„Mózes vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.”
A legmélyebb összetartozás testileg a vérségi kötelék, lelkileg pedig a szövetség. E kettő kapcsolódik össze a vérszerződésekben, és jelenik meg Isten és ember szövetségkötésekor.
Az áldozati vér egyik fele az Istené, a másik fele az emberre hull. Ez érvényes az Újszövetségre is, mely a Bárány vérében köttetett. Jézus Krisztus áldozata kiengesztelődést szerzett Isten és az ember között, s egyben új életet hozott számunkra. Így vált áldássá az átok: „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!”
A mindenható Isten testvériséget vállalt velünk, amikor egyszülött Fia felvette a mi testünket, az ő vérének kiontása pedig a mi életünket iktatta be a Szentháromság isteni életének vérkeringésébe.
Ez az az áldozat és szövetségkötés, amely napról napra megújul az oltáron minden egyes szentmisében. Isten részéről örök ez a szövetség, nekünk azonban szükségünk van rá, hogy ismételten felidézzük és megújítsuk, s így az istengyermeki életnek a keresztségünkkor lelkünkbe elvetett magja kicsírázzon és felnövekedjék bennünk.
Éppen ezért konkolyt vet mindaz, aki a szentmisének ezt az áldozati jellegét elhomályosítja, és saját ízlése szerint csupán ünnepi lakomává, szellemi csemegézéssé, érzelmekkel áthatott imaösszejövetellé degradálja. Mérhetetlen rombolást tud végbevinni még a jó szándékú tudatlanság is, mert mögötte ott a tudatos gonoszság, az Ellenség, akinek éppen az az érdeke, hogy összetévesszük a búzát és a konkolyt, hogy minden viszonylagos és bizonytalan legyen, s így megmérgeződjék az a forrás, amelyből az egész Egyház élete fakad.
Az új és örök szövetség iránti hűségünk mindenekelőtt a Jézus Krisztushoz és az ő Evangéliumához való hűség kell hogy legyen. S hogyan tudnánk hűségesek lenni, ha nem becsüljük a szenthagyományt, mely számunkra a hitletéteményt kétezer éven át megőrizte, s ha nem tiszteljük a szent liturgiát, amely ugyancsak kétezer év óta a krisztusi élet forrása?
Krisztus meghagyta az utolsó vacsorán: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A miséző Egyház pedig attól a naptól fogva mind a mai napig és egészen a világ végezetéig kijelenti: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.”
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése