„Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog világosságod.”
Amikor ezt a kis szentírási részt olvastam egyből a székely asztali áldás jutott eszembe:
Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának. Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet, adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bőven részünk. Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk! Ámen.
Ez a kis ima is mennyire kifejezi, hogy szükségünk van mind testi és lelki táplálékra is. Biztosan veletek is előfordult már, hogy enni adtatok egy éhezőnek vagy olyan dolgot egy rászorulónak, amelyre szüksége volt és ott ragyogott az arcán valami furcsa világosság, öröm, hála.
Ki asztalt terítesz az égi madárnak, teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának. Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet, adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bőven részünk. Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk! Ámen.
Ez a kis ima is mennyire kifejezi, hogy szükségünk van mind testi és lelki táplálékra is. Biztosan veletek is előfordult már, hogy enni adtatok egy éhezőnek vagy olyan dolgot egy rászorulónak, amelyre szüksége volt és ott ragyogott az arcán valami furcsa világosság, öröm, hála.
A jócselekedet több volt mint egy szendvics átnyújtása. Együtt enni a vámosokkal, Jézusnak több volt, mint ahogy az a külső szemlélőknek látszott. Izajás így próbálja ezt szavakba önteni: „ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod”.
Keresően induljunk ma dolgunkra. Keressük, azt hogy akár magunk, akár mások lelke mire éhezik! Milyen sötétségben ragyogjon fel Isten világossága?
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése