Megismerhetjük-e
Istent pusztán saját erőnkből? Erre a kérdésre a válasz lehet „igen”
vagy „nem”, aszerint, hogy hogyan értelmezzük a „megérteni” szót. Nem
vagyunk képesek arra, hogy megcáfolhatatlanul bebizonyítsuk Isten
létezését, mert az Abszolútumot nem lehet az emberi gondolkodás egyetlen
rendszerébe sem bezárni. Azonban megismerhetjük Istent olyan érvek
alapján – ahogy ezt a Katekizmus 31. pontjában olvassuk – „amelyek egy
irányba mutatva győznek meg, hozzásegítve a valódi bizonyosság
kialakításához”. Más szóval kifejezve: mást jelent az, hogy a világ valóságából kiindulva eljuthatunk Isten megismeréséhez; és más az, hogy ezt az ismeretet átadjuk megcáfolhatatlan bizonyítékokkal.
A
Katekizmus ezért nem Isten „bebizonyításáról”, hanem „megismeréséről”
szól. Ugyanebből az okból kifolyólag jobb, ha nem annyira „Isten létének
bizonyítékairól” szólunk, mint inkább azokról az „utakról”, amelyek
elvezetnek az Abszolútum megismeréséhez.
A Katekizmus utal a Bölcsesség könyvére, amelyben erőteljes szavakat olvashatunk: “Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van”…
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket” (13,1-5).
Az I. Vatikáni Zsinat is világosan megállapítja: „Az Anyaszentegyház (…) azt állítja és tanítja, hogy Istent (…) bizonyossággal meg lehet ismerni az emberi értelem természetes fényével, a teremtett dolgokból kiindulva”.
Válaszolva a Katekizmus felszólítására, hogy ismerjük meg Istent, végezhetünk olyan gyakorlatot, amelyet Loyolai Szent Ignác „Lelkigyakorlatok” c. könyvében találunk. Arról van szó, hogy szemléljük: „hogyan lakik „Isten a teremtényekben: az elemekben, adva létezést, a növényekben a csírázást és növekedést, az állatokban az érzékelést, az emberekben az értést” (235. pont). Hirdessük együtt a zsoltárossal: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét” (Zsolt 19,1).
Folytatjuk
Forrás: Vatikáni Rádió (vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése