Reggeli üzenet Advent Harmadik Vasárnapjára: „Az Úrban talált öröm: a szív fénye és ereje”

Az adventi várakozás csendjében ma az adventi koszorún a harmadik gyertya lángja ragyog fel, az öröm lángja. Ez a harmadik gyertya nemcsak a karácsony közeledtét jelzi, hanem annak az örömnek a hírnöke is, amely az Úr közelségéből fakad. Olyan öröm ez, amely túlmutat a mindennapi élet örömein, és elér egészen szívünk mélyéig. Ahogyan a próféta szavaival halljuk: „Örülj, Sion leánya, ujjongj, mert közeledik Istened!” 

Kezdjük meg ezt a szentmiseáldozatot a hála és a remény lelkületével. Kérjük az Urat, segítsen megnyitni szívünket, hogy a Lélek öröme átjárhassa egész életünket, s annak fényét továbbadhassuk mindazoknak, akik ránk vannak bízva és akikkel összehoz az élet a mindennapokban. 

Az este az adventi koszorún meggyújtottuk a harmadik gyertyát, amely az örömet szimbolizálja. Ez az öröm vasárnapja. Egyházunk arra hív bennünket, hogy fedezzük fel az igazi öröm forrását, amely Isten szeretetéből, gondviseléséből és jelenlétéből fakad. 

Az Úrhoz fordulva, az imádságban, a szentségekben és a felebaráti szeretet cselekedeteiben találjuk meg azt a belső örömöt, amely erőt ad az élet nehézségeivel szemben. Ez az öröm túlmutat a pillanatnyi érzéseken, és stabil alapot ad életünk minden területén. Az advent bűnbánati időszakának közepén ez a vasárnap arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr közel van hozzánk.

De vajon mi a különbség az e világ öröme és a keresztény ember igazi öröme között? Hogyan érinti meg ez az öröm nemcsak lelkünket, hanem testi életünket is? És miért olyan fontos komolyan vennünk Pál apostol szavait: "Örüljetek az Úrban szüntelenül!"

1. Az e világ öröme és az igazi keresztény öröm különbsége

Az e világ öröme sokszor múlékony és felületes. Ezek az örömök általában külső dolgokhoz kötődnek: például egy új autó vagy drága tárgy megszerzéséhez, egy rangos díj elnyeréséhez, egy felejthetetlen nyaralás élményéhez, vagy akár egy népszerű eseményen való részvételhez. Noha ezek átmenetileg boldoggá tehetnek, hamar kiderül, hogy nem képesek betölteni az emberi szív legmélyebb vágyait. 

Ezzel szemben az igazi keresztény öröm gyökerei az Isten jelenlétében vannak. Ezért a keresztény öröm nem csupán érzelmi élmény, hanem az Istennel való kapcsolatból és az evangéliumi élet megéléséből fakadó mély lelki állapot. Ahogyan Szofoniás próféta mondja: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével." Ez az öröm abból fakad, hogy tudjuk: Isten szeret bennünket, megváltott minket, és közöttünk él. Ez az öröm nem múlik el a nehezebb időkben sem, mert nem a külső körülmények határozzák meg, hanem Istenhez fűződő kapcsolatunk stabil alapja.  

2. A keresztény öröm fizikai és spirituális hatásai

Az igazi keresztény öröm nemcsak a lelket, hanem a testet is érinti. Egy hívő ember, aki megtapasztalja Isten szeretetét, békére és harmóniára lel, amely pozitívan hat az élet minden területére: például a családi életben, ahol az öröm erősíti a szeretetet és megértést a tagok között, vagy a közösségi kapcsolatokban, ahol az örömteli lelkület összekovácsolja az embereket, és támogatást nyújt a nehézségek idején.

• Lelki hatás: Az Isten jelenlétéből fakadó öröm megerősíti az embert a hitben. Az imádság csendje és az Úrral való bensőséges kapcsolat elűzi a szomorúságot és a reménytelenséget.

• Fizikai hatás: Az öröm megjelenik a személy megjelenésében, külső kisugárzásában is. Egy örömteli ember testileg is energikusabbá, ellenállóbbá és motiváltabbá válik.

Pál apostol emlékeztet bennünket a mai szentleckében: „Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban."

3. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) – olvastuk a szentleckében. Miért érdemes komolyan venni Pál apostol felszólítását? 

A mai világban, amikor sokan küzdenek fájdalommal, szomorúsággal és reménytelenséggel — gondoljunk csak a háborúk által sújtott emberekre, a magányos idősekre vagy a betegséggel küzdőkre — különösen nagy szükség van az Úrban talált örömre. Ez az öröm nem csupán erőt ad a hétköznapok megpróbáltatásai közepette, hanem arra is képes, hogy a legnehezebb helyzetekben is új reményt ébresszen. 

Gondoljunk egy magányos idős emberre, aki a közösségi imádság erejében talál vigaszt, vagy egy gyerekre, aki a szülő szeretetteljes mosolyában fedezi fel a bátorítást a félelmei leküzdéséhez. Esetleg arra a barátunkra, aki egy váratlan, jó szándékú cselekedet által érzi meg Isten szeretetének valóságát. Az öröm belső fényt nyújt, amely nemcsak világosságot hoz a legsötétebb helyzetekbe, hanem egyben híd is lehet az emberek között, megerősítve a hitben és a szeretetben való egységüket.

Egyszer egy idős asszony, akit sokan a vidámságáról ismertek, mesélt az életéről. Fiatal korában hatalmas veszteségeket élt át: elvesztette férjét és egyetlen gyermekét. Mégis, amikor valaki meglátogatta, mosollyal fogadta, és mindig talált valami jót az életben, amit megoszthatott másokkal. Amikor megkérdezték tőle, honnan meríti az erejét, így válaszolt: „Az én örömöm az Úrtól származik. Amikor imádkozom, érzem, hogy nincs egyedül a szívem. Ez az öröm ad erőt, hogy másoknak is reményt adjak." Ez az asszony példát mutatott arra, hogy az Úrban való öröm átalakítja az ember életét, és még a legsötétebb helyzetekben is világosságot hoz.

Testvérek, a mai vasárnap isteni üzenete arra hív minket, hogy újra felfedezzük ezt az örömet. Az öröm, amely Isten jelenlétéből fakad, nemcsak nekünk ad erőt, hanem rajtunk keresztül másokat is elér. Éljük meg ezt az örömöt minden nap, és legyünk annak tanúi, hogy az Úr közel van hozzánk. Ámen.