Az evangéliumi részletben Jézus az igehirdetőre váró veszélyeket feltárva bátor tanúságtételre buzdítja tanítványait.
„Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”.
Az evangélium hirdetőjének meg kell küzdenie a gonoszság misztériumával. Szelíd, de határozott bárányként kell szembesülnie a hamis prófétákkal, akiket a farkasok jelképeznek. A szolga nem nagyobb uránál: ha Jézust üldözték, őt is üldözni fogják. Ítéletet mondanak fölötte, megfenyítik és lehet, hogy életét is elveszik.
A Mester ennek ellenére helytállásra buzdít. A tanítványnak nem kell félnie, mert vele lesz a Szentlélek, aki erőt és útmutatást ad munkájához. Nem kell kétségbe esnie, mert az ítéletet és az üdvösséget hozó Emberfia tartja kezében a történelmi eseményeket összekötő szálakat. Példaként idézhetjük ezzel kapcsolatosan az első vértanú, István diakónus történetét. István esetében a megkövezésénél jelen lévő Saul, a farizeus, később Pál apostol, majd vértanú és szent lesz.
Bizonyára István helytállása is hatott rá valamiképp. És ha nem lett volna Szent Pál apostol, akkor sokkal szegényebb lenne a kereszténységünk. Ha az igehirdető feladatát hű„mert aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül”.
ségesen végzi, elnyeri az örök életet,
Jézus figyelmeztetése és bátorítása nekünk is szól. Állandóan számolnunk kell azzal, hogy keresztény voltunk miatt nehézségeink lesznek, ha tényleg hitelesen megéljük azt.
Életünket talán nem kell föláldoznunk, de a mindennapok vértelen vértanúságában mindenképpen részt kell vennünk. - Minthogy e feladat egyáltalán nem könnyű, a mai napon kérjük a Lélek segítségét, hogy az első igehirdetők nyomában járva mi is bátran tudjunk tanúságot tenni Jézusról és föltámadásának diadaláról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése