Oldalak

szerda, július 31, 2013

Csak fel kell nézni… tanulságos történetek

A keselyű
Ha beleteszel egy héját egy 180x240 cm-es ketrecbe, aminek teljesen nyitva van a teteje, a madár  - annak ellenére, hogy tud repülni - teljesen bezártnak fogja érezni magát.
Ennek oka, hogy a héja repülés előtt mindig 3-4 métert fut a földön.

A denevér
A hétköznapi denevér, mely repked az éjszakában, figyelemre méltóan gyors teremtmény a levegőben, de nem tud felszállni a földről. 
Ha leteszed a földre, mindössze annyit tud tenni, hogy ügyetlenül és kétség kívül, fájdalmasan ide-oda lépeget, míg el nem ér valamilyen enyhe magaslatot, ahonnan a levegőbe vetheti magát. 
Utána, mint egy fénycsóva, hirtelen elillan.

A darázs
Ha egy darázs beleesik egy pohárba, addig marad ott, ameddig el nem pusztul, feltéve, ha nem veszik ki. Soha nem látja a pohár tetejét a menekülés eszközének, de ragaszkodik ahhoz, hogy valamilyen módon az aljánál találjon kijáratot. Ott keres utat, ahol nincs, míg végül teljesen el nem pusztítja önmagát.

Emberek
Sok mindenben hasonlítunk a héjára, a denevérre és a darázsra.  Megküzdünk minden problémánkkal és frusztrációnkkal, de soha nem vesszük észre, hogy mindössze csak fel kellene néznünk!Ez a válasz, a menekülési útvonal és a megoldás bármilyen gondra, csak nézz fel!

+++
Ne feledd:
A sajnálat visszanéz,
Az aggodalom körülnéz,
De a hit felfelé néz!
Élj egyszerűen,
szeress nagylelkűen,
törődj alaposan,
beszélj kedvesen,
és bízzál Jézus Krisztusban,
az Isten Fiában, a mi Teremtő Atyánkban,
és a Szentlélekben,
a Háromszemélyű Egy Istenben,
aki szeret minket. 

Mit mondott a pápa a melegekről, és milyen összefüggésben?

A magyar és nemzetközi média forradalmi tettként üdvözli Ferenc pápa melegekre vonatkozó szavait, amelyeket a repülőn mondott a riói ifjúsági világtalálkozóról hazafelé, s szembeállítja Ferenc hozzáállását elődjével, XVI. Benedekkel. De mit mondott pontosan a pápa, és milyen kontextusban kell ezt értelmezni?

„Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – ezt  a mondatot emelte ki a BBC és nyomában az Index, valamint többek közt a hvg.hu. A pápa a melegek integrációja mellett tette le a voksot. Az Index szerint „a hírt közlő BBC utólagos kiegészítése alapján Ferenc valójában csak megerősítette azt a furcsa vatikáni álláspontot, miszerint a homoszexuális beállítottság önmagában nem bűn, de a homoszexuális tett már az. Amivel a pápa szerint továbbra is baj van, az a homoszexualitás politikai célzatú propagálása, mely mögött a pápa többek között a szabadkőműveseket sejti.”

A pápa egyébként azt is megjegyezte: nagyobb szerepet kell kapnia a nőknek az Egyházban, de a pappá szentelésükről már kimondta az Egyház a végső nemet.

A BBC szembeállítja Ferenc pápával XVI. Benedeket, akiről megjegyzi, hogy nevéhez fűződik az a 2005-ös vatikáni rendelkezés, ami szerint a homoszexuális férfiakat nem lehet pappá szentelni.

A BBC és a pápa szavait hasonlóan interpretáló médiumok felületességére ezúttal a National Catholic Register szerzője, Jimmy Akin hívta fel a figyelmet. Mint írja: a pápa hazafelé a repülőn nyolcvan percet beszélt az újságírókkal. Hogy a homoszexuálisokra vonatkozó mondatai az állítólagos vatikáni homoszexuális lobbira vonatkozó kérdésre válaszul hangoztak el...

Folytatás az alábbi linken
Mit mondott a pápa a melegekről, és milyen összefüggésben?

Napi gondolatok: Loyolai Szent Ignác áldozópap és rendalapító emléknapja

Loyolai Szent Ignác
A cantabriai Loyolában (Spanyolország) született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521- ben megtért. 1537-ben Párizsban befejezte teológiai tanulmányait. Itt vette maga mellé az első társakat, akikkel később Rómában megalapította a Jézus Társaságot. Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Rómában halt meg 1556. július 31-én.

Olvasmány Ludovico Consalvo feljegyzéseiből, amelyeket maga Szent Ignác mondott tollba
Vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istentől származnak-e?
Ignác abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt, az idő eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a „Krisztus élete” és a „Szentek virágoskertje” című könyvet; mindkettőt hazai nyelven. 

Ezeknek a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett olvasmányai néha egészen elterelték a gondolatait a régi érzésvilágától; máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai. 

Közben Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen következtetésre jutott: „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?” Sokszor töprengett így bensejében. Ezek a gondolatok aránylag hosszú időn át fogva tartották lelkét, de azután, ha más változatos ügyek is közbeékelődtek, újra csak előlopakodtak a hiú és világias képzelgések, amelyek újabban már hosszú időre háttérbe szorultak. A réginek újjáébredése azután sokáig fogva tartotta.

De e különböző tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét, nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe, szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt, hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor közvetlenül foglalkozott ezekkel, hanem akkor is boldog és vidám volt, amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme. Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a másikból örömet merít magának. Ez lett tehát a legelső következtetés, amit a lelki élet titkaiból leszűrt magának. Azután pedig, amikor már a nagyobb lelkigyakorlatait is megkezdte, úgy tanította övéit, hogy először is ezzel a megtapasztalt következtetésével kezdte megvilágítani előttük a különböző szellemek megértését.

kedd, július 30, 2013

A Rióból Rómába tartó repülőúton Ferenc pápa baráti hangvételű sajtótájékoztatót tartott

„Szép volt ez az út; lelkileg jót tett nekem. Jót tesz, ha felkeressük az embereket, mindig annyi szépet kaphatunk másoktól” – mondta a Szentatya és látszott rajta, hogy elégedett a brazíliai Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalatával, a fiatalokkal való találkozásával.

A biztonsági intézkedésekre utalva elmondta: „Nem volt egyetlen incidens sem Rio de Janeiro-ban ezekben a napokban, minden spontán módon történt. Kevesebb biztonsági intézkedéssel lehetőségem nyílt arra, hogy az emberekkel legyek, átöleljem, köszöntsem őket, páncélautó nélkül. Annak a biztonsága volt, hogy bízunk egy népben. Igaz, hogy mindig fennáll annak a veszélye, hogy van egy őrült..aki csinál valamit: de jelen van az Úr is, nem igaz? De őrültség páncélozott teret kiképezni a püspök és a nép között.
 
A pápa köszönetét fejezte ki a szervezőknek, illetve a média munkatársainak megköszönte az értékes együttműködést, amellyel tudósítottak a 28. Ifjúsági Világtalálkozóról.
A brazil nép jósága és szenvedése azok az aspektusok, amelyek különösen nagy hatást gyakoroltak a pápára. „A brazil nép jósága, szíve nagy, ez igaz: egy nagyon szeretetre méltó nép, amely szeret ünnepelni és a szenvedésben is mindig megtalálja az utat, hogy mindenütt a jót keresse. Ez jót tesz: egy vidám nép, amely olyan sokat szenvedett” – jegyezte meg.
Közvetetten utalt arra a megható látogatásra, amelyet a riói Varginha közösségénél tett, kezével érintette a mélyszegénységet és annyi család fájdalmát. Ferenc pápa csodálatának adott hangot, hogy 178 országból több mint 3 millió fiatal vett részt Copacabana-ban a zárómisén. Az ima is a vezérfonala volt ennek az Ifjúsági Világtalálkozónak, csakúgy, mint az Aparecidai Szűzanya kegyhelyén tett látogatás. „Aparecida számomra rendkívül erőteljes vallási tapasztalat” – mondta Bergoglio pápa.
 
Az újságírókkal való beszélgetés során a Szentatya érintette még a két pápa, XXIII. János és II. János Pál pápák közelgő szentté avatását. Először december 8-ára gondoltak a szervezők, de lehet, hogy jövő tavaszra tolódik el a szertartás, mert télen a jeges utak miatt nem jöhetnének busszal Lengyelországból a zarándokok és nem mindenki engedheti meg magának, hogy repülőre szálljon.
Arra a kérdésre, hogy miért lakik a Szent Márta Házban, a pápa a következőket válaszolta:
„Nem tudok egyedül, vagy egy kis csoporttal élni! Szükségem van az emberekre, hogy velük legyek, hogy beszéljek velük. Mindenkinek úgy kell élnie, ahogyan ezt az Úr kéri tőle. De általában véve azt hiszem, hogy szükségünk van a mértékletességre mindnyájunknak, akik az egyház szolgálatában dolgozunk”.
 
Kényesebb témák is előkerültek, mint a vatikáni pénzintézet, a IOR reformja: „nem tudom, mivé válik az Intézet, bankká vagy segélyalappá, de az átláthatóság és a becsületesség kritériumait kell szem előtt tartani. A IOR problémája az, hogy hogyan szanálják azt, amit szanálni kell”. A pápa fájdalmának adott hangot amiatt a botrány miatt, amelyet egy prelátus okozott, akit a közelmúltban letartóztattak. De vannak „szentek is a Kúriában” – mondta a pápa, akkor is ha azok keltenek hírverést, akik nem annyira szentek. „Tudjátok: nagyobb zajt csap egy fa, amikor kidől, mint egy erdő, amelyik növekszik”.
 
Az erkölcsi témák közül az abortusz és a homoszexuálisok kérdését vetették fel az újságírók. A pápa ismételten leszögezte, hogy ezek nem olyan témák, amelyekről szükségszerűen beszélni kellett volna Rióban, mert az egyház állásfoglalása teljesen egyértelmű ezen a téren. A sokat emlegetett „gay lobby”-ról a pápa a következőket mondta:
„Sokat írnak a gay lobbyról. Én még nem találkoztam senkivel, aki a Vatikánban „gay” megjelölésű személyigazolvánnyal rendelkezne. Azt mondják, hogy vannak ilyenek. Azt hiszem, hogy amikor valaki egy ilyen emberrel találkozik, meg kell különböztetni azt a tényt, hogy valaki homoszexuális, attól, hogy lobbyt alkot, mert a lobbyk nem jók. Rosszak.
Ha valaki gay és jóakaratúan keresi az Urat, ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak róla?”
Az elváltak és újraházasodottak szentáldozását érintve a pápa elmagyarázta, hogy „összetett” problémáról van szó, amelyet megvitat majd októberben a nyolc bíborosból álló tanács. Emlékeztetett Quarracino bíboros szavaira, aki a házasságok felét semmisnek tekintette éretlenség miatt. A nőket illetően a pápa kifejtette: jobban ki kell bontakoztatni a nők szerepét és karizmáját az egyházban, még nem mélyítették el eléggé a nők teológiáját.
Az egyházi mozgalmak szükségesek – mondta még Ferenc pápa, hozzátéve, hogy a Szentlélek ajándékai. A keleti egyházak spiritualitása „friss levegő, kelet fénye”, amelyre szintén szükség van. 

XVI. Benedek pápa jelenléte a Vatikánban pedig olyan, mint amikor a családban jelen van a bölcs nagypapa, akit tisztelnek, szeretnek, akire hallgatnak.
„XVI. Benedek óvatos ember, nem akar zavarni. Többször is mondtam neki: Őszentsége, fogadjon embereket, élje az életét, jöjjön velünk. Eljött Szent Mihály szobra megáldására. Számomra olyan, mint egy nagypapa a családban: az apukám. Ha nehézséggel állnék szembe, vagy valamit nem értenék, felhívnám telefonon és megkérdezném: „Ön szerint ezt megtehetem?”
És amikor elmentem hozzá, hogy beszéljek vele a Vatileaks nagy problémájáról, akkor mindent elmondott nekem végtelen egyszerűséggel – szolgálatból”.

Ferenc pápa forradalma a globalizált világban: magunk helyett állítsuk Istent a középpontba

Az olasz Corriere della Sera napilapban Andrea Riccardi történész, a Szent Egyed közösség alapítója elemezte a Szentatya riói utazásának üzenetét.
Ferenc pápa brazíliai útjának leginkább szembetűnő jelei azok voltak, hogy táskájával a kezében szállt le a repülőgépről, majd pedig a tömeg szinte agyonnyomta az eltévedt pápai terepjárót.

Riccardi szerint azonban van ennek egy másik oldala is: egy pápa számára az utazás mindig felfedezés, különösen akkor, ha ez az első utazása. Másképpen látja a világot, az Egyházat. 1979-ben ez történt II. János Pál pápával is: mexikói útja során rájött, milyen döntő jelentősége van a pápai utazásoknak.

Az olasz egyháztörténész szerint egyáltalán nem volt biztos az argentin pápa brazíliai sikere. Ferenc pápa azonban bebizonyította, hogy népszerűsége nem csak Olaszországra korlátozódik. Bergoglio pápát hatalmas tömeg várta, egyértelmű lett, hogy a nép a pápa mellett áll. Egy olyan időszakban lett ez nyilvánvaló, amikor – még ha óvatosan is – egyházi körökben olykor kritikákkal illetik ennek az annyira különös pápának az egyházkormányzását.

Folytatás az alábbi linken 
Ferenc pápa forradalma a globalizált világban: magunk helyett állítsuk Istent a középpontba

Napi gondolatok: Az Úr úgy beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni

„Az Úr úgy beszélt Mózessel szemtől szemben, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni.”   Kiv 33,7-11;34,5b-9.28; Mt 13,36-43

Valahányszor beszélünk valakivel, miközben szavaink információt közölnek, érzelmeket fejeznek ki, vagy éppen felszólítanak valamire, másfajta üzenetek is áramolnak közöttünk, melyeket arcjátékunk, tekintetünk, gesztusaink közvetítenek, és melyek rendszerint még sokkal többet árulnak el valódi szándékunkról, lelkiállapotunkról, indulatainkról, mint a szavak. Míg azonban egy udvariassági társalgás alkalmával e rejtett üzenetet, hogy például mindketten fárasztónak és unalmasnak tartják a másikat, s ugyanúgy egy üzleti tárgyaláson azt, hogy a kliensnek csak a pénze érdekes, a beszélők magukra erőltetett mosollyal, feszes arcizmokkal igyekeznek leplezni, addig egy baráti beszélgetésben nincs mit takargatni, éppen ezért sokkal fesztelenebb a társalgás, s a szavakon túli kommunikáció nem ellentmond a kimondott szónak, hanem megerősíti, kiegészíti azt. Mert az emberi beszéd végső célja az önközlés, személyünk titkának feltárása és megosztása másokkal. Hogy szeretetünknek hangot adjunk, nem szükséges folyton róla beszélnünk – egy szeretetkapcsolatban úgyis minden róla szól, a szeretet mintegy megtestesül hangszínünkben, hanglejtésünkben, tekintetünkben, arcjátékunkban, minden mozdulatunkban.
S ez végtelen fokban igaz az isteni kinyilatkoztatásra. Hiszen Isten nem csupán igazságokat közölt velünk, hanem végső soron legbensőbb titkát, szentháromságos életét tárta föl és osztotta meg velünk. Jézus Krisztus, a megtestesült Ige egyben Isten megtestesült szeretete is.
 
Milyen sokatmondó mozzanat a mai Evangéliumban, ahogy Jézus elbocsátja a sokaságot, hazatér tanítványaival, és csak nekik, szűk körben tárja föl példabeszédének értelmét. Micsoda kitüntető bensőségesség! Az utolsó vacsorán pedig, miután szeretetének legnagyobb jelét adta, így szól az apostolokhoz: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek.”
Felfedezted e már annak örömét, hogy veled is úgy beszél az Úr, mint barát a barátjával? Igyekszel e felnőni ehhez a kitüntető barátsághoz? S mered e te is létezésed legmélyebb titkát az isteni Barátra bízni?

fr. Barsi Balázs ofm

hétfő, július 29, 2013

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. - 10. rész - Búcsú az IVT-től

A pápa a fiatalokba vetett határtalan reménységgel búcsúzott el Brazíliától

A Szentatya befejezte első nemzetközi apostoli útját, amelyre a Rio de Janeiró-ban megrendezett 28. Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából került sor. Búcsúztatására a város Galeão repülőterén megjelent Michel Temer brazil elnökhelyettes. 

„Boldog emlékekkel teli lélekkel távozom, amelyek minden bizonnyal imává válnak – kezdte búcsúbeszédét a Szentatya. – Már ebben a pillanatban kezdek nosztalgiát érezni: nosztalgiát Brazília után, nagy népe után, amelynek olyan nagy szíve van; nosztalgiát annyi ember nyílt és őszinte mosolya iránt, az önkéntesek lelkesedése iránt.; nosztalgiát a hit és az öröm iránt, amit a Varginha lakói között éreztem, akik nehézségekkel küzdenek. Biztos vagyok benne, hogy Krisztus él és ténylegesen jelen van számtalan fiatal és annyi személy cselekvésében, akikkel e felejthetetlen hét során találkoztam. Köszönöm a fogadtatást és a baráti szívélyességet, amit irányomban mutattatok.”

A pápa köszönetét fejezte ki Dilma Roussef elnökasszonynak, akit a ceremónián helyettese képviselt, hogy tolmácsolta Brazília egész népének érzéseit Péter utóda iránt. Szívélyesen megköszönte a püspököknek és számos munkatársuknak azt, hogy ezek a napok a Jézus Krisztusba vetett termékeny és örömteli hitünk csodálatos ünneplései lehettek. Mindenkinek megköszönte, hogy részt vett a szentmiséken és a többi eseményen, valamint gondolt minden szervezőre és azokra, akik a médián keresztül tájékoztattak a találkozóról. Mindenkinek köszönetet mondott, akik bármilyen módon válaszolni tudtak a fiatalok hatalmas tömege befogadásának és ellátásának igényeire és azoknak, akik gyakran rejtett csöndben imádkoztak azért, hogy ez az Ifjúsági Világtalálkozó a hitben való növekedés valódi tapasztalata legyen. 

„Isten fizesse meg mindenkinek, úgy, ahogyan csak Ő képes rá” – fogalmazott a Szentatya.

A folytatás az alábbi linken 
A pápa a fiatalokba vetett határtalan reménységgel búcsúzott el Brazíliától

9 örökbefogadott gyereke van egy családnak. Íme megható történetük – Videó

Az írás forrás helye itt érhető el 


dennehy-csalad
A Dennehy család

“Karok nélküli kisfiú Romániából keresi szerető otthonár.” – írta a fotó alatt. A pár egyből tudta mi a teendője, és mindent megtervezett, hogy Romániába utazzon, hogy ott megismerje később örökbefogadott fiúkat, George-t.
Az örökbefogadás nem volt mindig terveben a Dennehy családnál. Gimnazista korában Sharen Dennehy mindig is karrierista volt, már három gyerekről is azt vallotta, hogy az már egy nagy család.
Miközben családot alapított és mélyebben kezdett foglalkozni a hit kérdésével, Sharon rájött, hogy Mike-al közösen segíthetnek azokon a gyerekeken akiknek rájuk van szüksége.
Általában a fogyatékos gyerekeket a legnehezebb örökbeadni, de mégis vállalták a felelősséget és belevágtak az örökbefogadási procedúrákba.
George biológiai szülei szerették őt, viszont tudták, hogy nem tudják megadni neki azt a gondoskodást, amire szüksége van, lévén, hogy nincsenek karjai. Éppen ezért gondolták úgy, hogy jobb helye lesz egy árvaházban.
A romániai hatóságok kétkedve viszonyultak Sharon és Mike örökbefogadási kérelme felé.
“Azt hitték, hogy valószínűleg a szerveit akarjuk, vagy valami hasonlót.” – nyilatkozta Sharon. “Miután elmentünk Romániába és meggyőztük George biológiai szüleit, hogy nincsenek rossz szándékaink, George velünk jött és immár részese lett a családunknak.”
A Dennehy család egyből megszerette George-t, de egy karok nélküli gyermek számukra is kihívás volt. A család felvett egy terapeutát, aki megtanította George-nak, hogy hogyan használja lábait a mindennapi életben. 

sharon-george
George és Sheron Dennehy
Az örökbefogadás folytatódott
George sikertörténete után a család hálásnak és szerencsésnek érezte magát, így úgy döntöttek egy másik gyereket is örökbe fogadnak. Így került hozzájuk James, Bangaloreból, Indiából.
Amikor Sharon meglátta az interneten, hogy Jamesnek sincsenek karjai rögtön tudta, hogy George és James számára tökéletes lenne ha testvérekként nőnének fel.
“Annyira tipikusan testvérek.” – nyilatkozta Sharon. “Mindig versengenek egymással, de úgy gondolom, ahogy felnőnek egyre jobban értékelik egymást.”
Így már a család 7 tagra emelkedett, de a történet nem állt meg itt. A család úgy döntött beszáll a Connnecticut-i állam nevelőszülői programjába. Harmadikként egy Tom nevű kisfiú került hozzájuk, akinek anyukája rehabilitáción volt. Miután több évig élt nálunk teljes része lett a családnak, így a család megindította az örökbefogadási procedúrát.
Amikor Tom két éves volt biológiai édesanyja újabb babát hozott a világra, ezúttal egy kislányt, akit Siobhanak neveztek el. És mivel Tom anyukája még mindig rehabilitáción volt, a család kérvényezte Siobhan örökbefogadását is.
Kevés időre rá, hogy Siobhan hozzájuk került a család tudomást szerzett egy kínai kislányról is, akit szintén örökbefogadott. Így került hozzájuk a 10 éves Caris Kínából. A dolgok még így sem értek véget, Sharon újabb karok nélküli kislányról szerzett tudomást, aki Etiópiában élt. A kislány szülei nem egyeztek bele az adoptálásba, de mivel a család már kapcsolatban volt az Etiópiai Örökbefogadási Hivatallal, ők javasolták, hogy fogadjanak örökbe két lánytestvért. Andi és Cali a család 9. és 10. gyerekeként került hozzájuk.
Amikor Andi és Cali megtanult angolul, elmesélték Mikenak és Sharonnak, hogy Etópiában hagyták idősebbik testvérüket, Tamert.
“Úgy gondolom, hogy a biológiai testvéreket együtt kell tartani. Kutatást végeztem, hogy megtaláljuk a kislányt. Amikor végre sikerült 11 éves volt, de két évünkbe tellett, amíg sikerült a örökbefogadás.” – nyilatkozta Sharon.
Két évvel ezelőtt a család tudomást szerzett, hogy egy tájföldi gyermek, akit előzőleg örökbe akartak fogadni, ismét szülőkre vár. Hamar neki is láttak az örökbefogadási papíroknak, 2012 februárjában pedig a kis Hope csatlakozott a családhoz, akinek így már 12 gyermeke volt. 

George imád zongorázni
George imád zongorázni
 Első örökbefogadott gyerekük, George jelenleg a zenének él, lábujjaival játszik, számos koncertet adott már a világ különböző pontján. Nemrég egy videót töltött fel az internetre I like adoption címmel, amelyet eddig már 400.000 láttak.
George zenéje eljutott a nagyvilágba is, így került a román Antenna 1 csatorna figyelmébe. A csatorna, miután megismerte a fiú élettörténetét meghívta Romániában George-ot, ahol ismét találkozhatott biológiai szüleivel és testvéreivel.

Íme a család története:

Menjetek, ne féljetek, szolgáljatok - Ferenc pápa szentbeszéde az Ifjúsági Világtalálkozót lezáró szentmisén

Vasárnap délelőtt ünnepi szentmise zárta le Rio de Janeiro-i Ifjúsági Találkozót, melynek végén a Szentatya bejelentette, hogy a következő találkozót 2016-ban Krakkóban tartják. A szentmisét, amint az előző esti imavirrasztást is eredetileg egy erre az alkalomra kialakított hatalmas térre tervezték, ám a rendkívül rossz időjárás miatt a „Campus Fidei” használhatatlanná vált. Brazíliában most tél van, de a hőmérséklet Rio-ban nem szokott 18-20 fok alá süllyedni.

A szentmisét az immár ismerős fehér homokkal borított Copacabana tengerparton felállított oltárnál mutatta be a pápa, délelőtt 10 órai kezdettel, amikor Európában már délután 3 óra volt. A szentmise elején a brazil papokból álló énekkar a találkozó himnuszát énekelte, a mise többi énekét országszerte meghirdetett verseny győzteseinek a szerzeményeiből válogatták. A szentmisén jelen volt Dilma Roussef elnökasszony és számos más közméltóság. Argentínából megérkezett Cristina Fernandez elnök is. Számítások szerint 40 ezer argentin hívő tisztelgett a honfitárs Ferenc pápa előtt ezekben a napokban. A riói polgármester nyilatkozata szerint a zárószentmisére 3 milliónál is több fiatal érkezett. Az imavirrasztáson résztevő fiatalok közül sokan hálózsákban a tengerparton töltötték az éjszakát.

„Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Jézus e szavait ma a fiatalokhoz intézi. Szép élmény volt a világtalálkozón való részvétel, az, hogy a négy égtájról érkezett fiatalok közösen élték meg a hitet. Ám most neked menned kell, hogy ezt az élményt közöld másokkal is. Jézus arra hív, hogy légy tanítványa ebben a küldetésben” – mondta homíliájában a pápa.

A szentmise olvasmányai három kulcsszót tartalmaznak: „menjetek”, „ne féljetek”, „szolgáljatok”.

Az első tehát a menjetek. Rio-ban itt ezekben a napokban a Jézussal való közös találkozás szép és örömteli élményében volt részük. Ez azonban ne maradjon becsukva életükbe, a plébánia, a mozgalom, a közösség kis csoportjába. Ez olyan lenne, mintha elvonnánk az oxigént a tűztől, a hit ugyanis olyan, mint a tűz, a láng, amely annál jobban lobog, minél jobban osztozunk benne, hogy mindenki megismerje, szeresse és megvallja Jézus Krisztust, a világegyetem és a történelem Urát.

Figyelem, Jézus nem azt kéri, hogy menjetek, hogy ha lesz hozzá kedvetek és egy kis időtök. A hitélményben való osztozást, a tanúságtételt, az evangélium hirdetését az Úr Jézus az egész egyházra, vagyis személy szerint rád is bízta. Ez egy parancs, ám nem a hatalomból, hanem a szeretet erejéből fakad, hiszen Jézus elsőként jött közénk és teljesen nekünk ajándékozta magát, hogy üdvözítsen minket és megmutassa nekünk Isten szeretetét és irgalmát. Nem szolgák vagyunk tehát, hanem szabad emberek, Jézus barátai és testvérei, aki nemcsak küld minket, hanem velünk is van ebben a küldetésében.

Hova küld bennünket Jézus? Mindenkihez, határok nélkül, az evangélium nem keveseknek van fenntartva, hanem mindenkié. Nem kell félni attól, hogy elvigyék Krisztust minden környezetbe, azokhoz is, akik a legtávolibbnak és közönyösebbnek tűnnek, az életek perifériájára. Az Úr Jézus mindenkit keres, és azt akarja, hogy érezzék irgalma és szeretete melegét.

Azt szeretném, ha ez a küldetés különösen visszhangozna a latin-amerikai egyház fiataljaiban, azokban, akik elkötelezték magukat a földrész missziójában, a püspökeik szándéka szerint. Brazíliának és egész Latin-Amerikának szüksége van Krisztusra. Erre a földrészre eljutott az evangélium híre, megjelölte életét, útját és sok gyümölcsöt termett. „Most a hithirdetés rátok van bízva, hogy új és új erővel hangozzék fel. Az egyháznak szüksége van a fiatalok lelkesedésére, kreativitására és örömére. Boldog José de Anchieta, a hit nagy brazil apostola, mindössze 19 éves volt, amikor misszióba indult. Tudjátok-e, hogy mi a legjobb eszköz a fiatalok evangelizálására? Egy másik fiatal – mondta a Szentatya.

A szentmise olvasmányainak másik kulcsszava: félelem nélkül. De hogyan hirdessem az evangéliumot, ha nincs rá megfelelő készültségem. „Kedves barátom – hangzott a pápa válasza: az ijedtség nem sokban különbözik attól, amit Jeremiás érzett, aki ugyanolyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten meghívta őt, hogy legyen prófétája. Jézus ezt ígérte tanítványainak is: „Én veletek vagyok minden nap.” Ez valóban így van, Jézus soha nem hagy bennünket egyedül, mindig mellettünk halad.

Jézus nem azt mondta, hogy menj, hanem azt, hogy menjetek. Együtt hív meg bennünket. „Kedves fiatalok érezzétek tehát az egész egyház társaságát és a szentek közösségét ebben a küldetésben. Ha közösen nézünk szembe a kihívásokkal, akkor erősebbek vagyunk, felismerjük, hogy több energiával rendelkezünk, mint gondoltuk. Ferenc pápa szavait ezután a fiatalokat ide elkísérő papokhoz intézte és arra kérte őket, hogy továbbra is nagylelkűen és örömmel kísérjék útjukon a fiatalokat, hogy nem érezzék magukat egyedül, amikor elkötelezik magukat az egyház szolgálatában.

A harmadik kulcsszó: a szolgálat. A szentmise elején felhangzott zsoltár így hangzik: Énekeljetek új éneket az Úrnak. Engedjétek, hogy életetek azonos legyen Jézuséval – kérte a pápa -, hogy az ő érzései, gondolatai, tettei töltsék el életeteket. Pál apostol mindenki szolgája lett, hogy hirdesse Jézust. Evangelizálni azt jelenti, hogy én magam elsőként tanúsítom Isten szeretetét, lemondok az önzésről, és megmosom testvéreim lábát, Jézus módjára.

Ferenc pápa homíliáját ezzel a fiatalokhoz intézett felhívással zára: Jézus Krisztus, az egyház és a pápa számít rátok. Mária, Jézus és mindannyiunk Édesanyja oltalmazzon benneteket gyöngédségével. Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet.

(ik)

Napi gondolatok: A háziasszonyok védőszentjének napján jó lenne…

Július 29. SZENT MÁRTA emléknapja

A háziasszonyok védőszentjének napján jó lenne, ha emlékezetünkbe idéznénk a nők otthont teremtő hivatását.

Nincs szó arról, miszerint a házimunka, amelyet ma okos gépek könnyítenek, a nők kizárólagos munkaterülete lenne. De az igen, hogy az otthon szellemiségének, életének, a családtagok hitvesi és szülői szeretettel, bölcsességgel való irányítása a nők Isten adta tehetsége és hivatása.

Gondozatlan férj, gyermek persze hogy felelős magáért, de aki ezen segíthet, az, csak a feleség és édesanya lehet. Ehhez viszont szükséges az Istenhez való ragaszkodás, amely a családanyák életszentségének is forrását jelenti.

Szent Márta, járj közben értünk, hogy hűségesen szolgáljuk Urunkat a ránk bízottakban!

Forrás: Detroiti hírlevél

Bővebben Szent Mártáról itt lehet olvasni. 

vasárnap, július 28, 2013

Uram, taníts meg minket imádkozni! - Évközi 17. vasárnap - meghallgatható

Ábrahám emberszeretete és Istenbe vetett bizalma, amint szinte alkudozik Istennel, hogy legyen könyörülettel honfitársai iránt. Ábrahámhoz hasonlóan imádságainkban mi is lehetünk rászoruló embertársaink szószólói, ügyvédjei Isten előtt...

Legyetek egy szebb egyház, egy jobb világ építői!


Több mint kétmillióan gyűltek össze Copacabana-ban július 27-én, szombaton este a 28. Ifjúsági Világtalálkozó imavirrasztására. A pápa ez alkalommal is nyitott fehér autóján haladt végig az ünneplő tömeg sorfalai között, többször leszállt a dzsipről, hogy átöleljen egy fogyatékkal élőt, hogy kezet fogjon a zarándokokkal. Az imavirrasztás többnyelvű igeliturgiából állt és két részre oszlott: a pápa és a fiatalok párbeszéde,valamint körmenet az Oltáriszentséggel, amelyet szentségimádás követett.
Az első részben fiatalok csoportja jelenetet adott elő, amelyben Szent Ferenchez hasonlóan jelképesen egy templomot építettek fel. A pápa beszéde után a fiatalok lebontották a templomot és magukkal vitték annak darabjait, felmutatva a „kövekre” írt mottót: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!”. A találkozó első részében néhány fiatal megható tanúságot tett hitéről és megtéréséről. Az adorációt a kétmillió hívő mély, intenzív csöndje kísérte.

Beszédében a pápa Assisi Szent Ferenc történetéből indult ki: A Feszület előtt hallotta Jézus hangját, amint így szól hozzá: „Ferenc, menj és építsd újjá házamat”. A fiatal Francesco serényen és nagylelkűen válaszol az Úr meghívására: építsd újjá házamat. De melyik házat? Apránként tudatára ébred, hogy nem kőművesként kell egy kőépületet felújítania, hanem hozzá kell járulnia az egyház életéhez; arról volt szó, hogy az egyház szolgálatába álljon, szeresse azt és munkálkodjon azon, hogy az egyházban egyre jobban visszatükröződjön Krisztus Arca.
Az Úrnak most is szüksége van rátok, fiatalokra egyháza számára – mondta beszédében a pápa. A „Campus Fidei”, a Hit Mezeje névből kiindulva, - ahol eredetileg az imavirrasztást tartották volna – a pápa a Campus szó három jelentéséhez – mező, pálya, telep – gondolait, hogy jobban megmagyarázza a fiataloknak, mit jelent tanítványnak és misszionáriusnak lenni. Az első jelentés: campus, mező, mint olyan hely, ahol elvetik a magokat; a második sportpálya, ahol edzéseket tartanak; és a harmadik pedig telephely, ahol munka folyik.
Az Úr ma továbbra is igényt tart a fiatalokra egyházában. Ma is mindnyájatokat hív, hogy kövessétek őt egyházában és legyetek misszionáriusok – mondta a Pápa. Hogy hogyan? Azt hiszem, hogy megtanulhatunk valamit abból, ami ezekben a napokban történt: miért kellett a rossz idő miatt ezt az imavirrasztást a Hit Mezejéről, Guaratibaból áthelyeznünk? Nem azt akarja ezzel mondani nekünk az Úr, hogy a hit valódi mezeje, az igazi „Campus Fidei” nem egy földrajzi hely, hanem mi magunk vagyunk? Igen, ez így igaz! Mi és ti, én és mindenki, mindnyájan. Misszionárius tanítványnak lenni azt jelenti, hogy felismerjük: Isten Hitének Mezeje vagyunk!

Mező, mint az a hely, ahol elvetik a magokat: mindnyájan ismerjük Jézus példabeszédét a magvetőről, aki a mezőre ment, hogy elvesse a magvakat. Némely szem az útfélre esett, némely a kövek, a tövisek közé, ahol nem tudott kikelni; a többi jó földbe hullott és sok gyümölcsöt termett (vö. Mt 13,1-9). Maga Jézus magyarázza el a példabeszéd jelentését: a mag Isten Szava, amelyet az Úr szívünkbe vet el (vö. Mt 13,18-23). Mindennap, de ma különösen, Jézus magot vet el. Amikor befogadjuk Isten Szavát, akkor mi vagyunk a hit mezeje! „Kérlek benneteket – kiáltott fel a pápa – hagyjátok, hogy Krisztus és Szava belépjenek életetekbe, hogy kicsírázhassanak és növekedhessenek! Jézus azt mondja nekünk, hogy az útfélre vagy a kövek, tövisek közé hullott magvak nem hoztak termést”.

A Szentatya ezután feltett egy másik kérdést: „Milyen típusú föld vagyunk, milyen földdé akarunk válni? Talán néha olyanok vagyunk, mint az út: hallgatjuk az Urat, de semmi sem változik életünkben, mert hagyjuk elkábítani magunkat annyi más felületes felhívás által, amelyeket mindenfelé hallunk. Tegyük fel magunknak a kérdést: Elkábított fiatal vagyok? Vagy olyanok vagyunk, mint a köves föld: lelkesen befogadjuk Jézust, de állhatatlanok vagyunk és nehézségek esetén nincs bátorságunk ahhoz, hogy az árral szemben haladjunk. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy gyávák vagyunk-e? Vagy olyanok vagyunk, mint a tövises talaj: a negatív dolgok, szenvedélyek elfojtják bennünk az Úr szavait (vö. Mt 13,18-22). És két szinten élek, követem egy kicsit Istent és egy kicsit az ördögöt.

„Ma azonban biztos vagyok abban, hogy a mag jó földbe hull, mert ti jó föld akartok lenni, nem part-time, részidős keresztények, nem „kikeményített”, merev arcúak, hanem hitelesek. Biztos vagyok abban, hogy nem akartok egy olyan hamis szabadság illúziójában élni, amely hagyja, hogy magával sodorják a pillanatnyi divatok és szokások. Tudom, hogy magasra teszitek a mércét, végleges döntésekre törekedtek, amelyek teljes értelmet adnak az életnek. Jézus tudja nektek ezt felkínálni. Ő az „út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Bízzunk Benne, hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket!” – hangsúlyozta a Szentatya.

Ezután a pápa a campus-ról, mint sportpályáról, edzési helyről beszélt: „Jézus azt kéri tőlünk, hogy egész életünkön át kövessük őt, azt kéri, hogy legyünk tanítványai, hogy „az ő csapatában játsszunk”. Legtöbben szeretitek a sportot. És itt, Brazíliában, mint más országokban, a labdarúgás nemzeti szenvedély. És mit tesz egy játékos, amikor meghívják egy csapatba? Edzenie kell magát, mégpedig keményen! Így van ez a mi életünkben is, akik az Úr tanítványai vagyunk. Szent Pál mondja: „A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant” (1 Kor 9,25). Jézus a Világkupánál valami magasabb rendűt, valami nagyobbat ajánl fel nekünk! Felkínálja egy termékeny, egy boldog élet lehetőségét és felkínál egy Vele való jövőt is, amelynek nem lesz vége. Az örök élet – ez az amit felkínál nekünk Jézus. De azt kéri, hogy fizessük meg a belépőt és ez azt jelenti, hogy eddzük magunkat, hogy jó formában legyünk, hogy félelem nélkül szembe tudjunk nézni az élet helyzeteivel, tanúságot téve hitünkről, a Vele való párbeszéd, az ima révén. Tegyük fel a kérdést: Imádkozom én? Beszélek Jézussal? Hagyom, hogy a Szentlélek szóljon szívemhez? Imádkozni annyit jelent, hogy beszélünk Jézussal akkor is, amikor valami jót és akkor is, amikor valami rosszat teszünk. Ez az ima az, amellyel eddzük magunkat a Jézussal való párbeszédben. A szentségek révén is növekedik bennünk Jézus jelenléte, valamint a testvéri szeretet, a másik meghallgatásának a képessége, a megértés, a megbocsátás, a befogadás, mások segítése, minden személyre vonatkozóan, kizárás, kirekesztés nélkül. Ima, szentségek, mások segítése – ez jelenti az edzést”.

A harmadik kép, amelyet a pápa elemezni kívánt az a „campus”, mint telephely, munkahely jelentésére vonatkozott. Amikor szívünk jó talaj, amely befogadja Isten Szavát, amikor „megizzadunk” azért, hogy jó keresztényként éljünk, akkor valami nagyszerűt tapasztalunk meg: soha nem vagyunk egyedül, hanem testvérek nagy családjához tartozunk, akik ugyanazon az úton haladnak: része vagyunk az egyháznak. A pápa feltette a kérdést: „akarjátok építeni az egyházat?” Erőteljesen arra buzdította a fiatalokat, hogy legyenek az egyház építői: „ne álljatok a sor végére, legyetek a történelem főszereplői, építsetek egy jobb világot, a testvérek, az igazságosság, a szeretet, a béke, a testvériség, a szolidaritás világát! Szent Péter azt tanítja, hogy élő kövek vagyunk, amelyek egy lelki épületet alkotnak (vö. 1 Pét 2,5). És ezt a pódiumot nézve, látjuk, hogy élő kövekből épült egyház formája van. Jézus egyházában mi vagyunk az élő kövek és Jézus azt kéri tőlünk, hogy építsük egyházát: mindnyájan élő kövek vagyunk, a szerkezet egy darabja, és ha hiányzik ez a darab, és jön az eső, akkor beázik a ház. Minden élő darabnak meg kell őriznie az egyház egységét és biztonságát és nem olyan kis kápolnát kell építeni, amelybe csak egy kis csoport fér be” – folytatta beszédében Ferenc pápa. Jézus azt kéri tőlünk, hogy élő egyháza legyen: olyan nagy, hogy be tudja fogadni az egész emberiséget, legyen mindenki otthona! Ezt mondja nekem, nektek, mindenkinek: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” Ma este ezt válaszoljuk neki: Igen Uram, én is élő kő akarok lenni; közösen akarjuk építeni Jézus egyházát! Krisztus egyházának építője akarok lenni”.

„A te fiatal szíved egy jobb világot akar építeni” – állapította meg Ferenc pápa.
Hozzátette: követte a híreket, amelyek arról számolnak be, hogy sok fiatal a világ számos részén és Brazíliában is az utcára mentek, hogy kifejezzék vágyukat egy igazságosabb és testvéribb civilizáció után. Ezek a fiatalok a változás főszereplői akarnak lenni. „Kérlek, ne mondjátok azt, hogy mások a változás főszereplői!” – kiáltott fel a pápa. „Ti vagytok azok, akiknek jövőjük van. A jövő rajtatok keresztül lép be a világba. Tőletek is azt kérem, hogy legyetek ennek a változásnak a főszereplői. Továbbra is küzdjétek le a fásultságot és kínáljatok fel keresztény választ a világban jelenlévő társadalmi és politikai problémákra.

Kedves fiatalok, arra kérlek benneteket, hogy ne az ablakból szemléljétek az életet. Hogy honnan kezdjük el? Melyek azok a kritériumok, amelyek meghatározzák egy igazságosabb társadalom építését?
Emlékezzünk rá, mint mondott Kalkuttai Teréz anya, amikor megkérdezték tőle, hogy mit kell megváltoztatni az egyházban: „Téged és engem!” Honnan kell elkezdeni a változást? – „Tőled és tőlem!” – válaszolta Boldog Teréz anya.

Kedves barátaim, ne feledjétek: ti vagytok a hit mezeje! Krisztus atlétái vagytok! Egy szebb egyház és egy jobb világ építői vagytok. Emeljük fel tekintetünket a Szűzanya felé. Ő segít nekünk, hogy kövessük Jézust, példát ad nekünk Istennek mondott „igenjével”: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38). Mi is mondjuk Máriával együtt Istennek: történjék velem szavaid szerint. Így legyen!”.

Vasárnapi gondolatok: Uram, taníts meg minket imádkozni! - Évközi 17. vasárnap

Az életnek nagy ajándéka, ha valaki egy jó barátra, megértő szívre, segítő testvérre talál, akivel megoszthat, megbeszélhet mindent. Mennyivel több az, ha problémáinkat a hatalmas, teremtő Istennel, a mi mennyei Atyánkkal beszéljük meg. Irántunk tanúsított szeretetét, a legtökéletesebb földi atyaság is csak sejtetni engedi. Milyen nagyszerű, hogy az imádság által kapcsolatba léphetünk vele, mindent megbeszélhetünk vele.

Az évközi tizenhetedik vasárnap szentírási részeinek központi gondolata, az imádság körül forog. Az első olvasmányában Ábrahám közbenjáró imájáról hallhattunk, amelyet a Teremtés könyvéből vettünk. Megható Ábrahám emberszeretete és Istenbe vetett bizalma, amint szinte alkudozik Istennel, hogy legyen könyörülettel honfitársai iránt. Ábrahámhoz hasonlóan imádságainkban mi is lehetünk rászoruló embertársaink szószólói, ügyvédjei Isten előtt.
„Olyan kereszténységre van szükség, amely mindenekelőtt az imádság művészetében tűnik ki” – írta Boldog II. János Pál pápa, „Az új évezred kezdetén” című apostoli levelében. Az imádság művészetét az isteni Mester ajkáról kell elsajátítanunk, miként az első tanítványok tették, mert Ő kétségtelenül az imádság művésze volt.

Szent Lukács evangéliumát végigolvasva azt látjuk, hogy Jézus nagyon gyakran imádkozik: az úgynevezett szürkehétköznapok közepette, de életének fontosabb döntései előtt is, sokszor éjszakába menően. Imádkozik megkeresztelkedésénél (3,21), az apostolok kiválasztásánál (6,12), színeváltozásnál (9,28-29), a Getsemáne-kertben, kereszthalálának előestéjén (22,41). A tanítványokra ez igen mély benyomással volt, mert egyszer, amikor befejezte imádságát, egyikük a következő kéréssel fordult hozzá: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” Ő a Miatyánk szavaival válaszolt, úgy, ahogy az lelke legmélyéből jött.

A Miatyánk a legkedvesebb imánk, minden ima ősmintája, mert maga Jézus tanította meg rá Apostolait. Ezért is nevezzük szívesen az „Úr imájának”. Fontoljuk meg azt a tényt, hogy az egyetlen dolog, amit az Apostolok Jézustól kértek, az volt, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Az Apostolok nem kérték, hogy tanítsa meg őket arra, hogyan kell csodákat művelni, ördögöket űzni, vagy betegeket gyógyítani. Még azt sem kérték, hogy készítse fel őket arra, hogy mit tanítsanak az embereknek. De nem is új imaformákat kértek Jézustól, hiszen hithű zsidók lévén, sok imát tudtak fejből, hanem azt kérték, hogy tanítsa meg őket úgy imádkozni, ahogyan ő imádkozott, hogy ezáltal közelebb kerüljenek Istenhez és Isten közelebb kerüljön hozzájuk, hogy személyes, élő kapcsolat legyen köztük és Isten között. Erre tanította meg őket, amikor nekik ajándékozta a Miatyánkot.

Az ima Istenhez való odafordulást jelent, aminek következtében lemondunk arról, hogy a magunk erejéből valósítsuk meg életünk teljességét. Mindez bennfoglaltatik a Miatyánkban, amely azzal kezdődik, hogy elismerjük Isten irántunk való szeretetét és ezzel a saját akaratunktól átvezet Isten akaratára. A Miatyánk lényeges újdonsága ez az új Istenkép: Isten nem áldozatokat követelő, bosszúálló Isten, hanem jóságos Atya, aki gondoskodik gyermekeiről.
Testvéreim, a nehézség nem a Miatyánk megtanulásában áll, hanem az imádsághoz szükséges belső hozzáállásban, figyelemben. - Lovagló szerzetesnek, mondja a földműves: könnyű a szerzetesnek, mert csak imádkozgat és lovagolgat… Neked adom a lovam, ha elmondod figyelmesen a miatyánkot… A kantárt is nekem adod, kérdi ima közben a földműves…

Nem elég az imádságot rutinosan elmondani, „letudni”, ledarálni, hanem azt „művészi” fokon kell végezni. Mit jelent ez a művészi fok? Odafigyelést arra, amit mondunk, átéltséget, személyes, élő kapcsolatot. Mi szükséges egy előadóművész vagy képzőművész produkciójához? Nagyfokú belső átéltség. Ha nincs meg ez a belső átéltség, akkor előadása vagy alkotása legfeljebb egy mesterségbeli tudásról fog árulkodni, de semmiképpen sem művészi lélekről. Egy igazi művészi alkotás azért tud hatni, mert lélektől lélekig vezet: az alkotó lelke találkozik a befogadó ember lelkével. A műalkotás vagy zenemű csak közvetítő eszköz a zenét megszólaltató és a zenét hallgató között.
Valami hasonló szerepe van az imádságnak is. Az átélt – a művészi fokon végzett ima – alkalmas arra, hogy lelki találkozást teremtsen Istennel és embertársainkkal. Az imádság olyan, mint a kinyújtott kéz: egyik kezünkkel Istent ragadjuk meg, másik kezünkkel elérünk embertársainkhoz.
Jézus imája – a Miatyánk – művészi ima, mert kétirányú: eléri a mennyei Atyát és az embertársat egyaránt. Jézus művésze volt az imádkozásnak, és ez az átélt ima ragadta meg tanítványainak a figyelmét is.
Az átélt ima iránti igény azonban nem csak az egykori tanítványokban fogalmazódott meg, hanem a mai emberekben is. A mai szekularizált, elvilágiasodott és az Istentől elidegenedett kultúrában, mintha egyre többen lennének, akik lelki megújulásra vágynak. A különféle lelkiségi mozgalmakra jellemző az imádság iránti megújult szükséglet. Ez az idők jele. Boldog II. János Pál pápa előbb említett dokumentumában írja, hogy „keresztény közösségeinknek az ima hiteles ’iskoláivá’ kell válniuk.” (im 33).
Ennek kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a személyesen és közösségileg végzett imáinkat, a szentatya szavaival élve, az ima iskolájának lehetne tekinteni? Vajon az, ahogyan imádkozunk, másokban is fölébreszti a vágyat ahhoz, hogy ők is imádkozni akarjanak, vagy inkább elmegy a kedvük az imától? Nagy kérdés ez mindannyiunk számára és kinek-kinek személyesen kell megválaszolnia. 

Ha templomi-községeinket az imádság iskolájának tekintjük, akkor a Tanító nem lehet más, mint Jézus; az imádság modellje, mintája pedig a Miatyánk. Hogy mire tanít minket Jézus a Miatyánkban, azt Szent Ciprián, az ókori Karthágó vértanú püspöke egy nagyon szép értekezésében fejti ki: Jézus „semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelt, másoktól elkülönült legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk…, hanem azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék.” Ezért az Ő imája nem így kezdődik, hogy: Atyám, aki a mennyekben vagy…, hanem többes számban: Mi Atyánk… Tudjuk, hogy az apostolok és a tanítványok így is imádkoztak Urunk mennybemenetele után: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával együtt”. (ApCsel 1,14). Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak, és így nyilvánvalóvá tették, hogy Isten az ő örök otthonába csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal együtt, egy szívvel-lélekkel imádkozni.

A mai evangéliumi szakasz második része a kérő imával foglalkozik. Az imént felolvasott evangéliumi példabeszéd megfelelő értelmezéséhez mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy a kérő és a megismételt imádságra mindig az embernek van szüksége, és nem az Istennek. Nem azért kell kérnünk Istentől, mert ő nem tudja, hogy mire van szükségünk; és kéréseinket nem azért kell újra és újra megfogalmaznunk, hogy a kérő emberek tömegében valahogyan feltűnjünk a Mindenható előtt.

szombat, július 27, 2013

A MIATYÁNK KIFEJTÉSE - ASSISI SZENT FERENC

(Az évközi 17. vasárnap evangéliumi szakaszának (Lk 11, 1 – 13) első részében a Miatyánkról van szó. Gondoltam megosztom ezzel kapcsolatosan Szent Ferenc atyánk gondolatait.)

Az Úr imádságát Ferenc minden imádság mintájának tekintette és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Ferenctől ez az imádság, mégis az övé, hiszen ő állította össze és gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a "Dicséretek minden imaórára" egyik megjegyzése tanúsítja.

1    Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
    vigasztalónk és Üdvözítőnk.
2    Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
        és a szentekben;
    te világosítod meg őket tudásukban,
    mert te vagy, Uram, a fényesség;
    te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
    te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
    mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
    akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
3    Szenteltessék meg a te neved:
    ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
    hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
    ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
    és ítéleteid mélysége,
4    Jöjjön el a te országod:
    hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
    és vezess bennünket a te országodba,
    ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
    barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
5    Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
    úgy a földön is:
    hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
    szüntelenül reád gondoljunk,
    hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
    hogy teljes elménkből minden szándékunkat
    feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
    s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
    lelkünk és testünk minden rezdülését
    a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
    felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
    erőnkhöz képest iparkodjunk
    mindenkit szeretetedre gyullasztani,
    mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
        mint a magunkén,
    szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
    és senkit meg nem bántani.
6    Mindennapi kenyerünket:
    a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
    add meg nekünk ma:
    annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
    tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
    és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
7    És bocsásd meg vétkeinket:
    a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
    szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
    s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
         és közbenjárására.
8    Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
        vétkezőknek:
    és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
    hogy teljesen megbocsássunk;
    add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
    s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
    senkinek rosszért rosszal ne fizessünk ,
    s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
        hasznára legyünk.
9    És ne vígy minket kísértésbe:
    se burkoltba, se nyilvánvalóba,
    se váratlanba, se tartósba.
10    De szabadíts meg a gonosztól:
    a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
    Dicsőség az Atyának...stb.

Forrás: Assisi Szent Ferenc Művei

Az igazság a nőkkel kapcsolatban (első rész)

beautiful 

[Gyönyörű vagy]
SOK ,,igazság” és SOK ,,hazugság” van kinn a nagyvilágban. A fontos az, hogy a kettő között tudj különbséget tenni.
Különösen a nőket… halmozzák el hazugságokkal.
Ezért van az, hogy sok nő manapság összetört. Tudom. Összetört nő voltam és még vagyok is.
A nagyvilági hazugságok azt mondták nekem, hogy öltözködjek és beszéljek helytelenül, hogy vadásszak férfiakra, hogy a testemmel irányítsam őket, hogy ne tiszteljem önmagam, hogy csináljak úgy mintha nem érdekelnének a dolgok, hogy tetessem azt, hogy az istenadta méltóságom ,,nem nagy cucc.”
Ugyanakkor, ezzel az a probléma… hogy nem számít milyen ,,erős” is vagy, a nap végén, amikor csendben vagy… üres vagy. Üres vagy, mert odaadtál mindent, ami valaha számított, ami valaha fontos volt, egy olyasvalakinek, akivel soha többet nem fogsz beszélni.
A nők eldobják méltóságukat.
A legrosszabb része ennek az, hogy bárkinek odaadják méltóságukat, aki kéri, ahelyett, hogy olyannak adnák, aki kiérdemli azt.
Ahhoz, hogy megértsük, magunkhoz öleljük és megvédjük méltóságunkat, tudnunk kell az igazságot.
Az első igazság, amelyet meg kell értenünk ez:

A TEREMTÉS KORONÁI VAGYUNK

A Bibliában a nő van utoljára megteremtve. A legjobbat hagyjuk meg a végére, igaz? Mi vagyunk a Szépség szabványai. Isten nem fogja az egész teremtést egy kacattal lezárni. Még jó, hogy nem! A teremtést egy ,,váó” tényezővel fogja bezárni – némi intenzív csodával és bámulattal. Így van… egy kis ó-lá-lával. Jobb ha elhiszed, hogy a nők egyenesen pompásak, elragadóak, bámulatosak és mutatósak. Olyan ,,kétszer kell ránézni” típusú gyönyörűséggel.
A tény az, hogy annyira gyönyörűek vagyunk, hogy Isten a NŐT választotta annak a helynek, ahol lelkeket fog teremteni…. gondolj csak erre!!
Az egyetlen teremtmény, amely együttműködhet Istennel a teremtésben a NŐ. Az összes hely közül, ahol Isten teremthette volna a legértékesebbet (az emberi életet), a nő méhét választotta.
Ha ez nem kiáltja azt, hogy ,,A TEREMTÉS KORONÁJA” akkor nem tudom, hogy mi…
Nőként – mi vagyunk a TEREMTÉS KORONÁI… és ezt különösen is tudjuk abból, ahogy a nőket manapság támadják. Egy háború folyik a nők ellen (és nem az állam részéről) … az SÁTÁN RÉSZÉRŐL.
Könnyű  látni, hogy mi a legértékesebb és legdrágább Istennek az alapján, hogy mit támadnak legtöbbször a médiában és a világiságban… ez az sátán terve.

Amikor a megnézem a médiát két fő dolog az, amit támadva látok:
1, A nők
2,A szex

Ami a nőket támadja:
  • Magazinok
  • Torzított szépség
  • Abortusz
  • Fogamzásgátlás
  • Erőszak a nőkkel szemben; megerőszakolás és szexuális zaklatás
  • Tárgyiasult és szexuális megközelítése a nőknek
Ami a szexet támadja:
  • Az egy-éjszakás kalandok kultúrája
  • A házasságon kívüliség a norma
  • Mindenki csinálja
  • Király, ha sok szexuális partnered van
  • Nincs elkötelezettség
  • Pornográfia
  • A szex leértékelése
Szóval… TUDJUK, hogy a nők és a szex roppant szent és nagy értékű, MERT a sátán folyton támadja ezeket.
Sajnos… ennek a támadásnak én is áldozatául estem és elhittem ezeket a hazugságokat, amelyeket a sátán alkotott a Nőkkel és a Szexszel kapcsolatban.
A nőknek a sátán sok hazugságot alkotott, amelyek teljesen szemben állnak a fentebb említett igazsággal.

Hazugságok

Nem vagy a Teremtés Koronája. Nem vagy gyönyörű, ha csak nem…

A sátán azt mondja, hogy a nők a szépségégért meg kell, hogy dolgozzanak és ez nem valami olyan dolog, ami eleve a nők birtokában van.

Nem vagy gyönyörű, ha csak nem:
  • kondizol
  • 0-ás méretet hordasz
  • gyönyörű a bőröd
  • barnítod a bőröd
  • rendelkezel hosszú hajjal
  • hordasz óriási make-upot
  • követed a legújabb divatot
A gonosz a szépséget kizárólagosan testivé tette (és különösen elérhetetlen/természetellenes típusúvá).
A legdurvább az, hogy a sátán elhitette a nőkkel, hogy a szépségért meg kell dolgozniuk.
Ez HAZUGSÁG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (és még egy !)
A szépségünk VELÜNK SZÜLETETT és MEGVÁLTOZHATATLAN.
Része annak, akik vagyunk. Olyasmi, ami a létrejöttünk pillanatától létezik.
Amikor azt gondoljuk, hogy a szépségért meg kell dolgozni, arcul csapjuk Istent. Isten van… és a teremtés koronájává tette a nőket és úgy állunk hozzá ,,Jesszus, bárcsak szebb lennék.”
Isten pedig: ,,MI? Te vagy a legjobb dolog, amit alkottam.”
Nem nem nem… a nők rosszul látják.
És itt az ideje, hogy megtudják az igazságot.
A nők GYÖNYÖRŰEK.

Elfelejtjük, hogy az értékünket ugyanaz a végtelenül kreatív Valaki határozza meg, aki a földet, a szelet, a tengert, az eget, a szivárványokat, a hegyeket, a naplementéket és a havat teremtette; akinek a tudása a szépségről nagyobb, mint amit el tudunk képzelni, és akinek a világ iránti szeretetének kifejezése több, mint amit kifürkészhetünk. Ő teremtett téged. 

We forgot that our value is determined by the same endlessly creative One who created the earth, wind, sea, sky, rainbows, mountains, sunsets, and snow; whose knowledge of beauty is greater than we can imagine and whose expressions of love to the world are more than we can fathom. He made you.

Napi gondolatok: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.” Kiv 24,3-8; Mt 13,24-30

„Mózes vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.”

A legmélyebb összetartozás testileg a vérségi kötelék, lelkileg pedig a szövetség. E kettő kapcsolódik össze a vérszerződésekben, és jelenik meg Isten és ember szövetségkötésekor.
Az áldozati vér egyik fele az Istené, a másik fele az emberre hull. Ez érvényes az Újszövetségre is, mely a Bárány vérében köttetett. Jézus Krisztus áldozata kiengesztelődést szerzett Isten és az ember között, s egyben új életet hozott számunkra. Így vált áldássá az átok: „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!”

A mindenható Isten testvériséget vállalt velünk, amikor egyszülött Fia felvette a mi testünket, az ő vérének kiontása pedig a mi életünket iktatta be a Szentháromság isteni életének vérkeringésébe.
Ez az az áldozat és szövetségkötés, amely napról napra megújul az oltáron minden egyes szentmisében. Isten részéről örök ez a szövetség, nekünk azonban szükségünk van rá, hogy ismételten felidézzük és megújítsuk, s így az istengyermeki életnek a keresztségünkkor lelkünkbe elvetett magja kicsírázzon és felnövekedjék bennünk.

Éppen ezért konkolyt vet mindaz, aki a szentmisének ezt az áldozati jellegét elhomályosítja, és saját ízlése szerint csupán ünnepi lakomává, szellemi csemegézéssé, érzelmekkel áthatott imaösszejövetellé degradálja. Mérhetetlen rombolást tud végbevinni még a jó szándékú tudatlanság is, mert mögötte ott a tudatos gonoszság, az Ellenség, akinek éppen az az érdeke, hogy összetévesszük a búzát és a konkolyt, hogy minden viszonylagos és bizonytalan legyen, s így megmérgeződjék az a forrás, amelyből az egész Egyház élete fakad.

Az új és örök szövetség iránti hűségünk mindenekelőtt a Jézus Krisztushoz és az ő Evangéliumához való hűség kell hogy legyen. S hogyan tudnánk hűségesek lenni, ha nem becsüljük a szenthagyományt, mely számunkra a hitletéteményt kétezer éven át megőrizte, s ha nem tiszteljük a szent liturgiát, amely ugyancsak kétezer év óta a krisztusi élet forrása?
Krisztus meghagyta az utolsó vacsorán: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A miséző Egyház pedig attól a naptól fogva mind a mai napig és egészen a világ végezetéig kijelenti: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.”

fr. Barsi Balázs ofm

péntek, július 26, 2013

A valódi gazdagság a szívben található

Ferenc pápa július 25-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor, magyarországi idő szerint délután 4-kor felkereste Rio de Janeiro Varginha nevű közösségét.
A Szentatyát a plébános, a püspöki helynök és Teréz anya kongregációjának, a Szeretet Misszionáriusnőinek elöljárónője fogadta.

Ferenc pápa először az Emiliáni Szent Jeromos nevét viselő templomba ment, amely a szomaszka atyák és Teréz anya missziós nővérei erőfeszítéseinek gyümölcse. Néhány perces ima után megáldotta a kis templom új oltárát, majd művészi misekelyhet nyújtott át ajándékba, amely a híres olaszországi Deruta egyik kerámiaiműhelyében készült.
A templomból gyalog ment a közeli sportpályára; útközben rövid látogatást tett egy családnál. A közösség lakói énekekkel köszöntötték a Szentatyát, majd egy házaspár tanúságtétele hangzott el. 

A pápa a következő beszéddel fordult Varginha közösségéhez: „Kedves fivérek és nővérek, jó, hogy itt lehetek veletek! Brazíliai látogatásom megtervezésének kezdetétől fogva az volt a vágyam, hogy ennek a nemzetnek minden kerületét felkeressem. Szerettem volna minden ajtón kopogtatni, és jó napot kívánni, egy pohár friss vizet kérni, meginni egy csésze kávét, beszélgetni veletek mint közeli barátokkal, meghallgatni, mit mond mindnyájatok szíve, a szülőké, a gyermekeké, a nagyszülőké...

Folytatás alábbi linken
A valódi gazdagság a szívben található

„Add hozzá Krisztust!” – Ferenc pápa beszéde a Copacabanán

Hatalmas lelkesedéssel köszöntötte a hívők tömege a Szentatyát július 25-én, csütörtökön a fiatalok befogadási ünnepségén, amely délután 6 órakor kezdődött a riói tengerparton. 

Miközben autója lassan haladt a pódium felé, a Szentatya köszöntötte a híveket, megcsókolta a felényújtott kisgyermekeket. 
Egy fiatal fiúval, mint ahogy ezt számtalanszor tette a Szent Péter téren, kicserélte fehér pileólusát; kissé kicsi volt, amit cserébe kapott. Egy másik fiatal a pápa által különösen kedvelt, hagyományos argentin italt, matét nyújtott át a Szentatyának, aki ivott egy kortyot, majd visszaadta az italt a fiúnak.

„Jó estét kívánok nektek, kedves fiatalok!
A fiatal Krisztus arcát látom, mikor rátok nézek, s a szívemet betölti az öröm! Eszembe jut az első nemzetközivé nőtt Ifjúsági Világtalálkozó. 1987-ben zajlott Argentínában, Buenos Aires-ben, az én városomban. Szívemben máig őrzöm boldog II. János Pál fiatalokhoz intézett szavait: „Nagyon bízom bennetek! Elsősorban azt kívánom, hogy sikerüljön megújítanotok Jézus Krisztus és az ő megváltó keresztje iránti hűségeteket” (beszéd a fiatalokhoz (1987. április 11): Tanítások X/1 (1987), 1261)...

A folytatás az alábbi linken olvasható 
„Add hozzá Krisztust!” – Ferenc pápa beszéde a Copacabanán

Ifjúsági Világtalálkozó 2013. - 5. rész - Nyitó szentmise a Copacabanán

Drogfüggők kórházába látogatott a pápa

Július 24-én, szerdán, az aparecidai szentmise után a Szentatya a Bom Jesus szemináriumban fogyasztotta el az ebédet, majd visszatért Rio de Janeiróba, és felkereste az Assisi Szent Ferenc kórházat, kifejezve: „nagyobb igazságosságra van szükség, nem a drogok liberalizálására”. 

Ezt a látogatást is a pápa kérésére illesztették be brazíliai apostoli útjának programjába. Az ötszáz férőhelyes intézmény az alkohol- és drogfüggőség kezelésén kívül orvosi-sebészeti ellátást nyújt a mélyszegénységben élőknek. A kórházat az 1985-ben Ferenc testvér által létrehozott Szent Ferenc Társulat vezeti. 

A Szentatyával való találkozó során tanúságot tett a kórház két egykori drogfüggő kezeltje. Megható volt, amikor Ferenc pápa szeretettel átölelte őket. Beszédének éppen ez volt az egyik fő gondolata: öleljük át a szükséget szenvedőket, és ne engedjük el kezüket, hanem segítsük őket az újrakezdésben:
Kedves Rio de Janeiró-i érsek és kedves püspöktestvéreim, tisztelt hatóságok, Szent Ferenc Harmadik Rendjének tiszteletreméltó tagjai, kedves orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók, kedves fiatalok, kedves családtagok! ...

Az alábbi linkre kattintva olvasható a folytatás. 
Drogfüggők kórházába látogatott a pápa

Örömre hívott Ferenc pápa az apericidai Mária-kegyhelyen

„Tartsuk életben a reményt, hagyjuk, hogy Isten meglepjen bennünket, és éljünk örömben” – buzdított homíliájában a pápa július 24-én, az apericidai szentélyben bemutatott szentmisén. A Mária-kegyhelyen elmondott imádságában a Szentatya a Szűzanya oltalmába ajánlotta pápaságát.

„Tisztelt püspök- és paptestvéreim, kedves fivérek és nővérek!
Nagy örömet okoz nekem, hogy eljöhetek minden brazil Édesanyja, az Aparecidai Miasszonyunk kegyhelyére! Miután megválasztottak Róma püspökévé, első nap felkerestem Rómában a Santa Maria Maggiore-bazilikát, hogy a Szűzanya oltalmába ajánljam péteri szolgálatomat. Ma azért jöttem el ide, hogy Mária, Édesanyánk közbenjárását kérjem az ifjúsági világtalálkozó jó kimeneteléért, és lába elé helyezzem a latin-amerikaiak életét.
Mindenekelőtt szeretnék valamit mondani nektek. Ezen a kegyhelyen, ahol hat évvel ezelőtt Latin-Amerika és a Karib-tengeri országok püspöki konferenciáinak ötödik közgyűlését tartottuk, csodálatos dolog történt, amelyről személyesen győződhettem meg: láttam, ahogy a püspökök, akik a Krisztussal való találkozás, a tanítványok és a küldetés témáján dolgoztak, úgy érezték, hogy bátorítják, elkísérik, sőt bizonyos értelemben inspirálják őket azok a zarándokok, akik naponta ezrével jöttek el a kegyhelyre, hogy életüket a Szűzanya oltalmába ajánlják. Az a Kkzgyűlés fontos pillanat volt az Egyház számára. És valóban: azt lehet mondani, hogy az aparecidai dokumentum éppen a főpásztorok munkájának és a zarándokok egyszerű hitének összefonódásából született, Mária anyai oltalma alatt. Az Egyház, amikor Krisztust keresi, mindig az Édesanya otthonába kopogtat be, és kéri: 'Mutasd meg nekünk Jézust'. Máriától tanul a valódi tanítvány. Ezért van az, hogy az Egyház mindig Mária nyomán halad a misszióban...

A folytatás az alábbi linkre kattintva olvasható. 
Örömre hívott Ferenc pápa az apericidai Mária-kegyhelyen

Napi gondolatok: Kívánták látni a Messiást…

Szent Anna és Mária - Jeruzsálem
Szent Anna Szűz Mária édesanyja, Jézus nagyanyja. Tisztelete ferences hatásra terjedt el a középkorban. A keresztes háborúk és a rend szentföldi missziója nyomán a nyugati kereszténység ugyanis újra felfedezte Jézus szülőföldjét, földi életének emlékeit.

+++
 
Szent Joakim és Szent Anna 
Sir 44,1.10-15; Mt 13,16-17

„Sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.”

A Boldogságos Szűz Mária szülei az Evangélium szavai szerinti igaz emberek. A szenthagyomány őrizte meg számunkra nevüket, s nem tudjuk, vajon látták e életükben Jézust és mit tudtak felőle. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást.

Ők még csak nem is azok közé tartoznak, akikről Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kívánták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek. Mennyire nem mindegy az, hogy van e reményünk! És mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk e gyermekeinknek, unokáinknak!

Kedves nagyszülők! Ne érjétek be azzal, hogy kiharcoljátok a családnál, hogy unokáitok meg legyenek keresztelve, esetleg eljussanak az elsőáldozásig, bérmálkozásig. Ezt a reményt, vágyakozást adjátok át nekik! Nem baj, ha nem látjátok, mi lesz az eredménye. Ti csak mutassátok fel azt a legnagyobb emberi értéket, amely az embert egyáltalán emberré teszi, hogy nem éri be a láthatóval, kézzelfoghatóval, azzal, ami pillanatnyilag élvezetes, hanem a jövő felé fordul s a végtelenre törekszik.

A leghatásosabb nevelés az a példaadás, amely nem pusztán pedagógiai eszköz, hanem élet, ahol őszintén megnyilatkozik az ember szíve mélyéről fakadó elementáris vágy Isten után. Enélkül a vallásos nevelés mit sem érő képmutatás, amely csak arra alkalmas, hogy egy életre megutáltassa a gyermekkel mindazt, ami az Egyházzal, vallással kapcsolatos, mert azok, akik a legközelebb álltak hozzá, elzárták előle a forráshoz vezető utat.

És még valami nagyon fontos: a szüntelen imádság. Szűz Mária olyan családban nőtt fel, amelyet Isten imádása és a jelenlétében való járás fogott össze. Ki tudja, milyen kincset bízott rád az Isten gyermekeidben, unokáidban! Amint a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy lettek zsenik, nem minden előzmény nélkül, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem széles körben sugárzó életszentségük névtelen szentek sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki.

fr. Barsi Balázs ofm

csütörtök, július 25, 2013

Rossz, légy te üdvöm!

temp

George Rutler atya írása

A szüleimmel Gounod Faustjának egyik operaelőadásán voltunk néhány évvel ezelőtt. Amikor Margit megőrült az ötödik felvonásban, miután megölte kisbabáját, édesanyám egy olyan sikolyt engedett ki a torkán, ami kínos helyzetbe hozott, mert a színpad fölött bal oldalt ültünk egy páholyban egészen látható helyen. Most már áldom édesanyámat az anyai együttérzés miatt, amely a civilizáció szíve. ,,Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás, Ráhel siratja fiait” (Jer 31,15) Az édesanya fullad, és megfojtod a gyermeket, és a világ meghal. 

A Miasszonyunk, egy felelős típusú asszonyként, ahogy a kánai menyegzőn ez nyilvánvaló volt, talán sűrűn volt názáreti bába, aki az újszülöttek elvesztésén kesergett, ahogyan szintén bizonyosan kesergett azon ártatlanok elvesztésén, akiket Betlehemben meggyilkoltak.
Az operában a bűnbánó Margitot felkarolják az angyalok azt énekelve „Megváltás!” De Faust, aki eladta a lelkét Mefisztónak mielőtt Margit gyermekének apja lett, kötve van a Sátánhoz, aki Milton szavai szerint megparancsolja: „Rossz, légy te üdvöm!” Bárki, aki a rosszat üdvösnek nevezi, az újszülött gyilkosságról szóló párbeszédet egy nagyon sötét helyre mozdítja.

Április 26-án Obama, az első ülésező elnök, aki szólt a Családtervező szervezethez (planned parenthood), nem csak megköszönte működését a szervezetnek, amely évente 300.000 gyermeket hajtat el, hanem hozzá tette: „Isten áldja!”

Rossz, légy te üdvöm!

Június 13-án Nancy Pelosi azt mondta, hogy az abortusz ügy egy „szent terület”. Rossz, légy te üdvöm!

Június 20-án a New York Times egyik vendég írója így írta le 23 hetes szívbeteg fiának elvetetését: „Éreztem a fiam bimbózó életének végét, ahogy a doktor a hasamon keresztül beszúrta a tűt kicsiny szívébe. Akármilyen szörnyű volt a pillanat, amely velem fog élni örökké, hálás vagyok. Biztosítottuk, hogy a fiunk ne csak szenvedésre szülessék. Egy meleg és szerető helyen halt meg, bennem.” Rossz, légy te üdvöm!

Az Irgalmas Istenünk hallani fogja azoknak a sírását, akik szörnyű hibákat követnek el, különösen azokét, akik nem kapták meg azt a kegyelmet, hogy meg legyenek tanítva arra, miként tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Nekik igazi angyalokat ajánl és nem színpadi énekeseket. Megjósolta, ugyanakkor, azt is, hogy „eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez” (Jn 16,2). Mint Faust, az ilyen emberek azt fogják kérni, hogy áldottak legyenek az élet tönkretevői, és az ilyen emberek a mészárszékeket „szent területnek” nevezik majd és a gyermekgyilkos anya méhét „meleg és szerető helynek”.

Boldog Kalkuttai Teréz azt mondta, hogy senki sincs biztonságban egy anya körül, aki megöli saját gyermekét. Bárki, aki fausti alkut köt, tudja, hogy Krisztus sincs biztonságban ilyen anya mellett, mert: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) 

A sátán a rosszat üdvösnek nevezi. Krisztus ezt keresztre feszítésnek nevezi

Forrás:Istenről, vallásról, életről, emberről.