„Jézus földi élete során nem volt „távvezérelt”
Ige. Meg kell tanulnunk mind jobban hallgatni lelkiismeretünk szavára!”
– Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága
Ferenc
pápa június 30-án, a hónap utolsó napján vasárnap délben a
dolgozószobája ablakából imádkozta el a Szent Péter teret megtöltő
hívekkel együtt az Úrangyala imádságot. Minthogy a pápa ezen a napon nem
mutatott be nyilvános szentmisét, vasárnapi üzenetében
megkülönböztetett figyelemmel fordult a napi evangélium örömhíre felé.
„A
mai vasárnap evangéliuma (Lk 9,51-62) egy nagyon jelentős mozzanatot
mutat Krisztus életében: azt a mozzanatot – ahogy Szent Lukács írja –
„Jézus szilárdan eltökélte, hogy megkezdi útját Jeruzsálem felé” (9,51).
Jeruzsálem a végső cél, ahol Jézusnak az utolsó Húsvétján meg kell
halnia, fel kell támadnia és így kell beteljesítenie üdvösségszerző
küldetését – mondta a pápa.
Ettől a pillanattól kezdve, ama bizonyos „szilárd döntés” után, Jézus egyenesen e célra tart. Világosan megmondja az embereknek, akikkel találkozik, és akik követni akarják őt, hogy miben is áll ennek a feltétele: ne legyen biztos otthonuk, tudjanak elszakadni a családi kötelékektől, ne engedjenek a múlt iránt nosztalgiának. Ám Jézus tanítványainak - akiket azzal bíz meg, hogy a Jeruzsálem felé vezető úton előtte haladjanak és hirdessék az érkezését – azt is mondja, hogy ne alkalmazzanak semmiféle kényszert, de semmiféle kényszert – mondta ismételt nyomatékkal a pápa - és ha nem találnak készséges befogadásra, haladjanak csak tovább, menjenek csak előre.
Mindez elgondolkodtat bennünket. Azt a fontos dolgot jelzi, hogy Jézusnak is volt lelkiismerete, meghallani a szívében az Atya hangját és követni őt. Földi életében Jézus - hogy úgy mondjam - nem volt „távvezérelve”, ő volt a megtestesült Ige, az emberré lett Isten Fia, aki élete egy bizonyos pontján szilárd döntést hoz, hogy utoljára megy fel Jeruzsálembe – folytatta Ferenc pápa. Döntés ez, melyet lelkiismeretében hozott meg, de nem egyedül, hanem az Atyával együtt, teljes közösségben vele együtt! Az Atya iránti engedelmességben döntött, akaratának mély, bensőséges hallgatásában. Ezért volt szilárd, eltökélt a döntése, mert az Atyával együtt hozta meg. Az Atyában találta meg Jézus az erőt és a világosságot az útja számára – hangsúlyozta Ferenc pápa az Úrangyala imádság során mondott beszédében.
Így mi is! Meg kell tanulnunk mind jobban hallgatnunk lelkiismeretünk szavára! De figyelem! Ez nem a saját énem követését jelenti, nem is az érdekeimet, ami megfelel nekem, ami tetszik. Nem ez! A lelkiismeret az igazság, a jó hallgatásának a benső tere, az Isten hallgatásáé! A Vele való bensőséges kapcsolatom helye, ami a szívemhez szól, és segít megkülönböztetni, megérteni az utat, amit meg kell járnom, és ha egyszer meghoztam a döntést, akkor előre kell menni és hűségesnek maradni.
Végül Ferenc pápa elődjének a döntésben hozott nagy érdemére utalt, miközben maga is tapssal jutalmazta őt, példáját persze lelkesen követte az egész tömeg. XVI. Benedek pápa nagy példát adott nekünk ebben az értelemben, amikor az Úr megértette vele az imádságban, hogy mi az lépés, amit meg kell tennie. És megtette, a megkülönböztetés és bátorság nagy érzékével, követte lelkiismerete hangját, vagyis az Atya akaratát, ami a szívének szólt.
A Szűzanya nagy egyszerűséggel hallgatta és fontolgatta önmaga bensőjében Isten Szavát és azt, ami Jézussal történt. Követte a Fiát mély meggyőződéssel, szilárd reménnyel. Mária segítsen bennünket mindinkább lelkiismeretes emberré lenni, akik képesek meghallgatni Isten hangját és határozottan követik őt.
Az Úrangyala elimádkozása után még ezekkel a szavakkal fordult a pápa a különféle zarándokcsoportokhoz:
Kedves Testvérek, ma tartják Olaszországban a pápa karitász-napját, a Péter fillérek napját. Szeretném megköszönni a püspököknek és minden plébániának, különösen a legszegényebbeknek az imádságot és az adományokat, melyek a Pápa oly sok apostoli és karitatív kezdeményezését tartják fenn az egész világon.
Szívbéli üdvözlettel fordulok a jelenlévő zarándokokhoz, különösen is azokhoz, akik Németországból érkeztek. Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Jó napot, jó ebédet! – zárta vasárnap déli Úrangyala imádságát Ferenc pápa.
Ettől a pillanattól kezdve, ama bizonyos „szilárd döntés” után, Jézus egyenesen e célra tart. Világosan megmondja az embereknek, akikkel találkozik, és akik követni akarják őt, hogy miben is áll ennek a feltétele: ne legyen biztos otthonuk, tudjanak elszakadni a családi kötelékektől, ne engedjenek a múlt iránt nosztalgiának. Ám Jézus tanítványainak - akiket azzal bíz meg, hogy a Jeruzsálem felé vezető úton előtte haladjanak és hirdessék az érkezését – azt is mondja, hogy ne alkalmazzanak semmiféle kényszert, de semmiféle kényszert – mondta ismételt nyomatékkal a pápa - és ha nem találnak készséges befogadásra, haladjanak csak tovább, menjenek csak előre.
Mindez elgondolkodtat bennünket. Azt a fontos dolgot jelzi, hogy Jézusnak is volt lelkiismerete, meghallani a szívében az Atya hangját és követni őt. Földi életében Jézus - hogy úgy mondjam - nem volt „távvezérelve”, ő volt a megtestesült Ige, az emberré lett Isten Fia, aki élete egy bizonyos pontján szilárd döntést hoz, hogy utoljára megy fel Jeruzsálembe – folytatta Ferenc pápa. Döntés ez, melyet lelkiismeretében hozott meg, de nem egyedül, hanem az Atyával együtt, teljes közösségben vele együtt! Az Atya iránti engedelmességben döntött, akaratának mély, bensőséges hallgatásában. Ezért volt szilárd, eltökélt a döntése, mert az Atyával együtt hozta meg. Az Atyában találta meg Jézus az erőt és a világosságot az útja számára – hangsúlyozta Ferenc pápa az Úrangyala imádság során mondott beszédében.
Így mi is! Meg kell tanulnunk mind jobban hallgatnunk lelkiismeretünk szavára! De figyelem! Ez nem a saját énem követését jelenti, nem is az érdekeimet, ami megfelel nekem, ami tetszik. Nem ez! A lelkiismeret az igazság, a jó hallgatásának a benső tere, az Isten hallgatásáé! A Vele való bensőséges kapcsolatom helye, ami a szívemhez szól, és segít megkülönböztetni, megérteni az utat, amit meg kell járnom, és ha egyszer meghoztam a döntést, akkor előre kell menni és hűségesnek maradni.
Végül Ferenc pápa elődjének a döntésben hozott nagy érdemére utalt, miközben maga is tapssal jutalmazta őt, példáját persze lelkesen követte az egész tömeg. XVI. Benedek pápa nagy példát adott nekünk ebben az értelemben, amikor az Úr megértette vele az imádságban, hogy mi az lépés, amit meg kell tennie. És megtette, a megkülönböztetés és bátorság nagy érzékével, követte lelkiismerete hangját, vagyis az Atya akaratát, ami a szívének szólt.
A Szűzanya nagy egyszerűséggel hallgatta és fontolgatta önmaga bensőjében Isten Szavát és azt, ami Jézussal történt. Követte a Fiát mély meggyőződéssel, szilárd reménnyel. Mária segítsen bennünket mindinkább lelkiismeretes emberré lenni, akik képesek meghallgatni Isten hangját és határozottan követik őt.
Az Úrangyala elimádkozása után még ezekkel a szavakkal fordult a pápa a különféle zarándokcsoportokhoz:
Kedves Testvérek, ma tartják Olaszországban a pápa karitász-napját, a Péter fillérek napját. Szeretném megköszönni a püspököknek és minden plébániának, különösen a legszegényebbeknek az imádságot és az adományokat, melyek a Pápa oly sok apostoli és karitatív kezdeményezését tartják fenn az egész világon.
Szívbéli üdvözlettel fordulok a jelenlévő zarándokokhoz, különösen is azokhoz, akik Németországból érkeztek. Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Jó napot, jó ebédet! – zárta vasárnap déli Úrangyala imádságát Ferenc pápa.
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése