Ahhoz,
hogy megismerhessük Istent, szükségünk van rá, hogy Isten
kinyilatkoztassa magát. És valóban, Isten kinyilatkoztatta magát az
embereknek. A katekizmus 54. pontja összefoglalja a Kinyilatkoztatás
állomásait. Isten már a „kezdet kezdetén megmutatta magát
ősszüleinknek”, felkínálva nekik az önmagával való benső közösséget. És
ezt a meghívást soha nem vonta vissza. Még azt az antropológiai
katasztrófát követően sem, amit eredeti bűnnek nevezünk. Ősszüleink
bukása után Isten még számos alkalommal felkínálta szövetségét az
embereknek. Noé története az első bibliai szöveg, amelyben Isten szövetséget köt az emberrel.
A
szivárvány ennek a szövetségnek a jelképe. „Isten így szólt Noéhoz: "Ez
annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi
lény között" (Ter 9,17). A katekizmus hangsúlyozza, hogy „A Noéval
kötött szövetség érvényes mindaddig, amíg a „népek” korszaka tart,
vagyis az Evangélium egyetemes meghirdetéséig” (58. pont). Ez az állítás
eszünkbe juttatja Lukács evangéliumának egyik titokzatos mondatát:
„Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az
idejük” (Lk21,24).
A másik szövetség az Ábrahámmal kötött
szövetség. „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) –
mondta Isten Ábrahámnak. A tőle leszármazott nép valóban a pátriárkáknak
tett ígéretek letéteményese lesz, a választott néppé válik. Ezzel a
néppel Isten megköti a Sínai Szövetséget és Mózes által közli vele a
Tízparancsolatot, az élet tíz szavát.
Istennek az emberekkel kötött
szövetségei Jézus Krisztus személyében jutnak el teljességükre, aki az
Atya Isten „egyetlen, tökéletes és fölülmúlhatatlan Igéje” (65. pont).
Emlékeznünk
kell tehát arra, hogy részesei vagyunk ezeknek a szövetségeknek,
amelyeket Isten kötött az emberekkel. Így könnyebben rátalálhatunk
életünk értelmére: Noé, Ábrahám és főleg a Kinyilatkoztató Jézus, a
személlyé vált Kinyilatkoztatás történetében.
(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése