Assisi Szent Ferenc ünnepe

Assisi Ferenc minden idők egyik legnépszerűbb szentje, a szegények és elnyomottak pártfogója. Már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg. Október 4-én Assisi szentjének halálára, tranzitusára emlékezünk. 

Assisi Szent Ferenc ünnepe Olaszországban a béke, a testvériség és a párbeszéd napja. A ferencesek a világ minden részén megemlékeznek Szent Ferenc tranzitusáról, vagyis az átköltözéséről a földi életből a mennyei hazába. Ilyenkor ünnepelnek a környezet- és az állatvédők is, lévén Szent Ferenc többek között a környezetvédelem s az állatok védőszentje is. 2010 januárjában mondott katekézisében XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásának” nevezte Assisi Szent Ferencet.

Ferenc születése 1181 végére vagy 1182 elejére tehető. Posztókereskedő édesapja az észak-itáliai város leggazdagabb embere volt; gondtalan gyermek- és ifjúkort biztosított a fia számára. A húszéves Ferenc egy hadjárat során megsebesült, s foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért Assisibe – ekkor kezdődött el megtérése, amely fokozatosan arra késztette, hogy felhagyjon a nagyvilági élettel. Meghatározó volt találkozása a leprással s a Szent Damján-templomhoz fűződő misztikus élménye: a feszületről Krisztus háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”

1208-ig remeteként élt. Egy újabb meghatározó esemény hatására, Máté evangéliumának egy részletét hallgatva elhatározta, hogy apostoli szegénységet vállal, s az evangélium hirdetésének szenteli életét. Sokan csatlakoztak hozzá. 1209-ben Rómába ment, s III. Ince pápa elé terjesztette tervét a keresztény élet új formájáról. A pápa atyai fogadtatásban részesítette; érezte, hogy Ferencet Isten világosította meg s indította el rendalapító útján. Ferenc megértette, hogy minden karizmát, ami a Szentlélek ajándéka, Krisztus Teste, vagyis az egyház szolgálatába kell állítanunk; ezért mindig az egyházi hatósággal teljes szeretetközösségben cselekedett. A szentek életében nincs ellentét a prófétai karizma és az egyházi vezetés karizmája között. Ha feszültség támad, akkor a szentek türelemmel kivárják a Szentlélek idejét – hangsúlyozta 2010-es katekézisében XVI. Benedek.

Ferenc és szerzetestestvérei Assisi Angyalos Boldogasszony-templomában, a Porciunkulában telepedtek le. A rend tagjainak száma egyre növekedett. A város egyik nemesi családjának fiatal leánya, Klára is Ferenc követői közé állt: megszületett a ferences közösség női ága, a klarisszák rendje.

III. Ince pápa utóda, III. Honorius 1218-ban Cum dilecti kezdetű bullájával támogatta a Kisebb Testvérek mozgalmának egyedülálló fejlődését. Az első ferencesek megkezdték missziójukat Európa különböző országaiban, s eljutottak egészen Marokkóig. 1219-ben Ferenc engedélyt kapott arra, hogy Egyiptomban Melek-el-Kamel szultán elé járuljon, és ott hirdesse Jézus evangéliumát. Tavaly januári tanításában XVI. Benedek arra is felhívta a figyelmet, hogy a kereszténység és az iszlám közötti összecsapás korában Ferenc, pusztán hitével és szelíd jellemével felvértezve, hatékonyan járta végig a párbeszéd útját. A korabeli krónikák tanúsága szerint a szultán jóindulattal és szívélyesen fogadta őt. 1220-ban Ferenc a Szentföldre is ellátogatott.

Ferenc átadta a rend vezetését Cattani Péter testvérnek, miközben a pápa Hugó bíborost, a későbbi IX. Gergelyt bízta meg a rend védnökségével.

Assisi Szent Ferencet Jézus testvérének is nevezték. Krisztusra akart hasonlítani, az evangélium Krisztusát szemlélte, szerette, követve erényeiben. Alapvető értéket tulajdonított a belső és külső szegénységnek. Az első evangéliumi boldogság ragyogóan tündökölt életében és szavaiban – mondta 2010 januárjában, az általános kihallgatáson Benedek pápa.

Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. Halála előtt két esztendővel, 1224-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az Alverna-hegyen imádkozott, amikor Krisztus csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testében. A stigmatizáció, Szent Ferenc sebei ünnepét (szeptember 17.) XI. Benedek, az első domonkos rendi pápa engedélyezte a XIII. században.

Negyvenöt éves korában, 1226. október 3-án halt meg a Porciunkulában, miután megáldotta lelki gyermekeit. Alig két évvel később IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta.

Az assisi szent halálára, tranzitusára emlékező ősi szertartást általában október 3-án este tartják. A liturgia központi eleme a 141. zsoltár, amit a szerzetesek a haldokló szent ágyánál énekeltek. Annál a sornál, melynél Ferenc visszaadta lelkét a Teremtőnek, a közösség tagjai letérdelnek, a templom elsötétül, majd a zsoltár végén kitárt karral csendes imádságot végeznek. A szertartást a Szent Ferenc-ereklye előtti tiszteletadás és a közösség vezetőjének ünnepélyes áldása zárja.

Magyar Kurír