Oldalak

csütörtök, július 25, 2013

Rossz, légy te üdvöm!

temp

George Rutler atya írása

A szüleimmel Gounod Faustjának egyik operaelőadásán voltunk néhány évvel ezelőtt. Amikor Margit megőrült az ötödik felvonásban, miután megölte kisbabáját, édesanyám egy olyan sikolyt engedett ki a torkán, ami kínos helyzetbe hozott, mert a színpad fölött bal oldalt ültünk egy páholyban egészen látható helyen. Most már áldom édesanyámat az anyai együttérzés miatt, amely a civilizáció szíve. ,,Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás, Ráhel siratja fiait” (Jer 31,15) Az édesanya fullad, és megfojtod a gyermeket, és a világ meghal. 

A Miasszonyunk, egy felelős típusú asszonyként, ahogy a kánai menyegzőn ez nyilvánvaló volt, talán sűrűn volt názáreti bába, aki az újszülöttek elvesztésén kesergett, ahogyan szintén bizonyosan kesergett azon ártatlanok elvesztésén, akiket Betlehemben meggyilkoltak.
Az operában a bűnbánó Margitot felkarolják az angyalok azt énekelve „Megváltás!” De Faust, aki eladta a lelkét Mefisztónak mielőtt Margit gyermekének apja lett, kötve van a Sátánhoz, aki Milton szavai szerint megparancsolja: „Rossz, légy te üdvöm!” Bárki, aki a rosszat üdvösnek nevezi, az újszülött gyilkosságról szóló párbeszédet egy nagyon sötét helyre mozdítja.

Április 26-án Obama, az első ülésező elnök, aki szólt a Családtervező szervezethez (planned parenthood), nem csak megköszönte működését a szervezetnek, amely évente 300.000 gyermeket hajtat el, hanem hozzá tette: „Isten áldja!”

Rossz, légy te üdvöm!

Június 13-án Nancy Pelosi azt mondta, hogy az abortusz ügy egy „szent terület”. Rossz, légy te üdvöm!

Június 20-án a New York Times egyik vendég írója így írta le 23 hetes szívbeteg fiának elvetetését: „Éreztem a fiam bimbózó életének végét, ahogy a doktor a hasamon keresztül beszúrta a tűt kicsiny szívébe. Akármilyen szörnyű volt a pillanat, amely velem fog élni örökké, hálás vagyok. Biztosítottuk, hogy a fiunk ne csak szenvedésre szülessék. Egy meleg és szerető helyen halt meg, bennem.” Rossz, légy te üdvöm!

Az Irgalmas Istenünk hallani fogja azoknak a sírását, akik szörnyű hibákat követnek el, különösen azokét, akik nem kapták meg azt a kegyelmet, hogy meg legyenek tanítva arra, miként tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Nekik igazi angyalokat ajánl és nem színpadi énekeseket. Megjósolta, ugyanakkor, azt is, hogy „eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez” (Jn 16,2). Mint Faust, az ilyen emberek azt fogják kérni, hogy áldottak legyenek az élet tönkretevői, és az ilyen emberek a mészárszékeket „szent területnek” nevezik majd és a gyermekgyilkos anya méhét „meleg és szerető helynek”.

Boldog Kalkuttai Teréz azt mondta, hogy senki sincs biztonságban egy anya körül, aki megöli saját gyermekét. Bárki, aki fausti alkut köt, tudja, hogy Krisztus sincs biztonságban ilyen anya mellett, mert: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40) 

A sátán a rosszat üdvösnek nevezi. Krisztus ezt keresztre feszítésnek nevezi

Forrás:Istenről, vallásról, életről, emberről.

Nincsenek megjegyzések: