A példabeszédben szereplő előkelő
ember Jézust személyesíti meg. A szolgák, akikre uruk értéket bízott, Jézus
tanítványai: feladatuk az, hogy az evangélium kincsét ne csak őrizzék, hanem
terjesszék is a világon.
A példabeszéd kulcsmondata és
mondanivalója abban a rejtélyes kijelentésben fogalmazódik meg, hogy mindannak,
akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije
van. A szövegösszefüggés világossá teszi e talányos mondat értelmét. Az értékek
kamatoztatásával nem törődő szolga nem más, mint a lanyha tanítvány, akinek
nincs lelkesedése és szorgalma az örömhír terjesztésére. S minthogy nincs
birtokában a jó tanúságtevő ismérveinek, Isten azt is elveszi tőle, amije van,
azaz megvonja és másnak adja tanúságtevői megbízatását.
E tanítás számunkra is
megfontolandó, mert a szolgák, akikre uruk a mínákat bízta, mi vagyunk. Tegyünk
meg mindent, hogy ne jussunk a haszontalan szolga sorsára. Kérjük Istent,
segítsen, hogy derék szolgaként tudjuk kamatoztatni az evangélium kincsét
önmagunk és embertársaink javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése