kell próbálni - jelszóval. 

Az elkötelezettség mintha már nem lenne divat. Nem vagyunk elkötelezettek a hitünkben, vallásgyakorlatunkban, az eszméinkben, politikai meggyőződésünkben, a munkánkban, s így nem csoda, ha a kapcsolatainkban, a barátságban, a házasságban sem. 

A hűség népszerűtlenségéhez az is hozzájárul, hogy nehéznek, sőt terhesnek állítják be. Márpedig nem szeretünk "talpig nehéz hűségben" járni, ahogy állítja a költő, József Attila a Rejtelmek című versében. 

Ennek ellenére az igazi hűség nem nehéz, hanem könnyű. Természetes állapot, észre sem vesszük, nem külön érdem. Ugyanis az igazi szeretet, amely két embert összeköt, egyre inkább a másik örömét keresi, és ezáltal egyre hűségesebb, felbonthatatlan és termékeny lesz, ahogy fogalmaz a Szeretet himnuszában Pál apostol. Ha nehézzé kezd válni, akkor ez azt jelzi, hogy a kapcsolatunkkal valami baj van, érdemes elgondolkodni fölötte. 

Mit tehetünk a hűség védelmében? Először is vegyük tudomásul, hogy erre az erényre nevelni kell a gyermekeket, sőt önmagunkat is. Már egészen kis korban meg kell ismertetetni őket azokkal a gyönyörű, klasszikus mesékkel, melyekben a fiú/lány az üveghegyeken túlra is elmegy, fáradtságot nem kímélve, ezer veszélyt leküzdve azért, hogy találkozzon a párjával, jóvátegyen egy vele szemben elkövetett hibát, visszahozza, hogy ismét együtt élhessenek boldogan, amig meg nem halnak. 

Ezek a mesék azt sugallják, hogy a másik és kettőjük kapcsolata érték, melyért áldozatokat kell és érdemes hozni. Ez az áldozat azonban természetes, éppen a meg nem tételével követnénk el valami jóvátehetetlen hibát. 

A nevelés másik, talán legjobb eszköze: a személyes példa. Azokban a családokban, ahol a családtagok egymásért élnek, olyan útravalót kapnak a fiatalok, mely egész életükre kihat. 

A hűség védelme azonban nemcsak a családok belügye. Fontos egy olyan társadalmi értékrend elfogadtatása, mely ismét megteremti a hűség becsületét. 

Természetesen a hűség nemcsak azért fontos, mert hiánya sok férj, feleség és gyermek életét keseríti meg. Ez az erény az emberi lét alapkoordinátáit is meghatározza, hiszen miféle ember az, aki nem hű a népéhez, eszméihez, hivatásához, vallási és politikai meggyőződéséhez, barátaihoz, családjához, hitvestársához... 

Tanuljuk meg és gyakoroljuk, s ez által tanítsuk a hűséget, mert ezzel nem nehezebb, hanem tartalmasabb és boldogabb lesz az egyéni és családi életünk.

De mi is a hűség? A hűség döntés valaki vagy valami mellett: őt választottam, ezért szeretném megismerni. Mivel szeretném megismerni, ezért elkezdem szeretni. És mert szeretem, eggyé válok vele. A hűségnek talán ezek a fokozatai. Mivel a mai ember nehezen hoz döntést, ezért a hűség legelső foka hiányzik az életéből. 

Természetesen ugyanígy a hűtlenségnek is vannak fokozatai. Van a látványos hűtlenség, amit mindenki észrevesz. De nagyon sok olyan hűtlenség is van a házastársak között, amely nem ilyen látványos. Egy-egy férj, feleség gyakran sokkal több törődést, figyelmet szentel az autójának, a munkájának, karrierjének, bármi másnak, mint a feleségének, férjének családjának. Isten nem ezt akarja. Ő azt kéri, hogy abban az életállapotban legyünk hűségesek, amelyben élünk. A házasságban elsősorban egymást próbáljuk meg szeretettel körülvenni, hiszen nagyon gyakran a rejtett hűtlenség következménye lesz végül a látványos, és később a válás.

Mi lehet a hűség alapja, biztosítéka? A 126. zsoltárban olvashatjuk: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő. Ha az Úr nem őrzi a várost, őrzője hasztalan virraszt.” 

A zsoltáros vallomásából kiindulva a hűség biztosítéka számunkra valahogy mindig az Isten kell, hogy legyen. Az Isten hűségét kell alapul vennünk. Mert Rá alapozva, belőle merítve, a vele való élő kapcsolatból fakad az ember ereje a hűséghez. 

Ezért nem véletlen, hogy a házasság és az oltár összetartoznak. Mert az ember csak Isten színe előtt, Isten erejére alapozva mer hűséget ígérni a másiknak. Gondolom, mindenki tapasztalta, hogy egy jó ember közelében könnyebb jónak lenni. 

A hűséges Isten közelében a hűség szinte magától jön. Nagyon szép Péter apostol vízen járásának története: amikor hallja a szélzúgást és látja a hullámokat, süllyedni kezd. Amíg erősen figyel Jézusra, nem érzékeli a veszélyt. Amikor ez a figyelem meglazul, abban a pillanatban süllyedni kezd és alámerül. Ugyanez a hívő ember története is a hűség kapcsán. 

Ezért amikor ezüstlakodalmat, aranylakodalmat ünneplünk, akkor elsősorban az Isten hűségét ünnepeljük. A hívő ember azért mer hűséget esküdni, mert hisz az Isten hűségében, és hiszi azt, hogy ha élő kapcsolatban van vele, akkor az ő emberi ígérete Isten erejében meg fog valósulni. 

Erre figyelmeztet bennünket a szentségi házasságkötéskor a szertartás bevezető része: „Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét Egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös, örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit... 

E szentmisében adjunk hálát a boldog családokért, házaspárokért, könyörögjünk a boldogtalanokért, a küszködökért, a békétlenségben élőkért, imádkozunk a házastársakért, a gyermekekért és a házasságra készülő fiatalokért, nem feledve, hogy az Oltáriszentségben köztünk élő Jézus Krisztus a családok egységének és szeretetének éltetője, erősítője.

Assisi Szent Ferenc - Sfântul Francisc de Assisi: pelerini și călători ai fraternității și păcii!

 

Rost Andrea minősíthetetlen mondataira reagál a világhírű operaénekes

Csapdát állítottak a kommunisták Gulyás Dénesnek, de sikerült elkerülnie - erről is beszélt Andor Évának a Kontextuson. Fiatalon lett világhírű és Pavarotti barátja, de neki is meg kellett küzdenie személyes tragédiákkal. Elmondta azt is, mit gondol a nőket megverő férfi boxolóról, a mai világról, és miért olyan fontos számára a hit.