Oldalak

vasárnap, január 04, 2015

Boldog Újévet! - Felix sit annus novus! - Happy new year! - Un an nou fericit! – Karácsony utáni 2. vasárnap - hanganyag is

Az újév küszöbén állunk. Lábunk szinte megremeg a szilveszter éjszaka zajos, petárdás hangoskodása után. Az újév kezdetén, a jövőt illetően belső aggódás fog el: merre, hová, meddig tart életünk útja? Jobb, vagy rosszabb, nehezebb lesz az életünk?
Ezen aggasztó kérdések kapcsán eligazítást a hívő ember számra az Úr Jézus szavai adhatnak: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9).
Igen, Krisztus a kapu az eljövendő szerencséhez, boldogsághoz.

Ezekben a napokban számtalan jókívánság hangzott és hangzik el. Köztük a leggyakoribb: Boldog Újévet! A valóságban azonban tudnunk kell, hogy az igazi boldog újévhez egyetlen út, egyetlen kapu vezet: Krisztus.
Az ószövetségi Prédikátorok könyvében olvashatjuk: „Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.”(Préd 5,17-19) 
Az Újszövetségben pedig ez áll: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!”(Mt 6,33)
Krisztus Urunk tehát nem az kívánja, hogy mindent hagyunk el, mindenről mondjunk le, ha tanítása szerint akarunk élni, sőt azt ígéri, hogy mindezek hozzá adatnak. – De mindezek a javak semmit sem érnek Isten Országának igazsága nélkül, Isten törvényei, a szeretet legfőbb parancsai nélkül. Ezért mondja: „Én vagyok a kapu…” Majd később: „Én vagyok az út, az igazság és az élet… Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6).
Ha önző, önmagunkat kereső énünket feladjuk, akkor Ő valóban kapu lesz számunkra a szabadsághoz. Ha önző vágyaink és szenvedélyeink kielégítésére való törekvéseinkkel felhagyunk, akkor Ő valóban út, igazság és élet lesz a mi számunkra, amely a teljes szabadsághoz és a kiegyensúlyozott élethez vezet, mely az örök boldogságba torlik.

Továbbá Krisztus a kapu a haladáshoz is, az igazi haladáshoz, mondhatjuk a világűrt meghódító korban és az internet uralta világában.
A fizikai világkép megváltozhat. A világhírű fizikus Heisenberg szerint a „fizika állandóan változik”. Azonban bármennyire is egy változó világ gyermekei vagyunk, egy lényeges dolgot még sem szabad elfelednünk: a Krisztus képviselte etikai dimenzió, az erkölcsi érték világa soha nem változik. Éppen ezért az ember életében egyetlen igazi haladásról lehet szó, a tökéletesedésről, a tökéletesebb életre való törekedésről. Ennek a haladásnak Krisztus a kapuja, mert egyedül Ő képes a tökéletesebb életre vezetni.
Természetes, hogy a keresztény embernek a technikában, az internet világában, a gazdasági életben, a szociális síkon is a legtökéletesebbet, a legjobbat kell nyújtania. De nem feledheti el a végső célt, a krisztusi felhívást: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!”(Mt 5,48)

A Szentatya, Ferenc pápa, Karácsony alkalmából hétfőn délben fogadta a Vatikánban dolgozó munkatársakat és egy útmutatóval szolgált nekik, annak érdekében, hogy Szent Karácsony valóban az örömünnepe legyen számukra, illetve alkalom legyen arra, hogy begyógyíthassák a sebeket és kigyógyuljanak hiányosságaikból. Ezt az útmutatót, mi magunk is nagy haszonnal követhetjük a 2015 esztendőben, ha valóban az igazi haladás útját, a tökéletesebb életre való törekvést választjuk.

Ebben az útmutatóban arra biztat a Szentatya bennünket, hogy:
„Ápoljuk lelki életünket, kapcsolatunkat Istennel, mert ez adja mindannak a gerincét, amit teszünk, és amik vagyunk. Az a keresztény, aki nem táplálkozik az imádságból, a szentségekből és Isten Szavából, az elkerülhetetlenül elfonnyad és kiszárad. Ápoljuk lelki életünket!

Gondozzuk családi életünket! Adjunk gyermekeinknek és szeretteinknek nemcsak pénzt, hanem sokkal inkább időt, figyelmet és szeretetet.

Ápoljuk emberi kapcsolatainkat! Váltsuk valóra hitünket az életben és a jócselekedetekben, főként a rászorulók iránt.

Figyeljünk oda beszédünkre! Tisztítsuk meg nyelvünket a sértő szavaktól, a közönséges és dekadens beszédtől.

Gyógyítsuk be a szív sebeit a megbocsátás olajával! Bocsássunk meg azoknak, aki megbántottak minket, és gyógyítsuk be azokat a sebeket, amelyeket mi okoztunk másoknak.

Gondosan dolgozzunk! Végezzük munkánkat lelkesedéssel, alázatosan, hozzáértéssel, szenvedélyesen, az Úrnak hálás lélekkel.

Gyógyuljunk ki az irigységből! Szabaduljunk meg a bujaságtól, a gyűlölettől és a negatív érzelmektől, amelyek megrontják belső békénket, és összetört, bomlasztó emberekké tesznek minket.

Gyógyuljunk ki a neheztelésből, mert az bosszúhoz vezet. Gyógyuljunk ki a lustaságból, mert az a létezés eutanáziájához visz minket. Szabaduljunk meg az ujjal mutogatástól, mert az gőgössé tesz minket. Hagyjunk fel az állandó panaszkodással, hiszen csak elkeseredünk általa. Tudom, hogy néha ahhoz, hogy megtartsuk az állásunkat, kibeszéljük a másikat, önvédelemből. Megértem ezeket a helyzeteket, de ez az út nem jó irányba visz. A végén mindannyiunkat tönkretesz, és ez nem használ senkinek. Kérjünk inkább bölcsességet az Úrtól, hogy időben el tudjuk harapni a nyelvünket és így ne ejtsünk ki rágalmazó szavakat, melyek csak keserű szájízt hagynak maguk után.

Gondoskodjunk gyengébb testvéreinkről! Gondoskodjunk az idősekről, a betegekről, az éhezőkről, a hajléktalanokról és a külföldiekről, mert ez alapján ítéltetünk majd meg.

Figyeljünk oda, hogy Szent Karácsony soha ne a túlzott fogyasztás, a látszat vagy a fölösleges ajándékok és a pazarlás ünnepe legyen, hanem az öröm ünnepe, amiért befogadjuk a jászolba és a szívünkbe érkező Urat.

Képzeljük el, hogy megváltozna a világunk, ha mindegyikünk most rögtön elkezdené komolyan és odaadóan ápolni kapcsolatát Istennel és felebarátaival; ha átültetnénk a gyakorlatba az evangéliumi aranyszabályt, amelyre Jézus tanított minket a hegyi beszédben: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Mt 7,12). Milyen más lenne a világ, ha úgy néznék a másik emberre, főként, ha segítségre szorul, azzal a jósággal és gyöngédséggel, amellyel Isten néz ránk, ahogy vár minket és megbocsát nekünk. Ha az alázatban lelnénk meg erőnket és kincsünket. Pedig milyen sokszor félünk a gyengédségtől és az alázattól!” (Ferenc pápa”)

A szerencsésebb, a boldogabb és tökéletesebb élet útján csak akkor járhatunk eredményesen, ha most az újév kapujában megfogadjuk a Szentatya útmutatásait, és ha a megtestesült Igét, aki övéi közé jött Betlehembe, befogadjuk, „mert akik befogadták” azoknak „hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”(Jn 1,1-18). Ha a második isteni Személy, Jézus Krisztus kezét megfogva bátran lépünk rá erre az útra, s ha jelszavunk „Isten nevében! Krisztus nevében!” lesz.

Ha az ember hosszú, göröngyös, sziklás úton indul el, akkor jó, ha botot vesz a kezébe, hogy megingás esetén legyen, amire támaszkodjon. Számunkra ez a bot nem más, mint Krisztus Urunk keresztje. Továbbá a hosszú úthoz hátizsákra is szükségünk van, amiben benne kell, hogy legyen elsősorban a Háromszemélyű Egy Istenbe vetett hitnek, a Krisztusba és az általa alapított szentségek segítő hatalmába vetett hitnek.
A HIT messzelátó segítségével kutatjuk: honnan-hová? A krisztusi hit fényénél sok mindent megértünk, sok mindenre rájövünk. Ezt a nagy igazságot fogalmazta meg Arany János a „Fiamnak” című versében, amikor így ír: „Mert szegénynek drága kincs a hit: tűrni és remélni megtanít…”

A hátizsákba benne kell lennie az Istenbe, a Gondviselő Atyába vetett reménynek és bizalomnak is. De nem utolsó sorban benne kell lennie a szeretetnek, az Isten és felebarát szeretetének, mert szeretet nélkül egy percet sem élhetünk, az újesztendőben sem.

Most, amikor elindulunk életünknek újabb és bizonytalanabb szakaszán, jelszavunk „Isten nevében” legyen. Tartsuk szemünk előtt a Szentatya útmutatásait és vegyük kezünkbe Krisztus keresztjét, hogyha az élet megvisel bennünket, akkor legyen, amire támaszkodjunk. Hátizsákunkba rakjuk bele a hitet, a reményt és a szeretet, hogy az élet göröngyös útján, a küzdelmek és nehézségek, megpróbáltatások alkalmával bátran megállhassuk a helyünket, és mindhalálig hűségesek maradhassunk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkhoz is, mert csak így lehet boldog az újévünk, sőt az egész földi és örök életünk. Ámen!

Nincsenek megjegyzések: