A Szentírás valamennyi mára egybeszerkesztett olvasmánya azt a kérdést feszegeti, hogy miként is találhat el az ember az ő Istenéhez? Sőt, a Lukács evangélium vámos – farizeus párosa mint egy színházi kép, arra koncentrál, hogy miként is álljon az Úr elé, aki imára készül.
Hogyan kell, s érdemes az Úr elé állni? Hogyan lehet kapcsolatba lépni azzal, akivel nem lehet? Mindenesetre nem lehet úgy mint egy üzletféllel, valamelyik mobil appsegítségével...
A farizeus teljesítményét Jézus is elismeri, törekvése őszinteségében sem kételkedik. De vajon jut-e ideje arra, hogy önmagával szemben is őszinte legyen? Annyi a "dolga", s körülötte annyi a "tökéletlen", hogy ez minden energiáját leköti.
A vámos egészen máshol tart. Egész élete, helye és szerepe a közösségben gyalázat, árulás, szégyen. Ebben őrlődik, nem tud kiegyenesedni sem – de azért ő is eljött imádkozni. S mivel nincs mit felmutatnia, "csak" könyörögni tud: irgalomért.
Ha az elkeseredettség mély gödrében találom magam, jut-e erőm irgalomért fordulni az Úr felé?
A szabályok, a szokások kétarcú vallási és kulturális alkotásai az emberi közösségeknek. Merjük megvizsgálni őket, merjük a megigazulást keresni bennük. Akkor kapaszkodók lesznek s nem kibúvók önmagunk elől.
Szentírási részek: Oz 6,1–6; Zs 50; Lk 18,9–14
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése