Vasárnap
délben az immár szokásos módon zarándokok és turisták töltötték meg
teljesen a Szent Péter teret, hogy lássák és hallják a Péter utód
tanítását és fogadják áldását. „Június hagyományosan a Jézus Szíve
tiszteletnek szentelt időszak, mely az isteni szeretet legmagasabb rendű
kifejezése” – kezdte beszédét a pápa és végig a Jézus Szíve
tiszteletről szólt. A népi vallásosság nagyon megbecsüli a
szimbólumokat, Jézus Szíve pedig az Isten irgalmasságának legfőbb
szimbóluma; de nem képzelt szimbólum, hanem valóságos, mely a központot
képviseli, a forrást, amiből az egész emberiség számára üdvösség fakad.
Az evangéliumban különféle hivatkozásokat találunk Jézus Szívére vonatkozólag – mondta a pápa és példák sorát idézte. Jézus maga mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,28-29). János evangélista tanúságot tesz Jézus haláláról a Kálvárián, mert ő látta, hogy a katona lándzsadöfése után Jézus szívéből vér és víz folyt ki (Jn 19,33-34). János ebben a jelben, mint látszólagosan esetleges mozzanatban felismeri a jövendölést: Jézusból, a kereszten feláldozott Bárányból fakad a megbocsátás és az élet, minden ember számára.
Jézus irgalmassága azonban nem csupán érzelem, hanem életet adó erő, mely feltámasztja az embert – utalt a Szentatya a vasárnapi evangéliumra, a naimi özvegyasszony fia feltámasztásának történetére (Lk 7,11-17). Jézus éppen akkor érkezik meg ebbe a galileai faluba, amikor egy temetés zajlik. Jézus tekintetét a fiát sirató özvegyre szegezi és Lukács így mondja: „Mikor az Úr meglátta, megesett rajta szíve”. Ez a „compassio”, együttérzés - az Isten szeretete az ember iránt - az az irgalom, mely Isten magatartása az emberi nyomorúság, a nélkülözés és a szenvedés iránt. A „compassio” biblikus gyökere az anyaméhre utal, hisz az anya egészen sajátos reakciót érez gyerekei fájdalma esetén.
„De mi ennek az irgalomnak a gyümölcse?” – tette fel a kérdést a pápa az Úrangyala imádság során mondott beszédében. „Az élet!”. Jézus azt mondta a naimi özvegynek: „Ne sírj!”, aztán megszólította a halott fiatalembert és így felébresztette őt álmából. Gondoljunk csak bele, milyen szép ez! Isten irgalmassága életet ad az embernek, és feltámasztja a halálból. Isten irgalommal néz bennünket, irgalommal vár minket. Ne féljünk találkozni vele! Neki irgalmas a szíve! Ha megmutatjuk neki benső sebeinket, bűneinket, ő mindig megbocsát nekünk. Tiszta irgalom! Menjünk Jézushoz!
Az Angelus végén a pápa lengyel és olasz csoportokat köszöntött, majd arra szólította fel a híveket, hogy ne feledjék az Isten, Krisztus szeretetét. Ő néz, szeret és vár bennünket. Csupa szív és csupa irgalom! Menjünk bizalommal Jézushoz!”
(vl)
Az evangéliumban különféle hivatkozásokat találunk Jézus Szívére vonatkozólag – mondta a pápa és példák sorát idézte. Jézus maga mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,28-29). János evangélista tanúságot tesz Jézus haláláról a Kálvárián, mert ő látta, hogy a katona lándzsadöfése után Jézus szívéből vér és víz folyt ki (Jn 19,33-34). János ebben a jelben, mint látszólagosan esetleges mozzanatban felismeri a jövendölést: Jézusból, a kereszten feláldozott Bárányból fakad a megbocsátás és az élet, minden ember számára.
Jézus irgalmassága azonban nem csupán érzelem, hanem életet adó erő, mely feltámasztja az embert – utalt a Szentatya a vasárnapi evangéliumra, a naimi özvegyasszony fia feltámasztásának történetére (Lk 7,11-17). Jézus éppen akkor érkezik meg ebbe a galileai faluba, amikor egy temetés zajlik. Jézus tekintetét a fiát sirató özvegyre szegezi és Lukács így mondja: „Mikor az Úr meglátta, megesett rajta szíve”. Ez a „compassio”, együttérzés - az Isten szeretete az ember iránt - az az irgalom, mely Isten magatartása az emberi nyomorúság, a nélkülözés és a szenvedés iránt. A „compassio” biblikus gyökere az anyaméhre utal, hisz az anya egészen sajátos reakciót érez gyerekei fájdalma esetén.
„De mi ennek az irgalomnak a gyümölcse?” – tette fel a kérdést a pápa az Úrangyala imádság során mondott beszédében. „Az élet!”. Jézus azt mondta a naimi özvegynek: „Ne sírj!”, aztán megszólította a halott fiatalembert és így felébresztette őt álmából. Gondoljunk csak bele, milyen szép ez! Isten irgalmassága életet ad az embernek, és feltámasztja a halálból. Isten irgalommal néz bennünket, irgalommal vár minket. Ne féljünk találkozni vele! Neki irgalmas a szíve! Ha megmutatjuk neki benső sebeinket, bűneinket, ő mindig megbocsát nekünk. Tiszta irgalom! Menjünk Jézushoz!
Az Angelus végén a pápa lengyel és olasz csoportokat köszöntött, majd arra szólította fel a híveket, hogy ne feledjék az Isten, Krisztus szeretetét. Ő néz, szeret és vár bennünket. Csupa szív és csupa irgalom! Menjünk bizalommal Jézushoz!”
(vl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése