A
nevek az értelem jelei azoknak a személyeknek jelzésére, akiknek
hasonmása az értelemben lakozik. Más szóval a név az értelem világában
mintegy (bizonyos értelemben) azonos a név által jelzett személlyel. Ha
pedig a név és az általa jelzett személy a mondott értelemben azonos,
akkor a névnek is ugyanaz a tisztelet jár, mint magának a személynek.
Ezt a bölcseleti elvet a Szűz Anyára alkalmazva így kell mondanunk: az
Isten Anyja nevét, mint magát a
Szűz Anyát, ugyancsak kiváló vallási tiszteletben kell részesítenünk,
azzal a különbséggel, hogy amíg a Szűz Anyának kijáró tisztelet absolut, addig a nevének kijáró tisztelet relativ,
viszonylagos, mert értéke nem önmagában van, hanem Szűz Máriától, akit a
név jelez. Így aztán a tisztelet külső kifejezése magának a név
viselőjének, a Boldogságos Szűznek szól.
Ezért írja Szent
Bonaventura: "Mivel Szűz Máriának a neve olyan kiváló, hogy kiválóbb
puszta teremtménynek nem járhat, ezért nemcsak egyszerű, hanem kiváló
vallási tisztelet illeti; ez a név annyi, mint Isten Anyja; ez viszont
olyan méltóság, hogy nemcsak az emberek, hanem az angyalok is különös
tisztelettel illetik."
Mária szentséges nevének külön ünnepével
először 1513-ban Guenca nevezetű spanyol egyházmegyében találkozunk. Az
egyházmegye II. Gyula pápától engedélyt kapott, hogy Mária szentséges
nevét ünneppel ülje meg. S érdekes megjegyezni, hogy Jézus Szent Nevének
ünnepét a Szentszék még nem engedélyezte. Boldog XI. Ince pápa, buda
felszabadítója rendelte el az egész Egyházban annak emlékére, hogy 1683.
szeptember 12-én a törököknek nem sikerült Bécs városát bevenni. Ezzel a
dátummal kezdődött meg a törökök kiszorítása a Duna-medencéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése