Oldalak

szombat, december 20, 2014

Adventi gondolatok: Jézusnak mi is anyja vagyunk, amikor szent cselekvéssel e világra hozzuk. (Evangélium Lk 1, 26-38)

A karácsonyra készülődve mindannyian vágyunk arra, hogy egyre jobban bekapcsolódjunk az isteni harmóniába, észrevegyük a kegyelmi összefüggéseket, rend legyen bennünk és környezetünkben, hivatásunk helyén álljunk, eltöltsön bennünket a hit, remény, szeretet.
A mai evangéliumi szakasz hallatán lenyűgözve állhatunk Mária különleges személyisége előtt, hiszen az Úr Jézushoz legközelebb álló emberi személy, földi édesanyja, Szűz Mária. A mai evangélium azt mutatja be, miként lép be Isten az ő életébe, miként fogadja méhébe Isten Fiát, Jézust.

Nem csoda, hogy zavarba jött, megijedt, hiszen hivatása egyedül álló, feladata félelmetesen nagy volt. Assisi Szent Ferenc atyánk szerint azonban Jézusnak mi is „anyja vagyunk, amikor szent cselekvéssel e világra hozzuk”.

Ezzel Mária anyaságában részesül az „ANYA SZENT EGYHÁZ,” és annak minden egyes tagja. Hogy milyen nehéz „szent cselekvéssel Jézust a világra hozni”, azt hiszem, mindannyian jól tudjuk.
Ezért ismételjük imáinkban oly sokszor nemcsak az angyal szavait, aki Isten üzenetét hozta, hanem Mária szabad és szerető igenjét is, aki Jézust valóban „e világra hozta”.
El kell gondolkodnunk azon, hogy mit tehetünk, mit tehetek én – aki e sorokat olvasom – személy szerint azért, hogy a megtestesülés minden nap folyamatosan valósággá váljon az emberekben és a minket körül vevő világban?
Ott ahol élek, dolgozom, megfordulok, Jézus az én szerető igenem útján akar eljönni az emberekhez, arra a helyre, ahol éppen vagyok…
A hit világosságánál nézve, az adott pillanatra lebontva felfedezhetem az Isten rám vonatkozó akaratának jeleit. Hová küldött, milyen eszközökkel, milyen személyekkel, mit csináljak?

Mindazzal, amit napi életemben teszek, (munkám, szabad időm, kapcsolataim, szeretetem, küzdelmeim, nehézségeim, szenvedésem...) igyekszem Isten felé menni, aki elém jön Jézus Krisztusban? Igyekszem szállást biztosítani számára a szívemben, szeretteim szívében?
Kérem a Szentlélek erősítő kegyelmét, hogy Mária példájára én is mindig felismerjem, és alázattal teljesítsem az Isten rám vonatkozó akaratát, hogy látható jelévé válhassak annak a hűséges szeretetnek, mellyel Jézus fordul az egész emberiséghez, és lehessek a remény hordozója embertársaim számára. Nemcsak a karácsony meghittségében, hanem az élet nehéz pillanataiban is, hogy bennük éljen a jászolban fekvő istengyermek szeretetüzenete: Isten velünk van, Neki semmi sem lehetetlen.

Nincsenek megjegyzések: