A vesperáson Ferenc pápa homíliát mondott, amelyben köszöntötte a római és olaszországi egyetemek rektorait, professzorait, lelkészeit, Róma polgármesterét, és minden diákot.
A Szentatya a szertartáson elhangzott páli idézetből indult ki (1Tessz 5,23-24). „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi”.
Szent Pál kívánsága, amelyet a Tesszalonikaiakhoz intéz, egyrészt aggodalmát fejezi ki veszélybe került életszentségük miatt, másrészt tanúságot tesz az Úrba helyezett nagy bizalmáról. Az apostolnak ez az aggodalma érvényes számunkra, mai keresztények számára is. A keresztény élet teljessége, amelyet Isten visz végbe az emberekben, mindig ki van téve a világi közszellem kísértéseinek. Ezért adja Isten nekünk segítségét, amely révén meg tudjuk őrizni a Szentlélek ajándékait, a Szentlélekben való új életet, amelyet Isten adott nekünk. Megőrizve életünknek ezt az egészséges „életnedvét”, egész lényünket, értelmünket, lelkünket és testünket kifogástalanul, feddhetetlenül megőrizzük. De miért van szükség arra, hogy Isten, miután bőségesen elárasztott bennünket spirituális kincseivel, továbbra is közbelépjen, hogy azok érintetlenül épségben maradjanak? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Azért, mert gyengék vagyunk, és mindannyian tudjuk, hogy emberi természetünk törékeny és Isten ajándékait „cserépedényekben” őrizzük (vö. 2 Kor 4,7).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése